Benczúr Ház
1068 Budapest, Benczúr utca 27.


Nagyobb térképre váltás
Event large image

Turi Attila: Hagyomány – Közösség – Építészet

Akadémiai székfoglaló előadás – 2014. február 7.
„Az építészet számomra elválaszthatatlan annak szociális tartalmától: a közösségtől. Ez nem hitvallás vagy axióma számomra, hanem egyszerűen ezt az utat adta sorsom. A hagyomány, az örökölt érték tisztelete ugyancsak nem hitvallás kérdése, egyszerűen hajlamaim erre köteleznek."

Turi Attila Hagyomány-Közösség-Építészet című székfoglaló előadásában hangsúlyozta, hogy az építészet befogadó művészet, mivel alapszükségletet is kiszolgál. A leghétköznapibb művészeti ág, mellyel óhatatlanul mindenki találkozik, beleszürkül - vagy színesedik - a mindennapok szolgáltató iparába. A főépítész feladata, hogy a szolgáltatás mellett megéreztesse azt a hangulatot, mely egy közösség helyidentitása. „Minden helynek van egy alaphangja, mely rokon azzal a teremtő hangzattal, mely szerint a világ keletkezett, s működik. A mi dolgunk, hogy megsejtessük ezt a hangot másokkal, segítsük a mindenkiben ott lakozó szabad akaratú alkotót összefogni, hogy élhető, belső természetünket éltető meta-természetet hozzunk létre."

Felidézte az Óbudai Gázgyári munkás lakótelepet, mint az első olyan meghatározó képet, amely a hagyomány-közösség-építés kapcsán archetípusként beléégett. Visszaemlékezett azokra a fontosabb munkáira, amelyek tervezése és megépítése során mindig figyelembe vette Makovecz Imre perifériára szorult települések revitalizációjára vonatkozó útmutatásait.

Kiemelte, hogy az építés és főépítészség szélsőséges esete a természeti vagy ipari katasztrófák utáni újjáépítés. E tekintetben „a reménytelenség vörös földje", Devecser-Kolontár kivételes kihívásnak ígérkezett.

„Azt javasoltuk, hogy a katasztrófától a legtávolabb, a legmagasabb ponton, a településszövethez szervesen kapcsolódva történjen az építés, mert ez nyugtatja meg leginkább a lelkükben és több száz esetben testükben is sérült embereket. Az ilyen esetekben nem a racionális mérnöki érvelés, hanem egy sérült közösség logikája mentén kellett haladnunk, hogy visszatereljük őket az életbe. Azokat az embereket, akik mindenük elvesztették, házukat, ruházatukat, egy élet munkájának gyümölcsét."
Fogadóórákat tartottak, ahol óránként váltották egymást a családok, hozták a 15 típusból kiválasztott alaptervet és sorolták az átalakítási igényeiket, melyet műszaki tervlapon jegyzőkönyveztek, ez lett szerződésük tartalma, s közben beszélgettek: megismertek sorsokat, kapcsolatokat, s a várható jövőt, az élet megtört, de folytatható ívét, hogy támaszuk legyen a folytatásban.


Turi Attila (Budapest, 1959. december 13.) építész Díjak: Pro Ecclesia Hungariae (1997), Ybl Miklós-díj (2003), Az Év Főépítésze (2011) Turi Attila a magyarországi szerves építészet meghatározó alakja. Makovecz Imre egyik legkorábbi munkatársa. Önálló építészeti világa nem formailag, hanem gondolkodásmódjában, belső mozgató erőiben rokon Makovecz építészetével. Az organikus építészetet elsősorban nem stílusnak tekinti, noha kétségtelenül vannak formai jegyei. Szerinte nem az a kérdés, hogy hajlanak a vonalak, hanem hogy milyen térstruktúrája van, hogyan gondolkodik szerkezetről és anyagról, természeti és társadalmi környezetről. Ez inkább világszemlélet és hozzáállás. Méltó tanítványa Makovecz Imrének az élet egyéb területein is, hiszen tizenhárom évig volt Budakalász főépítésze, oktat az egyetemen és munkatársként a szakmagyakorlásra tanítja a fiatal pályakezdő építészeket. De mindenekelőtt, újra és újra alámerül az építés drámájába, hogy egyedi formálású családi házaival és közösségi épületeivel szűkebb és tágabb környezetét szolgálja. Fontosabb munkái a világkiállítás magyar pavilonja, Sevilla (1991), a Duna-part beépítési terve, Vác (1993), Turul tér, Budapest, Újbuda (2004), a vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítés, Kolontár, Devecser (2011), a Iosephinum Intézményterület fejlesztési terve, Piliscsaba (2012). Székfoglaló előadásának címe: Hagyomány – Közösség – Építészet

2014/02/08