Akadémiai székfoglalók 2014. február 28.

A február 28-ai nyolcadik alkalommal az érdeklődők Szabó Marianne, Devich János és Jelenczki István székfoglalóit hallgathatják meg. A rendezvény meghívóját ide kattintva tölthetik le.

Szabó Marianne (Budapest, 1932. május 15.) textilművész
Munkácsy Mihály-díj (1975)
A Magyar Iparművészeti Főiskola elvégzése után évekig nyomott és kézzel festett textilanyagot, függönyöket készített. Anyagait a grafika uralta, az erős kontúrok és a színes foltok játéka jellemzi montázsszerű kompozícióit. Monotípia eljárással nyomott anyagainak motívumai emberi figurák, növények, madarak, különféle termések voltak. 1968-ban a Textil-Falikép című kiállításon törekvéseiknek köszönhetően vált nyilvánvalóvá a magyar textilműfaj megújulása – ennek a gyorsan felvirágzó textilmozgalomnak egyik meghatározó alakja volt. 1968-ban egyéni kiállítást rendezett a Csók galériában. Kezdetben még párhuzamos úton haladt a többiekkel, de a hetvenes évek elején a sík textilektől továbblépett a térkompozíciók felé. Első nagyszabású műve a Pad (1972). 1974-ben bemutatott Történet (Életút) című kompozíciója textilplasztikai törekvéseinek nagyszabású összefoglalása volt. A nyolcvanas évek elejétől munkásságában a textilt a papírmasé váltja fel, 1988-ban készül el nyolc, az egri Flóra Szálló éttermében elhelyezett, életnagyságú, magyar és török vitézeket ábrázoló papírszobra.
Székfoglaló előadásának címe: Többféle ösvényen jártam
 
Devich János (Szeged, 1938. április 3.) gordonkaművész
Díjak: Liszt Ferenc-díj (1970), érdemes művész (1990), Bartók Béla – Pásztory Ditta-díj (1996)
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa, rektori tanácsadója, valamint a Kamarazene Műhely oktatója. 1961 és 1975 között a Magyar Állami Operaház zenekarának tagja, 1975-től 1985-ig szólamvezetője. 1966-tól 1997-ig a Kodály Vonósnégyes tagja (alapításkori neve Sebestyén Vonósnégyes, Kodály nevét 1970-ben vették föl). 1985 és 1990 között a Pécsi Zenei Tábor nyári kamarazenei mesterkurzusait vezette. 1986-ban Weikersheimbe (Németország), 1991-ben Blonay-ba (Hindemith Alapítvány rendezésében), 1996-ban pedig Estorilba (Portugália) kapott vendégtanári meghívást. 1985–1991 között a Filharmónia szólistája volt. A Kodály vonósnégyes tagjaként 1971-től rendszeresen hangversenyezett Magyarországon, Európa csaknem valamennyi országában, Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Japánban, Kínában, Dél-Koreában. Részt vett továbbá több rangos fesztiválon is (Besancon, Bath, Estoril, Prága, Varsó, Babilon, Como, Chamonix, Amiens, Devon). Számos lemezfelvétele készült: Haydn összes vonósnégyese; Mozart, Schubert, Beethoven, Debussy, Ravel, Kodály, Dohnányi vonósnégyesei; Schubert, Schumann, Brahms és Bartók zongoraötösei (közreműködött Jandó Jenő); Mozart, Weber, Brahms klarinétötösei (közreműködött Kovács Béla); kortárs magyar zeneszerzők művei.
Székfoglaló előadásának címe: Durkó Zsolt 2. Vonósnégyesének karakter-térképe
 
Jelenczki István (Budapest, 1956. január 19.) filmrendező, fotó- és képzőművész
Magyar örökség díj (2013)
Előszeretettel készít filmeket a közelmúlt történelmi eseményeiről. Az igazság sohasem késő című háromrészes dokumentumfilmje (2013) egyenes folytatása a 2007-ben befejezett „Népek Krisztusa, Magyarország" 1956. I–IV., és a 2008-ban elkészített Tóth Ilonáról szóló, „Tisztítótűz tetején álltunk" című dokumentumfilm-sorozatoknak. A film középpontjában a Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvény áll. Azokban az alkotásaiban, amelyekben a halált állítja középpontba, minden esetben a halál tükör mivoltát fogalmazza meg. Emlékeztet arra, hogy mennyiben tudtunk, tudunk megfelelni a lét szakrális kihívásainak. Egyéni kiállításai voltak az Ernst Múzeumban, a Budapest Galéria Kiállítóházában, a Kass Galériában Szegeden, a Stúdió Galériában Budapesten. Fontosabb könyvei: „A semmi ágán" (Kairosz, 2004); Csillagidő (Angelus Bt., 1999).
Székfoglaló előadásának címe: Eszmélet után (József Attila transzcendens világa)
 
2014/02/19