Szarvas József

Pustol a hó – Szarvas József önálló estje

2019. január 27-én bemutatták Szarvas József Pustol a hó, avagy Könnyű neked, Szarvas Józsi… című önálló estjét a Nemzeti Színház Bajor Gizi Szalonjában. A színművész 2018 nyarán Könnyű neked, Szarvas Józsi… címmel, Bérczes Lászlóval közösen írta meg életregényét, ennek nyomán készült az előadás, amelynek rendezője a kötet társszerzője, Bérczes László. A január 23-i fotóspróbán jártunk.
Kellemes zavarba jön kissé a gyanútlan néző, ha megnézi Szarvas József január 27-én bemutatott önálló estjét. Nem az előadás szövegétől – bár az ízes alföldi káromkodásokból talán kevesebbel is megelégedne –, hanem leginkább attól, hogy ennyire személyes, hiteles és önazonos mintát lát. Szarvas Józsefnek persze vérében vannak szülőhelyének tájszavai és lényének szerves részét alkotja a hatvanas évekbeli vidék farkastörvényei szerint megélt szituációi, szinte páratlan ívű életútja. „Könnyű neked, Szarvas Józsi, mert neked nehéz gyerekkorod volt!" – mondta Varga Éva egy elhúzódó főiskolai próbán, tény, hogy színészként volt miből táplálkoznia. Vágóhíd és versmondó verseny, szombaton még hentes, hétfőn már szerződtetett segédszínész. Nem okvetlenül egymásból következő, és egymásra épülő állomások, ahogyan az előadás dramaturgiája sem feltétlenül az. A Nemzeti Színház hatodik emeletén a kis stúdiószínpaddá alakított fekete körfüggönyzött térben az életút montázsszerűen kerül elénk, a tenyérnyi színpadhoz tapadó pársoros nézőtér, a jóleső közelség is adhatja az est intimitását. Szarvas az előadás kezdetekor körben a fekete függönyre fotókat akasztgat, mindegyikhez told néhány személyes mondatot. Öniróniája már az első pillanatban nyilvánvalóvá válik, az egyik képen, amelyen nagyapja egy gyereket tart a kezében, akár ő is lehetne, mondja, de mivel a kis emberpalánta nem kancsal, így ennek lehetőségét elveti. Megismerjük a családot, a Hortobágyot, a Blágát, a „kultúr"-t, de legfőképpen vándorlásait, amelyek közül az elsőnek és legfontosabbnak önmagában tapossa ki az útját; be is írják az ellenőrzőjébe: notórius képzelgő. A színpadra behozott hokedli, konyhaasztal, petróleumlámpa és kapa árnyékában peregnek a képek, szó szerint is, az egyiket például alig lehet visszaakasztani, mintha a fotó önmaga írná tovább saját történetét. Ahogyan tette ezt Szarvas is, hiszen minden, valljuk be visszahúzó körülmény ellenére megrajzolta a saját pályáját. Az első közös nyilvános éneklést nyolcéves korában, Horvai István, Iglódi István, Kapás Dezső, Montágh Imre és Szabó István óvón figyelő tekintetét a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, eljátszott szerepeit a Debreceni Csokonai Színházban, a Vígszínházban, a Kaposvári Csiky Gergely Színházban és tizenhét éve a Nemzeti Színházban – itt jelenleg tizenegy előadásban láthatja a közönség –, filmjeit az Új földesúrtól A Hídemberen át az Üvegtrigris trilógián keresztül egészen az 1945-ig. Utazunk Szarvas Józseffel, mi is rúgjuk a bőrt az udvaron, és beleszeretünk Kovács Katiba. Arra ugyan kevesen vállalkoznánk, hogy a vágóhídon a Szarvas által taglóval fejbe vert, majd az ijedtségtől a plafonon lógó kampóba beleakadó tizennégy mázsás állatot leoperáljuk, de ezzel őt sem terhelik, nemes egyszerűséggel elzavarják, szerencsé(nk)re. A befutott pálya pedig felelősségérzettel is eltölti, ha már Kaszás Attilával nem nyílt lehetőségük a zsigárdiak és viszákiak közötti kapcsolat kiépítésére, létrehozza a Kaszás Attila Pajta Színházat, és összeforr személyével a Tündérkert. Azt mondja: régen, egy reggel, kakaskukorékolás után felöltözött, kapcával-papírral becsomagolta a lábát és elindult az ordító hidegben. Hogy ez idáig merre járt és ezután hová tart, világosan kiderül önálló estjének mozaik darabkáiból.
PUSTOL tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben) (tájszó) <Eső, hó> széltől sodorva, csapkodva hull, esik. Igekötős igék: bepustol. A magyar nyelv értelmező szótára, I–VII. kötet, szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Akadémiai Kiadó, első kiadás: 1959–1962.