Molnár Sándor
Üresség / Emptiness
Festmények | Paintings
2006–2016


Pesti Vigadó
V. emeleti kiállítóterem

2016. október 3. – 2017. január 7.
Molnár Sándor: Sunjata No 154 (Szív), 2009

Üresség – Molnár Sándor kiállítása

Festmények | 20062016

Az MMA Pesti Vigadóban látogatható kiállítása válogatást mutat be az idén nyolcvanesztendős Molnár Sándor képzőművész legutóbbi alkotói korszakából, a levegő-, üresség-, vagy másként halál-képek közül, az eddig még alig kiállított fehér sorozatból. Ugyanennek a sorozatnak színes képei 2006-ban voltak láthatók a Budapest Galériában. Az azóta eltelt tíz esztendő a fogyó színek és a növekvő fény képeit hozták Molnár festészetében.

A Kossuth-díjas festő, Hamvas Béla tanítványaként, az 1960-as években a metafizikai tradicionalizmus filozófiájának tanulmányozása során jutott el a festőjógának nevezett élet- és alkotói programja megfogalmazásához. A művész öt nagy korszakot határozott meg önmaga számára. Az öt korszak, s ötven év letelt, az életmű lezárult, s az alkotó gyakorlatilag letette az ecsetet. Joggal tehet így, hiszen festői életterve piramisszerűen épült fel, az alapoktól az egyetlen pontban végződő csúcsig. Ebben a föld-, a víz-, a tűz- és a kristály-képek fokozatait a levegő-képek követik, végső állomásként, a halál előtti végső önkiüresítés fázisában. A telített ürességként értelmezett lelki üresség azonban nem tartalom nélküliséget jelent, hanem művészi gazdagságot és transzcendens festői élményt. A színes üres képek után most a tiszta fény megfestésének paradox feladatával foglalkozó fehérnek szánt, valójában varázslatosan színes festményeket láthatja a néző.

„A csendben
nem történik semmi,
merő telített, személyes,
sugárzó üresség."
                              (Molnár Sándor: A festészet útja)

Molnár piktúrája a magyar absztrakt festészet egyik kiemelkedő teljesítménye, méltó társa Gyarmathy Tihamér, Hortobágyi Endre, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, Molnár László és Veszelszky Béla életművének.

A kiállításhoz a Magyar Művészeti Akadémia 100 oldalas katalógust jelentetett meg Keserü Katalin művészettörténész és Buji Ferenc tanulmányával. A kiállítás kurátorai és egyben a katalógus szerkesztői: Lajta Gábor festőművész és Sulyok Miklós művészettörténész.

A kiállítást Sulyok Miklós nyitotta meg, elhangzott beszéde itt olvasható.

 


Az út hossza

Beszélgetés Molnár Sándorral


– Kialakult világszemléleti, világnézeti háttér híján létrejöhet releváns képzőművészet? Miért olyan fontos ez az alkotó ember életében?
– Ön szerint miért olyan fontos a „szellem" a szellemi ember életében?
– Ilyen tekintetben voltak irányadó példák Ön előtt? Festészete kikkel áll közvetlen kapcsolatban?
– Irányadó példák: az archaikus, szakrális tradíció; a kereszténység. Festészetben minden jelentős festővel kapcsolatban állok, amennyiben közös gyökerük a festőjóga.
– 1958 emlékezetes időpont, szellemi csomópont az Ön, illetve néhány kortársa életében. Ebben az évben hívta életre saját lakásán a Zuglói Kört. Miről szólt ez a társaság? Kik voltak fontosabb résztvevői, s mi történt körükben?
– 1956-ban másodéves főiskolás voltam. Ott alakult ki egy baráti csoport, nem az én zuglói lakásomban, mert akkor még lakásom sem volt, kollégiumban laktam. Ezt a baráti kört később elnevezte valaki Zuglói Körnek, a főiskola elvégzése után. Tevékenysége a szocreállal szemben a korszerű, nyugat-európai művészettel való kapcsolatfelvétel volt.
– Hamvas Béla személye és életműve mi mindent jelentett-jelent az Ön életében és művészetében? Hogyan jellemezné kapcsolatukat?
– Hamvas Béla jelentette számomra a „normális embert".
– Milyen állomásokon, hosszabb-rövidebb periódusokon keresztül érkezett meg művészete, festészete jelenlegi állapotába?
– A festőjóga korszakain keresztül, amelyben az alkímiának (műveletek) legalább olyan fontos szerepe van, mint a jógának.
Elemek: Föld, Víz, Tűz, Kristály, Levegő.
Műveletek: szublimáció, szolúció, szeparáció, preparáció, kalcináció, redukció, koaguláció.
A Föld elem (természet) műveletei: preparáció (előkészítés), stúdium, koaguláció (megszilárdítás), figuratív, átmenet, útkeresés, föld-geometria.
A Víz elem műveletei: oldás, ösztönvilág, démoni, a pokol, a tudatalatti, a mítosz.
A Tűz elem műveletei: kalcináció (kiégetés), redukció (gyökre visszavezetés), szublimáció (finomítás). Amit a Tűz meghagy, az az érzék fölötti ragyogás.
A Kristály-elem (a végső forma) műveletei: Örvénykristály – szellemi jel; Kristály – tiszta forma, szám, geometria, arány, ritmus; Kristály-üresség.
A Levegő-elem (telített üresség): haldoklás, meghalás, túlvilág. A létezés és a művészet felszámolása, ez a lélek útja a születéstől a halálig, amit be kell járnia.
– Tulajdonképpen helyes festészetként megnevezni azt, amit létrehozott, vagy az csupán burok, köntös, eszköz, amely egy eredendőbb intencióra, realitásra utal? Ön miként nevezné meg azt a tevékenységet, amellyel foglalkozik?
– A tevékenységem festőművészet. A létezés változatlan, szakrális, és az időszerűség egységének kifejezése a festői nyelvben.
– Művészete az absztrakció, mégpedig a személyes absztrakció jegyében teljesedett ki. Mit kell értenünk e meghatározás, jelzős szerkezet alatt?
– A művészet nyelve absztrakt, ez minden nyelv formája, azaz minden nyelv absztrakt.
– Visszatekintve: volt olyan időszaka, amelyet a legfontosabbnak gondol?
– A művészet minden állomása, az út teljes hossza egyformán fontos és kihagyhatatlan. Az öregkori és halálművek jelentősége fölülmúlhatatlan.
Valóban tanítható a festészet, s ha igen, miképpen?
– A művészet tanítható, ez minden művészetre áll. Szakrális alapja és élő nyelve egyformán tanítható. A művészetről, a festészetről két könyvem jelent meg, az első A festészet tanítása (2007), a másik A festészet útja (2013), ezekben leírtam, amit a festészetről tudok.
Az Ön életműve többek között annak lehet példája, hogy egy következetesen végiggondolt kiindulópontból hogyan épülhet szerves életmű. Művészete végtére is oda érkezett meg, ahová kívánta, hogy elérjen?
– Művészetem oda érkezett, ahova kívántam, az utat végigjártam, semmit ki nem hagytam. A vég után nincs semmi, nem vezet tovább út.
Ősszel kiállítása nyílik a Vigadóban. Hogyan tervezi felépíteni tárlatát? Életművének egészéből kíván meríteni, prezentálva a különböző korszakok egymásra épülését, egymásból fakadását, vagy valamilyen egyéb szelekciós szempontot szeretne érvényesíteni?
– Az ősszel nyíló kiállításom az út végéről, az ürességről szól, az utolsó korszakról. Magyarországon nincs arra lehetőség, hogy egy teljes életművet ki lehessen állítani, be lehessen mutatni.
Mivel foglalkozik éppen, milyen közvetlen feladatok várnak Önre?
– Amivel ma foglalkozom, az a közvetlen feladat: jól meghalni. Az élet és életmű teljes felszámolása.

Az interjút Balázs Sándor készítette



Kísérőprogramok a kiállítóteremben:
• 2016. november 14. hétfő, 17.00–19.00 óra,
Rátóti Zoltán színművész Hamvas Béla műveiből olvas fel, a műveket Lajta Gábor válogatta, a felolvasás előtt Hamvas és Molnár kapcsolatáról tart bevezetőt Lajta Gábor és Sulyok Miklós
 
• 2016. december 14. szerda, 16.00–17.00 óra,
Keserü Katalin művészettörténész, professor emeritus tárlatvezetése

• 2017. január 8-án, vasárnap 16 órától a finisszázson az Örökifjú Zenebarátok Kórusa lép fel Magyaróvári Viktor karnagy vezetésével. A programon előzetes regisztráció mellett lehet részt venni.