Százrózsás hímzések – remekeltek a mezőkövesdiek
Immár hetedik alkalommal rendezte meg a Matyó Népművészeti Egyesület a Százrózsás Hímzőpályázat és Kiállítást a Hagyományok Háza és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége szakmai támogatásával. A szervezők azokat az új, máshol eddig még nem szerepelt alkotásokat várták, amelyeken a díszítmény a matyó települések (Mezőkövesd, Tard, Szentistván) vagy Dél-Borsod (például Szomolya vagy Cserépfalu) textiles hagyományait, azok újszerű átfogalmazását, hímző- és csipkekészítő technikák valamelyikét alkalmazzák. Idén a mezőkövesdiek érték el a legjobb eredményt. A kiállított pályaműveket megtekinthetők a Matyó Múzeumban, a kiállítást június 26-án Kékedi László akadémikus nyitotta meg. Az MMA idén 900 ezer forint pénzjutalmat osztott ki a kategóriák legjobbjai között.
A Százrózsás Hímzőpályázatot 2003 óta három évenként hirdeti meg a Matyó Népművészeti Egyesület. A felhívásra évről évre egyre több, értékes, a mai kor igényeit szem előtt tartó kézimunka jelenik meg az ország minden részéből. Idén a pályázatra május 19-ig hagyományos és modern technikában lehetett nevezni, de a zsűri lakástextileket, használati tárgyakat és öltözékeket is elfogadott. Nagy dilemma volt az idei pályázat alkalmával, hogy áttegyék-e az eseményt szeptemberre vagy még nyár elején hozzák nyilvánosságra az idei eredményeket. Végül maradt az utóbbi lehetőség, ami azért is örvendetes, mert az év második felében sokkal több népművészeti eseményt, konferenciát tartanak majd a vírusjárvány okozta halasztások miatt. A matyó települések hímző kultúráját feldolgozó legkiválóbb művek tervezőit mindig díjakban részesítik a szervezők. Idén összesen kétszáznegyvenöt alkotást nyújtottak be pályázatra, melyen 31 egyéni alkotó és 15 alkotócsoport vett részt. A hímző kiállítás megnyitóját és díjátadó ünnepségét június 26-án rendezték meg Mezőkövesden, a Közösségi Ház előtti téren, melynek keretében dr. Fekete Zoltán polgármester mondott köszöntőt. Kifejtette: A népművészetben, a hímzésben mindenki újat alkothat, amely megismételhetetlen, új világot nyit a készítők és a befogadók előtt is. Idézte Györffy István 1939-ben írt szavait, amely szerint kapva-kapunk mindenen, ami idegen, ami „európai". Pedig Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést! Európa az egyéniséget keresi és értékeli bennünk, nem a tanulékonyságot
Ezután V. Szathmári Ibolya etnográfus, a zsűri elnöke értékelte röviden a pályaműveket. Idén az alkotók nem voltak könnyű helyzetben, hiszen a vírushelyzet miatt nem működtek a szakkörök, hiányzott a szaktanácsadás és néha az alapanyagot sem lehetett beszerezni. A pályázók azonban találékonyak voltak és az internet segítségével leküzdöttek minden akadályt. A zsűri másik két tagjával, Berzeviczy Fehér Jánosnéval és dr. Viszóczki Ilonával együtt úgy találták, hogy a színvonal emelkedett. A 245 pályamunka majdnem nyolcvan százalékát javasolták kiállításra, csak 54 maradt ki. Ez szerinte köszönhető annak is, hogy az egyesület továbbképzéseket szervezett, valamint új oktatási formák is segítették a környékbeli hímzések megismerését. V. Szathmári Ibolya méltatta az egyesületet azért is, mert ébren tartják az érdeklődést a pályázat iránt. Matyóföld és Dél-Borsod hímzéshagyományait szinte valamennyi hímzés technikáját feldolgozták. Körülbelül száz alkotás szálszámlással, subrikával, recével, vagy keresztöltéssel, a többi százötven pedig szabadrajzú minták alapján készült. A pályázók feltáró munkát is végeztek, eddig ismeretlen hímzések is feltűntek. Így került felszínre több régi keresztszemes hímzés dekoratív madármotívumokkal, vagy a gyapjúhímzéses szentistváni lepedővég kevésbé ismert rozettás madaras motívuma modern színvilággal. Korszerű alkotások is születtek, amelyek kreatív mintakompozíciókkal készültek, de újabb funkciókat is felfedeztek a készítők, például a csuklón hordott textil érmelegítőt gyöngyökkel, és bogácsi motívumokkal. A zsűri tagjai több, nagyszerű ötlettel is találkoztak, például egy táskakollekciónál, amelynél a formához választották a mintakompozíciót. Egyre gyakoribb, hogy a pályázók új színvariációkkal próbálkoznak, és más színvilágot választanak a mintákhoz. Ennek ellenére a motívumok őrzik a tájegységi jellegzetességeiket.
Kékedi László fafaragó, népi iparművész, az MMA Népművészeti Tagozatának vezetője a matyó és a környékbeli hímzők ünnepének nevezte az eseményt. Beszédében kifejtette: a népművészet lehetőség valami új alkotására, az öröm, a szeretet kifejezésére. Ez a kiállítás azt tükrözi, hogy ezek a tárgyak nem vitrinekbe valók, helyük van most is a hétköznapokban és ünnepnapokon is. Száz éve még minden családban jelen voltak ezek a remekművek, a motívumok üzenete nem tett különbséget nemes és paraszt között. A tárgyak az alkotó ember lelkéből táplálkoznak, s látszanak, hogy szakmailag felkészült művészek készítették azokat. Kékedi azt kívánta, hogy a kiállítók állják ki a magyar népművészet próbáit, s még sok kincset adjanak. Szerinte egyre többen tekintik értékként a népművészet örökségét. Berecz Lászlóné, a Matyó Népművészeti Egyesület elnöke külön megköszönte a Magyar Művészeti Akadémia támogatását, hiszen bruttó 900 ezer forint pénzjutalmat oszthattak ki a kategóriák legjobbjai között, ami ritkaság.
Idén legjobban a mezőkövesdi hímzők a szerepeltek. Pap Bernadett első helyezést ért el, míg Kada Andrásné és a Borsóka Hímző Kör egyaránt a 3. helyen végzett. Pap Bernadett mellett a Mezőberényi Díszítőművészeti Szakkör és a Kétsopronyi Hímző Szakkör végzett az első helyen.
Az ünnepség után a kiállítást is meg lehetett tekinteni a Matyó Múzeumban. A program délután szakmai előadásokkal folytatódott. A matyó népművészet az Unesco Reprezentációs Listája mellett 2013 óta a Hungarikumok Gyűjteményében is szerepel. A matyók büszkék lehetnek őseikre és a hagyományt napjainkban is követőkre. Nem hiába olvashatjuk a Matyó Népművészeti Egyesület honlapján a következő Kodály-idézetet: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának." A benyújtott pályaművekből megnyílt időszaki tárlat 2020. szeptember 27-ig megtekinthető a Matyó Múzeumban.
Ezután V. Szathmári Ibolya etnográfus, a zsűri elnöke értékelte röviden a pályaműveket. Idén az alkotók nem voltak könnyű helyzetben, hiszen a vírushelyzet miatt nem működtek a szakkörök, hiányzott a szaktanácsadás és néha az alapanyagot sem lehetett beszerezni. A pályázók azonban találékonyak voltak és az internet segítségével leküzdöttek minden akadályt. A zsűri másik két tagjával, Berzeviczy Fehér Jánosnéval és dr. Viszóczki Ilonával együtt úgy találták, hogy a színvonal emelkedett. A 245 pályamunka majdnem nyolcvan százalékát javasolták kiállításra, csak 54 maradt ki. Ez szerinte köszönhető annak is, hogy az egyesület továbbképzéseket szervezett, valamint új oktatási formák is segítették a környékbeli hímzések megismerését. V. Szathmári Ibolya méltatta az egyesületet azért is, mert ébren tartják az érdeklődést a pályázat iránt. Matyóföld és Dél-Borsod hímzéshagyományait szinte valamennyi hímzés technikáját feldolgozták. Körülbelül száz alkotás szálszámlással, subrikával, recével, vagy keresztöltéssel, a többi százötven pedig szabadrajzú minták alapján készült. A pályázók feltáró munkát is végeztek, eddig ismeretlen hímzések is feltűntek. Így került felszínre több régi keresztszemes hímzés dekoratív madármotívumokkal, vagy a gyapjúhímzéses szentistváni lepedővég kevésbé ismert rozettás madaras motívuma modern színvilággal. Korszerű alkotások is születtek, amelyek kreatív mintakompozíciókkal készültek, de újabb funkciókat is felfedeztek a készítők, például a csuklón hordott textil érmelegítőt gyöngyökkel, és bogácsi motívumokkal. A zsűri tagjai több, nagyszerű ötlettel is találkoztak, például egy táskakollekciónál, amelynél a formához választották a mintakompozíciót. Egyre gyakoribb, hogy a pályázók új színvariációkkal próbálkoznak, és más színvilágot választanak a mintákhoz. Ennek ellenére a motívumok őrzik a tájegységi jellegzetességeiket.
Kékedi László fafaragó, népi iparművész, az MMA Népművészeti Tagozatának vezetője a matyó és a környékbeli hímzők ünnepének nevezte az eseményt. Beszédében kifejtette: a népművészet lehetőség valami új alkotására, az öröm, a szeretet kifejezésére. Ez a kiállítás azt tükrözi, hogy ezek a tárgyak nem vitrinekbe valók, helyük van most is a hétköznapokban és ünnepnapokon is. Száz éve még minden családban jelen voltak ezek a remekművek, a motívumok üzenete nem tett különbséget nemes és paraszt között. A tárgyak az alkotó ember lelkéből táplálkoznak, s látszanak, hogy szakmailag felkészült művészek készítették azokat. Kékedi azt kívánta, hogy a kiállítók állják ki a magyar népművészet próbáit, s még sok kincset adjanak. Szerinte egyre többen tekintik értékként a népművészet örökségét. Berecz Lászlóné, a Matyó Népművészeti Egyesület elnöke külön megköszönte a Magyar Művészeti Akadémia támogatását, hiszen bruttó 900 ezer forint pénzjutalmat oszthattak ki a kategóriák legjobbjai között, ami ritkaság.
Idén legjobban a mezőkövesdi hímzők a szerepeltek. Pap Bernadett első helyezést ért el, míg Kada Andrásné és a Borsóka Hímző Kör egyaránt a 3. helyen végzett. Pap Bernadett mellett a Mezőberényi Díszítőművészeti Szakkör és a Kétsopronyi Hímző Szakkör végzett az első helyen.
Az ünnepség után a kiállítást is meg lehetett tekinteni a Matyó Múzeumban. A program délután szakmai előadásokkal folytatódott. A matyó népművészet az Unesco Reprezentációs Listája mellett 2013 óta a Hungarikumok Gyűjteményében is szerepel. A matyók büszkék lehetnek őseikre és a hagyományt napjainkban is követőkre. Nem hiába olvashatjuk a Matyó Népművészeti Egyesület honlapján a következő Kodály-idézetet: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának." A benyújtott pályaművekből megnyílt időszaki tárlat 2020. szeptember 27-ig megtekinthető a Matyó Múzeumban.