Akadémiai székfoglalók
2014. február 21.

A február 21-ei hetedik alkalommal az érdeklődők Galánfi AndrásVargha Mihály és Oláh János székfoglalóit hallgathatják meg. A rendezvény meghívóját ide kattintva tölthetik le.

Galánfi András (Hajdúszoboszló, 1945. március 25.) fafaragó
Díjak: Pro Renovanda Hungaria (1995), Népművészet Mestere (1997), Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2005), Maróthi György-díj (2007)
A faragás iránti elkötelezettsége az 1970-es években teljesedett ki. Munkásságának fő vonulata a köztéri gyermekjátékok, ülőpadok, bútorok készítése. A hagyományos szerkezeti technikák és formák mellett az ősi rönkbútor készítésével kezdett el foglalkozni. Jól választotta ki az alkalmas formájú farönköket, zsombékokat, melyekből ülőalkalmatosságokat, asztalokat és más bútorokat készített. Meghatározó személyisége, alapítója volt az 1992-ben létrehozott Nádudvari Kézműves Szakiskolának, az iskola művészeti vezetőjeként, igazgatóhelyettesként vonult nyugdíjba 2008-ban. 1985 óta már nemcsak népművészként, hanem fafaragó népi iparművészként is számon tartják iparművészeti szakmai körökben. A hajdúsámsoni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola dísztermét Galánfi András és Matl Péter fa domborművei díszítik.
Székfoglaló előadásának címe: A népművészet továbbélésének lehetőségei a kézművességben
 
Vargha Mihály (Kézdivásárhely, 1961. november 12.) szobrászművész
A főiskola után gyakornok volt Piski márványföldolgozó gyárában. 1990 óta Sepsiszentgyörgyön él, a Székely Nemzeti Múzeum Képtárának vezetője. Nagyobbrészt kőből, fából faragja igen finom, érzékeny felületeit, de készített Art Brut jellegű láncfűrész-plasztikát is. Emlékműszobrainak realisztikus mintázásán a posztmodern klasszicizmust fedezhetjük fel. Fába faragott, fából alakított és fa-kompozíciókként interpretált, valójában mintegy talált tárgyakként fellelt művei a klasszikus szobrászati tradíció és az újítás, a modernitás szintéziseként állnak előttünk: esetenként művészettörténeti toposzokat – mint a portré, vagy az alakszobor – idéznek, de ugyanakkor emlékszerűségük új valóságot, különös plasztikai rendbe foglalt öntörvényű kompozíciókat teremt.
Köztéri művei: Gábor Áron (bronz, 1992, Bereck); Puskás Tivadar (bronz dombormű, 1993, Sepsiszentgyörgy); Zámbler Jenő (kő, 1993, Csernáton); Lény és Csoport (fa, 1995, Royal Oak); Bartók Béla (bronz dombormű, 1995, Sepsiszentgyörgy) ; Dombok (fa, 1996, Szoborpark, Nagyatád); Szent Kinga (fa, 1999, Stary Sącz).
Székfoglaló előadásának címe: Bálványaim
 
Oláh János (Nagyberki, 1942. november 24.) költő, író
Díjak: József Attila-díj (1994), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2004), Márai Sándor-díj (2012)
1969-ben a Kilencek alkotócsoport tagjaként mutatkozott be az Elérhetetlen föld című versantológiával. 1994 óta a Magyar Napló folyóirat főszerkesztője. Prózai munkái a fenyegetettség kordokumentumai: hogy romlott meg, hogy esett szét egy egészséges élet, egy közösség, miféle hatalmi téboly és hipnózis gyöngített és ölt ki emberi érzést, veszélytudatot. Elvadult indulatok gyúanyaga sűrűsödik a brutális és végzetes élethelyzetekben, gyilkos ösztönök habzása a háború utáni gyötrelmekben, kényszerekben: téeszesítés, erőszakos begyűjtés, az ávó vallató pincéi, a forradalom utáni émelyítő árulások, és a konclesők diadala, mámora. Fontosabb művei: Fordulópont (regény, 1972); Közel (regény, 1976); Visszatérés (regény, 1979); Jel (versek, 1981); Az őrült (regény, 1983); Az Örvényes partján (elbeszélések, 1988); Vérszerződés (novellák, 2001); Por és hamu (versek, 2002); Száműzött történetek (2011)
Székfoglaló előadásának címe: A Közel című regény születése és utóélete
2014/02/13