Makkai Ádám (1935–2020)

Elhunyt Makkai Ádám költő, nyelvész, műfordító

85. életévében Budapesten elhunyt Makkai Ádám Kossuth-nagydíjas költő, nyelvész, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje, a Chicagói University of Illinois nyugalmazott professzora. Emigráns íróként Makkai Ádám sokat tett a magyar költészet és irodalom nemzetközi megismertetéséért, szuverén költői hangja pedig az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb irodalmi teljesítményével ajándékozta meg az olvasót, itthon és külföldön egyaránt. „A költő az isteni terv munkatársa. Makkai Ádám hisz a költészet, az alkotás erejében…" – írta róla Jókai Anna. Makkai Ádámot a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.

Makkai Ádámtól gyászistentisztelet keretében vesznek végső búcsút 2020. február 19-én 11 órakor a Fasori református templomban. ♦ gyászjelentés

Makkai Ádám 1935. december 16-án született Budapesten. A helyszín különösen fontos, hiszen életének nagy része nem a magyar fővároshoz köti, mivel pályájának alakulásába igencsak beleszólt a huszadik századi történelem. Egyetemi tanulmányai (Eötvös Loránd Tudományegyetem, magyar–francia szak) után, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Távozásának egyik oka az volt, hogy több cikket hagyott a Szabad Nép székházában, és véleménye szerint ez a tény több éves börtönbüntetést eredményezhetett volna számára.
Tanulmányait nem kisebb jelentőségű egyetemeken végezte, mint a Yale és a Harvard, és hamarosan megszerezte a nyelvészdoktorátusi fokozatot. Részlet egy önéletrajzi írásából: „… 1958. szept. 2-án álltam munkába a Hawaii szigeteken, mint német–francia és latin tanár az Iolani School nevű magániskolában, amelyet 1853-ban alapított Emma királynő. Az első orosz szputnyik fellövése után felkértek, hogy tanítsak oroszt is: így lett az Ionaliból az első gimnázium a Csendes-óceán közepén, ahol oroszt lehetett tanulni…"
Így indult tehát a tanári és nyelvészi pályája, amelynek később fő vizsgálódási terepe lett a nyelvek idiómaszerkezete. Egyetemi tanár lett Chicagóban, és egyre inkább kibontakozott tudományos pályafutása.
Mindezek az élettények épp oly fontos szerepet játszottak életében, mint a származása: édesanyja az erdélyi református ősöktől származó és íróvá vált Ignácz Rózsa, édesapja pedig Makkai János (országgyűlési képviselő, az Esti Újság szerkesztője) volt. Ezek az értékek is hozzásegíthették ahhoz, hogy neves és elismert nyelvész, író, költő és műfordító lett belőle.
A hetvenes években már személyesen is hazalátogathatott, és ezáltal könnyebben tájékozódhatott. Egyre összetettebb lett munkássága, verseket írt, és magyar költők műveit fordította angol nyelvre. Azon írástudók közé tartozik, akik az emigrációban is szolgálták a magyar irodalom és kultúra ügyét. Egyik fontos tette ebben az ügyben, hogy szerkesztett egy magyar költők műveiből összeállított antológiát, ezt angol és magyar nyelven is megjelentette. (A magyar változat címe: A csodaszarvas nyomában. Tinta Kiadó, 2002.) Ebben ezer verset adott közre a magyar költészet nyolc évszázadából. Egy rövid idézet a szerkesztő előszavából: „Az emigrációs életforma a magyar versekre való állandó emlékezést, a versek magunkban való mondogatását, valamint magát az írást így egyféle nyelvmegtartó erővé tette sokunkban, akik nyugaton lettünk magyar írókká, költőkké…"
Makkai Ádám 1973-tól közreműködött az Ötágú Síp című magyar folyóirat szerkesztésében. Ez az Amerikában megjelent kiadvány hat számot ért meg. Abban az időben egyre inkább kibontakozott irodalmi munkássága, s ezen belül különös érzékről tanúskodtak metafizikai és ironikus versei.
1966-tól jelentek meg kötetei. Az első ezek sorában a Szomj és ecet című verseskötet. (Amerikai Magyar Írók, Los Angeles) 1952 és 1966 a két évszám, a kötet ennek az időszaknak a lírai termését tartalmazza. Ekkor még jól látszik, hogy költészetének vonásai erős József Attila-hatás mutatnak, a későbbi, az avantgárd felé nyitás előtt. Természetesen az emigrációs tapasztalatok és élmények is meghatározóak ekkor számára, bár legelső versei még Magyarországon keletkeztek. Már ekkor föllelhető költészetében a szatirikus hangvétel. Van verse, amely 1956-nak állít emléket, s ebben természetesen az önéletrajzi háttér is fontos szerepet játszik.
Makkai Ádám költészetét kifinomult formakultúra jellemzi, az alkotó képzelet sok sajátossága, nyelvi gazdagsága és leleményessége. Műveinek világa mögött ott húzódik erős istenhite, és az ezzel összefüggő bizonyosság. Ahogyan Neményi László jellemezte a Jézus és a démonok imája című válogatott Makkai-kötet (Tinta Kiadó, 2005) záró tanulmányában: „Tekintélyromboló forradalmiság és hagyománytisztelet Makkai Ádám költészetében…"
Ezt megelőzően már 1991-ben megjelent egy kötet összegyűjtött verseiből Jupiter szeme címmel (Héttorony, Budapest). Költészetével és magatartásával kapcsolatban gyakran használják a „kozmopolita" minősítést, de azt is hozzáteszik, hogy ezzel együtt jellemzői közé tartozik az is, hogy magyarságát mélyen átéli. Ez az összetettség jól látható az 1991-es kötet műveiben is. Egy vallomása szerint: „Az írott szöveg akkor jó, ha duplán vagy triplán is megdolgoztatja a képzeletet…" Mindehhez hozzátehetjük, hogy számára igen fontos a meditatív jelleg, a bölcselet hatása a szépírói alkotásokra. Költői képei mellett olyan nyelvi konstrukciókat is alkalmaz, amelyek a nyelv természetéből következnek. Első kötetére utalva vallja, hogy a költészet tulajdonképpen „ecet". Szerinte ez azt is jelenti, hogy a költő dolgai közé tartozik a „csúf" kimondása.
Életművének összetettségét jól jellemezhetjük egyik versének néhány sorával.
„Kelták és druidák ivadéka vagyok, / írva nagy keservem megírülök néha. / Tollam alól holtan hull ki a portéka, / dalom sírfelirat. / Fagyott égen ragyog…" (A panasz joga) A nyelvteremés, az önismeret, a kezdet és a vég közti feszültség itt is, másutt is az ismertetőjegyek közé tartozik. Mint ahogy hatott irodalmi szemléletére a Nyugat hagyománya is, a már említett József Attila- és avantgárd hatások mellett.
Makkai Ádám sajátos módszerét jellemzi egy szabálytalan önéletrajzi kötet, Az erő, amely végleges formájában 2003-ban jelent meg (CET, Belvárosi Kiadó). Ebből minden korábbinál teljesebb képet kaphat az olvasó a szerző világjárásáról, szellemi és egyéb kalandjairól. Műfaji újdonsága Petőfi-könyvéhez mérhető, másik bizonyítékaként annak, hogy Makkai lényegéhez tartozik a kísérletezés és a megújító szándék. Gyakran elmosódnak műveiben a műnemi és műfaji határok, mindebben egyébként alkalmazkodva a huszadik és a huszonegyedik századi világ- és magyar irodalmi tendenciáihoz. Itt különösen fontos a morális bölcselet, a sorskérdésekre adható felelős, erkölcsi válaszok sokasága. S ezek a sorskérdések nem csupán nemzetiek, hanem a világ egészére vonatkoztathatóak. Ugyanakkor itt sem az oktató szándék a döntő, hanem sokkal inkább egy olyan attitűd, amely a befogadó számára meghagyja a szabadságot. Itt is megtaláljuk az egy kötetbe sűrített lírát és epikát, az író és költő tevékenységének összetettségét.
Makkai Ádám köteteinek jó része válogatott és összegyűjtött művekből áll. Ezek közé tartozik a Jézus és a démonok imája 2005-ben. Ebben az 1952 és 2005 között született művek olvashatók. Az is látható a fél évszázad termését bemutató kötetből, hogy az emigráns lét és a hazához tarozás időnként szerepcserére is kényszerítette a szerzőt. A számos nehézség leküzdésében nyilvánvalóan segítette az, hogy a szülőföldhöz, az Erdélyhez fűződő kapcsolat sosem szakadt meg. E gyökerek számára minden időben eltéphetetlenek voltak. Jókai Anna például ebben látja Makkai Ádám erejét: „A költő az isteni terv munkatársa. Makkai Ádám hisz a költészet, az alkotás erejében…" Szakralitás és a profán világ, mélységes érzelmek és a racionalitás vegyületét látjuk gyakran költészetében. Így, együtt lesz egyre teljesebb a kép a pályájáról, életművéről.

2020/01/18  |  gyászhír makkai ádám