Szörényi László az MMA "Mészöly 100" kiállításának megnyitóján

„Pannon töredék"

„Az 1975-ös év a magyar irodalom fejlődésében az addig egymással viaskodó »realista« és »modernista« irányzatok szerves egységbe forrásával kezdődő valódi korszakhatár" – vallja Szörényi László. A József Attila- és Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Mészöly-centenáriumról és készülő Dante-tanulmányáról is mesélt.
(Kurucz Éva interjúja)

– A Mészöly Miklós Egyesület elnökeként úgy fogalmazott: „A centenárium fontos kihívást jelent nemcsak Egyesületünknek, hanem az egész modern és kortárs magyar irodalomnak is." Miért?

– Véleményem szerint azért fontos mind a tágabb értelemben vett modern, mind a ma élő nemzedékre vonatkozó, tehát kortársi magyar irodalom számára Mészöly Miklós születésének centenáriuma, mivel lehetőséget nyújt arra, hogy immár igazoltan korszakhatárként tekintsünk az ő munkásságának fordulópontjára, vagyis az Alakulások című kötet, illetve ennek címadó elbeszélése megjelenésére; ennek megfelelően az 1975-ös év a magyar irodalom fejlődésében az addig egymással viaskodó „realista" és „modernista" irányzatok szerves egységbe forrásával kezdődő valódi korszakhatár. Ez természetesen nem csupán Mészöly életművére, hanem az egész magyar irodalom fejlődésére hatással van.

– Mészöly Miklós rendkívül sokszínű, különleges életművet hagyott az utókorra, hiszen eltérő műfajokban és formákban írt egyaránt kiemelkedő alkotásokat: drámát, esszét, prózát, de bábjátékot, mesét, ifjúsági regényt, rádiójátékot, forgatókönyvet és verset is írt. Hogy látja, mi az ő legnagyobb erénye, amit az „átlag olvasónak" és az irodalomtörténésznek is útravalóul adott?

– A műfaji sokszínűség – amely, legalábbis az életmű kezdeti szakaszában, külső kényszerek hatására is alakult így – alkalmat nyújtott az írónak arra, hogy a legkülönbözőbb tárgyakban és anyagokon kísérletezze ki legfontosabb törekvését, vagyis a „véletlen" és a „sorsszerű" vagy „determinált" történések egymáshoz való viszonyát, azaz egyszerre bontsa fel mikroszkópszerűen a láthatni adatott világot és nézze mintegy távcsővel a mindennek helyet adó világmindenséget.

– A Mészöly-centenárium programjainak részeként július 21-én Ön nyitotta meg a Magyar Művészeti Akadémia irodaházánál a „kerítéskiállítást". Milyen egyéb rendezvényekkel emlékeznek még idén Mészöly Miklósra?

– A megemlékezések tavaly decemberben kezdődtek, mégpedig a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2020. december 4-én, mintegy előnévnapként (tudósabban szólva: pre-Mikulásként), ahol ugyan nem vehettem részt, de a megnyitómat felolvasták, „Pannon töredék" címmel írtam néhány gondolatot az emlékévet előkészítő konferencia résztvevőihez. Felszólalásom címe Mészöly Miklós egy művére utal: öt, alcímekkel elkülönített fejezetből álló, kisregénynek álcázott prózában írott regényes és hősi eposz ez a mű a családról és a magyar történelemről; egyúttal az író által szerkesztett, de csak már röviddel halála után megjelent utolsó kötetének is ez a címadó és egyúttal záró darabja.

Az emlékévben egyébként számos programmal készültünk, nemrég volt például a „Szekszárdi Magasiskola" Mészöly Miklós Irodalmi Akadémia és Írói Mesterkurzus, de a középiskolásokra is gondoltunk. A 9–12. évfolyamosoknak hirdettünk egy projektmunkát Mészöly Miklóshoz kapcsolódóan. Szeptember 30-ig várjuk a pályamunkákat tőlük. A honlapunkon (www.meszolymiklos.hu) minden információ, hír megtalálható az emlékévvel kapcsolatosan.

– És végül: Ön személy szerint alkotóként, irodalomtörténészként min dolgozik most az oktatás mellett?

– Jelenleg több tanulmánnyal készülök az idei Dante-évfordulóra, ahol úgy tűnik, hogy novemberben mind Szegeden, mind Rómában fogok előadást tartani Zrínyi Miklós és Dante címmel; emellett készülök az Irodalomtudományi Intézetben szeptember 8–11. között rendezendő évi rendszerességgel megtartott reneszánsz konferenciára, amelynek témája Betegség és gyógyulás a kora újkori irodalomban, ahová egy Petrarcáról szóló tanulmányt írok.
2021. augusztus 2.  |  interjú szörényi lászló mészöly miklós-emlékév