Dobai Péter
Kilovaglás – Vadon – Belvedere
Dobai Péter 80
Dobai Péter kivételesen sokműfajú szerző, költészete, prózái, regényei, esszéi és filmforgatókönyvei intellektuális, filozofikus létszemléletének útjelzői. Páratlanul gazdag életművéről rendeztek kerekasztal-beszélgetést a Petőfi Irodalmi Múzeumban szeptember 9-én, abból az alkalomból, hogy a közelmúltban ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Archaikus torzó című filmjének (1971) vetítését követően az életmű filmes vonatkozásairól kérdezte Gelencsér Gábor filmesztétát Bazsányi Sándor irodalomtörténész. Ezután költői és írói munkásságáról esett szó a pályatárs Ács Margit szerkesztő, valamint az életmű két monográfusa, Morsányi Bernadett és Bedecs László közreműködésével.
Dobai Péter kivételesen sokműfajú szerző, költészete, prózái, regényei, esszéi és filmforgatókönyvei intellektuális, filozofikus létszemléletének útjelzői. Páratlanul gazdag életművéről rendeztek kerekasztal-beszélgetést a Petőfi Irodalmi Múzeumban szeptember 9-én, abból az alkalomból, hogy a közelmúltban ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Archaikus torzó című filmjének (1971) vetítését követően az életmű filmes vonatkozásairól kérdezte Gelencsér Gábor filmesztétát Bazsányi Sándor irodalomtörténész. Ezután költői és írói munkásságáról esett szó a pályatárs Ács Margit szerkesztő, valamint az életmű két monográfusa, Morsányi Bernadett és Bedecs László közreműködésével.
A Balázs Béla Stúdióban (BBS) készült Archaikus torzó főhőse egy gyári segédmunkás, aki fizikumát az akkoriban ritkaságnak számító testépítéssel edzette, gondolkodását pedig klasszikus filozófusok olvasásával gyarapította. A Koltai Lajos operatőr által fényképezett képsorokban látjuk a munkahelyén, amint a gyár gondnokaként locsol, söpröget. Valódi életcélja kiegyensúlyozott egész ember megvalósítása. Az egyszerű, külvárosi otthonában, egy kertes ház udvarán edz, a teraszon üldögélve életfilozófiájáról vall és idéz hosszasan olyan szerzőktől, mint Spinoza, Diderot, Goethe, Paszternak, Pirandello vagy Gandhi. „Egy olyan társadalomban, amelyben nincs igazi befogadó és megtartó közösség, ott egy olyan ifjú, akiről 1971-ben (!) forgattunk filmet, a fent leírtak alapján nem lehet más, mint magányos, és ennek a magánynak az elviseléséhez, kibírásához nem lehet számára elég egy olyan filozófia, egy olyan ideológia, amely egypártrendszerből és erőszakból fakad, ehhez egy olyan filozófiára van szükség, amellyel gondolkodni lehet, amelyben hovatovább hinni is képes" – írta harminc évvel későbbi visszaemlékezésében Dobai Péter.
Mint Gelencsér Gábor elmondta az 1960–70-es évtizedfordulón a BBS-ben a rendezői vagy operatőri diplomával rendelkező pályakezdő filmesek mellett sokak előtt megnyitották a stúdió kapuit, aki a tagság szerint értékes, támogatandó filmtervvel jelentkezett. Az utóbbi körbe tartozott az író, költő Dobai Péter, aki először a BBS-ben ismerkedett meg a filmkészítéssel, s később forgatókönyvíróként, filmgyári dramaturgként számos nagy sikerű egész estés játékfilm munkatársa lett. Ezek közül a legfontosabb hosszú együttműködése Szabó Istvánnal: a rendező nyolcvanas évekbeli trilógiájának, az Oscar-díjas Mephistónak (1981), a Redl ezredesnek (1985) és a Hanussennek (1988) a forgatókönyvírója lett, de dolgozott András Ferenccel és Szomjas Györggyel is. A BBS-hez kapcsolódó korszakában, amelynek egyetlen befejezett önálló rendezése az Archaikus torzó, a korabeli kísérletező, neoavantgárd törekvésekben közreműködött hol szereplőként (Magyar Dezső: Agitátorok, 1969/1986; Bódy Gábor: A harmadik, 1972), hol íróként (Magyar Dezső: Büntetőexpedíció, 1970).
A Dobai Péterrel készült beszélgetésben a költő a forgatókönyvírói munkájáról és a film iránti elkötelezettségéről mesél / Forrás: MMA Kiadó
Ács Margit elárulta, hogy költői indulásakor nem volt könnyű megemészteni a kritikusoknak Dobai Pétert. Felolvasott néhány részletet abból az írásából, amellyel első kötete megjelenését követően köszöntötte őt az Írószövetségben: „Költői hangjában jó néhány konvencionális vagy éppenséggel közhelyes újszerű elem mellett voltaképpen az az eredeti, hogy illúziótlanság és forradalmi idealizmus, aggódás és kiábrándultság nélkül valósult meg benne. Tanításai dogmatikusnak dogmatikusak, etikája doktriner, de ő maga is tudatában van ennek, sőt ahogy ma mondjuk, rájátszik, s ezáltal valami önkínzó iróniával mindezt érvényteleníti. Hiszen vérszerinti fia annak az európai kultúrának, melynek helyét verseiben nemegyszer a régiségboltok polcain jelöli ki. Igen a tékozló fia. Az olvasó, aki nem dől be a kötet avantgardista kiáltványainak, szemtanúja lehet egy elkeseredett, dacos küzdelemnek, melyet az intellektus folytat az elhatározással, a tagadás a nosztalgiával, a tékozlás a félelemmel, a fiatalság az öregedéssel."
Az életmű szépirodalmi változásait taglaló Morsányi Bernadett és Bedecs László is egyetértett abban, hogy Dobai újavantgárd hangja főként a markáns pályakezdését jellemezte. „Egyetemista koromban írott verseim Kilovaglás egy őszi erődből címmel jelentek meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1973-ban. Ha lehetne a sorssal alkut kötni, az akkori hangomat szívesen visszakapnám" – nyilatkozta Dobai Péter 1994-ben. Majd későbbi versesköteteivel (Latin lélegzet, 2010; Emlék az ember, 2011; Belvedere, 2014) is bizonyította, hogy a régi hang (is) megvan.
Emellett szóltak még történelmi regényeiről (Csontmolnárok, 1974; Vadon, 1982; A birodalom ezredese, 1985) amelyekben nagyszerűen ötvözte a párbeszédeket, váltogatta az emlékfoszlányokat és az filozófáló-esszéisztikus betéteket.
Morsányi Bernadett az Egyedül szembejövet című monográfia szerzője emlékeztetett arra, hogy az 1990 utáni évtizedek Dobai Péter számára is új korszakot jelentettek, noha megváltoztatta művészi látószögét, s a művészeti ágakban való mozgásának terét, de nem változtatott lényegesen öntörvényű, kívülálló alapállásán. Megtartotta korábbi hitvallását, miszerint: „Minden ponton ugyanazzal az erővel létezni!" Az utóbbi húsz-huszonöt évben személyes emlékeit dolgozta fel lírában.
B. L.
Dobai Péter és Sára Sándor az MMA közgyűlésén 2013-ban
Mint Gelencsér Gábor elmondta az 1960–70-es évtizedfordulón a BBS-ben a rendezői vagy operatőri diplomával rendelkező pályakezdő filmesek mellett sokak előtt megnyitották a stúdió kapuit, aki a tagság szerint értékes, támogatandó filmtervvel jelentkezett. Az utóbbi körbe tartozott az író, költő Dobai Péter, aki először a BBS-ben ismerkedett meg a filmkészítéssel, s később forgatókönyvíróként, filmgyári dramaturgként számos nagy sikerű egész estés játékfilm munkatársa lett. Ezek közül a legfontosabb hosszú együttműködése Szabó Istvánnal: a rendező nyolcvanas évekbeli trilógiájának, az Oscar-díjas Mephistónak (1981), a Redl ezredesnek (1985) és a Hanussennek (1988) a forgatókönyvírója lett, de dolgozott András Ferenccel és Szomjas Györggyel is. A BBS-hez kapcsolódó korszakában, amelynek egyetlen befejezett önálló rendezése az Archaikus torzó, a korabeli kísérletező, neoavantgárd törekvésekben közreműködött hol szereplőként (Magyar Dezső: Agitátorok, 1969/1986; Bódy Gábor: A harmadik, 1972), hol íróként (Magyar Dezső: Büntetőexpedíció, 1970).
A Dobai Péterrel készült beszélgetésben a költő a forgatókönyvírói munkájáról és a film iránti elkötelezettségéről mesél / Forrás: MMA Kiadó
Ács Margit elárulta, hogy költői indulásakor nem volt könnyű megemészteni a kritikusoknak Dobai Pétert. Felolvasott néhány részletet abból az írásából, amellyel első kötete megjelenését követően köszöntötte őt az Írószövetségben: „Költői hangjában jó néhány konvencionális vagy éppenséggel közhelyes újszerű elem mellett voltaképpen az az eredeti, hogy illúziótlanság és forradalmi idealizmus, aggódás és kiábrándultság nélkül valósult meg benne. Tanításai dogmatikusnak dogmatikusak, etikája doktriner, de ő maga is tudatában van ennek, sőt ahogy ma mondjuk, rájátszik, s ezáltal valami önkínzó iróniával mindezt érvényteleníti. Hiszen vérszerinti fia annak az európai kultúrának, melynek helyét verseiben nemegyszer a régiségboltok polcain jelöli ki. Igen a tékozló fia. Az olvasó, aki nem dől be a kötet avantgardista kiáltványainak, szemtanúja lehet egy elkeseredett, dacos küzdelemnek, melyet az intellektus folytat az elhatározással, a tagadás a nosztalgiával, a tékozlás a félelemmel, a fiatalság az öregedéssel."
Az életmű szépirodalmi változásait taglaló Morsányi Bernadett és Bedecs László is egyetértett abban, hogy Dobai újavantgárd hangja főként a markáns pályakezdését jellemezte. „Egyetemista koromban írott verseim Kilovaglás egy őszi erődből címmel jelentek meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1973-ban. Ha lehetne a sorssal alkut kötni, az akkori hangomat szívesen visszakapnám" – nyilatkozta Dobai Péter 1994-ben. Majd későbbi versesköteteivel (Latin lélegzet, 2010; Emlék az ember, 2011; Belvedere, 2014) is bizonyította, hogy a régi hang (is) megvan.
Emellett szóltak még történelmi regényeiről (Csontmolnárok, 1974; Vadon, 1982; A birodalom ezredese, 1985) amelyekben nagyszerűen ötvözte a párbeszédeket, váltogatta az emlékfoszlányokat és az filozófáló-esszéisztikus betéteket.
Morsányi Bernadett az Egyedül szembejövet című monográfia szerzője emlékeztetett arra, hogy az 1990 utáni évtizedek Dobai Péter számára is új korszakot jelentettek, noha megváltoztatta művészi látószögét, s a művészeti ágakban való mozgásának terét, de nem változtatott lényegesen öntörvényű, kívülálló alapállásán. Megtartotta korábbi hitvallását, miszerint: „Minden ponton ugyanazzal az erővel létezni!" Az utóbbi húsz-huszonöt évben személyes emlékeit dolgozta fel lírában.
B. L.
