Hamvas Béla (1897–1968)

A bor filozófiájától a Tibeti halottaskönyvig

Hamvas Béla és a művészet" címmel 2018. november 6-án, kedden 17 órai kezdettel rendez Hamvas-emlékestet a Hamvas Béla Kör a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával. Hamvas Béla szellemisége megidézésének helyszíne az MMA Andrássy úti irodaházának színházterme, ahol Szathmári Botond, a Hamvas-életmű kutatója vezetésével előadásokkal, felolvasásokkal, valamint szemtanúk vissza­em­lé­kezésével fejtik le újabb rétegeit ennek a szellemi-kulturális örökségnek. Az író halálának 50. évfordulója alkalmából az MMA támogatásával nemrég Kaposváron tartottak konferenciát, a holnapi Hamvas-est Hamvas Bélának a művészetről kifejtett gondolatait állítja fókuszba. Minderről és még sok egyéb vonatkozásról Szathmári Botond filozófust, a megemlékezés főszervezőjét kérdeztük...
Szathmári Botond filozófus, kulturális antropológus, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola vallásbölcseleti tanára, orientalista, vallásfilozófus. A Hamvas Béla életművét egyre inkább kiteljesítő, támogató közeg egyik prominens személyisége. Elsőként írt Hamvasból diplomamunkát filozófia szakon. Szívós és kitartó, hihetetlen tudása ellenére is végtelenül szerény. A szellem alázatos novíciusának tekintve magát áll bele olyan kezdeményezésekbe, ami az emberiség, a magyarság üdvkincsét növeli. Az író iránti elköteleződésében olyan emberek ismeretségét, barátságát tudhatta magáénak, akik személyes kapcsolatuk révén közvetlen rálátással bírtak Hamvas életére, munkásságára. Gondolat-társa, Darabos Pál ismertette meg először az íróval. „Palinak" a komplett életmű is birtokában volt. Az ő egyik jó barátjának társaságát is élvezhette. Ő néprajzkutató volt, és az országot járva, olyan emberekkel rögzített beszélgetéseket, akik még ismerték az írót. Kemény Katalin, Hamvas felesége, aki tibeti nyelven olvasott, vagy Molnár Sándor Kossuth-díjas festő, szobrász, aki minden alkotói korszakát Hamvas jegyében építi. Az író halálának 50. évfordulója alkalmából idén több ízben is megrendezésre került, a Magyar Művészeti Akadémia által is felkarolt rendezvényeken ad elő. Az első ezek közül, az október 19-én, Kaposváron megtartott Hamvas-konferencia. Ezt követte egy kétnapos szimpózium, a Hamvas Béla Alapítvány és Hagyatékkezelő szervezésében. Mostani találkozásunk apropója azonban a november hatodikán megrendezésre kerülő Hamvas-est, ahol nemcsak előadást tart, de szervezőként is szerepet vállal.

Elmondaná érintettségét Hamvas Bélával kapcsolatban? Mikor találkozott vele először, mit adott önnek?
– Éppen akkoriban készültem a filozófia szakra, de Hamvasról sosem hallottam. Rengeteg magyar filozófustól olvastam műveket, és mintha egy lábjegyzetben feltűnt volna a neve. De úgy igazán először fiatalkori barátom, ifjabb Darabos Pál és az ő apukája „mutatta be nekem". A '70-es évek végén, 80-as évek elején járunk. Ekkoriban még csak szamizdat formájában jutottam hozzá pár irományához, majd amikor 1982-ben csatlakoztam a Buddhista Misszióhoz, akkor került kezembe „A láthatatlan történet" című műve. A rokonszenv, az „elhívás" azonnali és visszavonhatatlan volt. Azt mondhatnám, azért lettem vallásfilozófus, mert Hamvast olvasok.

Diplomamunkájával sokat kockáztatott, megírásának körülményei ennek megfelelően kalandosra is sikeredtek.
– Kezdjük azzal, hogy nem vagyok annyira büszke arra a munkámra, de pionír vállalkozó kedvvel fogtam hozzá. Az egész életpálya, bölcseleti tartalom kilúgozására törekedtem, miközben csak szamizdatok álltak rendelkezésemre stencilek, töredékek formájában; nem hogy a főművek teljes panorámája. De nem ettől tartottam a legjobban. Hermann István minden diplomázónál ott ült. Ő Lukács György tanítványa volt. Ez mindent elmond. Ugyan kedveltem az óráit, nagy kultúrtörténeti ismerete volt, de azért egy ilyen témával odaállni… Témámat az oroszlán barlangjába vittem be – hiszen egyértelmű volt, hogy finoman szólva sem fogadják lelkesedéssel a témát. Szerencsémre azonban az oroszlán beteg lett, nem tudott eljönni, így a védés kényelmetlen politikai felhangoktól mentesen zajlott. Nem panaszkodhattam.

Az ELTE Filozófiatudomány Tanszékének folyosóján van egy Hamvas plakát. Mi érett be, elérhető-e Hamvas Béla kanonizációja?
– A jég már 1983-ben megtört, amikor a Magvető kiadta „A világválság" című kötetet. Ez az első hivatalosan megjelent Hamvas-mű. De még ezután is volt cenzúra. Sőt! El kell mondanom, hogy egy évtizeden át készítettem fel az ELTE-re filozófia szakos hallgatókat, mindenkinek egyet tudtam mondani: Hamvas nevét nem lehet kiejteni. Ha kiejted nem fognak felvenni. '90-es évekről beszélünk, a rendszerváltás utáni korról! Egyik barátom felvételijén elkezdett áradozni Hamvasról, persze nem is vették fel. Nem őt nem vették fel a képességei alapján, hanem az embert, aki Hamvast méltatta. Hamvas nem filozófus, mondják sokszor. Ismeretes ezoterikus, misztikus „elhajlása", az pedig nem filozófia szakra való. Aki szereti őt, menjen el egy „New Ages" iskolába, vagy ahova akar – mondták ott. Jóllehet nem kanonikus szerző, sem az irodalomban, sem a filozófiatörténetben. De ez nem gond. Hamvas sehova sem fér be.

Megvádolták azzal, hogy Hamvas-kultuszt teremt.
– Hamvas Bélát hiteles tanítónak tartom. Számomra zsinórmérték. Szó sincs kultuszteremtésről. Elfogultság sincsen. Hiszen Hamvas nem mentes a tárgyi tévedésektől. Vegyük pl. a „Tibeti misztérium" című könyvét. Filológiai – tibetológiai szempontból kifogásolható (hiszen nem primer szövegből fordított), ezért sok benne a tárgyi tévedés. Vagy ott van az egyiptomi halottak könyve. Kákosy László neves egyiptológus, eredetiben olvasta a Pert Em Herut, és nem csak azt, hanem az összes hozzá tartozó egyiptomi szöveget, míg Hamvas fordításokból dolgozott, így természetesen újfent fennállt a filológiai pontatlanság lehetősége. Mégis érti az egészet. A spirituális üzenetet a tárgyi tévedések ellenére is át tudta menteni. Hermeneutikájának rendkívülisége éppen abban állt, hogy ráérzett, kiszimatolta a szövegek belső üzenetét. Ugyanígy megértette a prebuddhista Tibetet, a tibeti kultúra vallási rétegződését. Orientalistákkal vetekedő interpretációi vannak. Jó példa erre Pressing Lajos buddhista tanító, aki elismerően nyilatkozott Hamvas írásairól.
Egyébként Steiger Kornélt is vendégül láttuk körünkben, aki köztudottan Hamvas-ellenes volt, mégis meghívtuk, és örültünk előadásának. Mindig is úgy érveltem, hogy „éltetni kell a Temenosz lángját". Személyéből nem kultuszt kell csinálni, nem leborulni kell előtte, hanem a szellemiséget kellene a magyar kultúrában fenntartani, ennek pedig megkerülhetetlen alakja, többek között Hamvas Béla.

Van még olyan híres író, aki átlépte a filológiát, mégis érthető és emlékezetes maradt?
– Igen, Nietzsche. „A tragédia születése" egy filológiai botránykönyv.

Beszéljünk egy kicsit Hamvas bölcseletéről. Ismeretes, hogy ő mélyen beleásta magát szinte minden ősi kultúra, tradíció archaikus szövegébe. Noha kiderült, tibetiül, kínaiul nem tudott, ugyanakkor több régi nagy archaikus nyelvből fordított (latin, ógörög, szanszkrit), emellett egy sor európai nyelvet is anyanyelvi szinten olvasott. Hogy lehet ekkora tudást helyén kezelni?
– Itt alapvető megközelítésbeli félreértéseket kell tisztázni. Ha pl. én úgy olvasom a Scientia Sacrát, hogy meg akarok tudni az egyiptomi vagy iráni vallásról valamit, akkor rossz nyomon járok. Mert ő nem egy Mircea Eliade, aki tudós vallástörténészként nyújt betekintés a védikus irodalomba. Hamvas másképp dolgozik. Számára az adott vallás, legyen az tibeti, egyiptomi, védikus, egy lehetőség, hogy azokat a fogalmakat, és azt a szellemiséget, amit azokból kinyer, saját gondolkodási horizontján át mutassa meg – ez nála a hagyomány. Ami Hamvas interpretációira nagyon jellemző, hogy nem az egyes vallásokon belülről, azok autentikus értelmezésén keresztül közelíti meg a tanításokat, hanem az egyetemes hagyomány perspektívájából. Hamvas a különböző tradíciók benne összecsengő mozzanataiból teremtett egy saját bölcseleti perspektívát, amelyben a különböző hagyományok fogalmait a saját gondolkodása mentén értelmezte és használta. Hamvas sohasem a felemlített vallás rekonstruálására törekedett, hanem sokkal inkább a mindenkori ember felébredéséhez kívánt segítséget nyújtani.

Mit nyerhet ma egy egyetemista, vagy bárki, ha tanulhatna Hamvasról, világszemléletéről, az egyetemes szellemtörténetben tett utazásairól?
– Hamvas úgy ír, hogy az is érti, aki kevésbé fogékony a bölcseleti szövegekre. Keresztényként sem kritizálja a buddhizmust, hinduizmust, pedig van azokban fekete mágia, különféle kereszténységgel összeegyeztethetetlen mágikus gyakorlat. Hamvasnak volt egy szimata, felismerte a szövegek belső architektúráját, és ezt nagyon jól csatornázta. Nem autentikus vallásismerethez juttatja az olvasót, hanem segít közelebb kerülni az éberséghez, a realizációhoz, az üdvhöz.

„Realizáció", „Beavatás", „Rend", „Éberség", „Igazság", Apokalipszis". Olyan szavak ezek, amiknek ő behatolt a legbelsejébe, lebontotta a köréjük épült bábeli zűrzavart, kibontotta azokat, és írásaiban a maguk eredetiségében, tisztaságában mutatta be őket. Mennyire élte ezeket Hamvas Béla?
– 1945-ben visszajön a frontról, és látja, hogy a remete-hegyi lakását lebombázták. Kéziratai, könyvei szétszóródtak. Kap egy sokkot. Három-négy nap elteltével ezt feldolgozza, és megvilágosodik. Tulajdonképpen jógiként lemondott mindenről, ami agónia (külső, kifelé irányultság) és „elvágta a köteleket". Amikor kirekesztették, akkor sem érezte magát kevesebbnek. Nem bántotta a hiúságát. Ezeket már leadta. Ez a realizáció. Azt mondhatta: „Én vagyok az az ember, aki szabadon ír ebben az országban. Megszabadultam a cenzúrától". Tehát amit én a szövegekből és az életútból tudok – hiszen nem ismertem személyesen – úgy azt mondom, teljes mértékben élte. Élte, amit gondolt – ez nála a realizáció.

Ön egy Hamvas Kör vezetője is. Mondana erről pár szót?
– Igen, egy nagyformátumú egyéniség, dr. Szilágyi Imre, filozófia tanárom, később jó barátom vetette fel a Hamvas kör gondolatát. Az órákat éltető levegővel dúsította, izgalmas témákkal foglakozott. Jó érzékkel hozott be olyan gondolkodókat a tanterembe, akiket akkor még nem lehetett volna tanítani. Elsőként vezetett Hamvas szemináriumot. 1987-ben kezdtük aztán tartani havi rendszerességgel a kört. 12 emberre szerettük volna bővíteni, hiszen Hamvas „egy akart lenni a 12-ből". Ez sikerült is, nagyon jó közösség jött létre az idők folyamán, és immáron 31 éve működünk, most 15-20 fővel. Jelen pillanatban a Budapesti Eötvös József Gimnázium ad helyet nekünk. Nyitott kör. Nincs zártság. Bárki jöhet, szívesen veszünk minden érdeklődőt!

Ha valaki még sosem olvasott Hamvas Bélától, melyik könyvet javasolná tőle elsőként?
– Érdemes „A bor filozófiájával", vagy „A láthatatlan történettel" kezdeni, és fokozatosan áttérni az erősebb művekre: Patmosz, Scientia Sacra, Az ősök nagy csarnoka, Tibeti misztériumok, Eksztázis, Karnevál etc.

 
A soron következő Hamvas rendezvény, „Hamvas Béla és a művészet" címmel 2018. november 6-án, kedden 17 órai kezdettel az MMA-irodaház színháztermében (1062 Andrássy út 101., bejárat a Bajza utca felől) lesz megtartva. A részletes program erre a linkre kattintva érhető el. A program nyitott, regisztrálni a meghívóban megadott elérhetőségen szükséges.
 
Fogarasi Attila
2018년 11월 5일 (월)  |  rátóti zoltán mma-irodaház hamvas béla-emlékest művészetfilozófia