Ahová az álmok is játszani jönnek…

„A nézőinkkel mi egy nagy családot alkotunk" – véli Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója. A Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját a koronavírus-járvány miatt átalakult színházi életről, és persze az új bemutatókról: egy különleges klímameséről, és a megunhatatlan klasszikusokról is kérdeztük.

– A „Kecskeméti Nemzeti, ahová az álmok is játszani jönnek" szlogennel indították útjára az évadot. A koronavírus-járvány árnyékában szellemi, lelki táplálékot, érzelmi kapaszkodót nyújt ez a mottó. De vajon mennyiben alakította át a pandémia a színház szerepét, feladatát és a közönséggel való kapcsolatot, a kommunikációs lehetőségeket?

– A színház szerepe a történelem során nem változott: kiragadni a közönséget a hétköznapokból, elgondolkodtatni, szórakoztatni, megmutatni az élet színét és fonákját. A mostani helyzetben egyértelműen a vidámság felé billen a mérleg, hiszen annyi gond és baj kering a fejünk felett. De létjogosultsága van komoly, drámai műveknek is, ha a végén igazi katarzist élhet át a néző. Egyben, ezt vallom, hogy ez a színház múlhatatlan csodája is. Mert a színház egy közösségi szertartás, ahol estéről estére együtt játszik a nézőtér és a színpad. A színészek, akkor is, ha magánemberként az ő életük is tele van nehézségekkel és bizonytalanságokkal, a jelmez felvételével és a színpadra lépéssel ezt hátra hagyják és csak a történet marad, amit át szeretnének adni. Játszani jönnek az álmaink, bizony ez egy nagyon fontos üzenet. Azt szeretnénk, ha nem veszítenénk el az emberi élet nagyon fontos aspektusát, a lelki-szellemi jólétet. A tavaszi karantén idején született sláger jól elmondja, hogy „Miféle élet lesz az? Eszünk, alszunk, Meghalunk?" (Kowalsky meg a Vega – Tombold ki!)
A játék és álom nagyon komoly dolog, komolyan kell venni, csak így működik. Sehová sem lennénk nélkülük. Emiatt választottuk ezt a szlogent.

– Éppen egy éve ünnepelték azt, hogy a Kecskeméti Katona József Színház megkapta a „nemzeti" minősítést. A 2020/21-es évad kínálatát is a minőség és a műfaji sokszínűség jellemzi. Összesen 10 új bemutató lesz: a világhírű drámától, a bűnügyi komédiáig, vagy éppen a mesebalettől a klímameséig minden korosztályú és érdeklődésű nézőre gondoltak. A jó értelemben vett „népszínház" szellemiség marad tehát a színház fő profilja?

– A nemzeti cím egy minősítés, ami a kultúrpolitika és a szakma elismerése számunkra. Ez a szisztematikus építkezésünk eredménye, egyfajta jele annak, hogy jó úton járunk, igazi műhelyként működünk. Ez nem egy egyik pillanatról a másikra létrejött dolog, nem olyan, mint egy évforduló, „tegnap még 19, ma már 20 éves lettem"-pillanat. Egyrészt a színház már évek óta úgy működött, mint egy nemzeti színház, ezért gondolhatták úgy a döntéshozók, hogy odaadhatják nekünk ezt a címet. Másrészt viszont nemzetiként élni és dolgozni meg kell tanulnunk. Úgy fogalmaztam ezt meg az év elején, hogy „léptéket váltunk". Ennek van sok hozadéka, például, hogy nagyon dinamikusan nő a csapatunk. Ettől az évtől állandó zenekara és énekkara lett a színháznak, folyamatosan bővül a háttércsapat is. Harmadrészt – és talán ez a legfontosabb – mi továbbra is a közönségünk kedvenc színháza szeretnénk maradni. A hozzánk hűséges sok-sok nézőnk hosszú évek óta egy állandó csapatot lát a színpadon, színészeink rendkívül sok műfajban megmutatkozhatnak, a nézőinkkel mi egy nagy családot alkotunk, ami folyamatosan változik, nőnek a gyerekek, telnek az évek, változunk, fejlődünk, hibázunk és néha egy-egy tettünkkel „kivágjuk a magas c-t", de mindenképpen együtt vagyunk. Ez óriási erőt ad.

– 1993 után újra műsorra tűzte a színház a Légy jó mindhalálig c. darabot. Móricz Zsigmond művének musical átiratát Nagy Viktor rendezésében október 2-án mutatták be. Az akkori Nyilas Misi egy Orth Péter nevű kilencéves kisfiú volt, aki most felnőtt, érett színészként Török Jánost alakítja. A színész édesanyja, Csombor Teréz pedig Török nénit, azaz Török János édesanyját játssza. Nemcsak a szerep, hanem a történet is „öröklődik", hiszen Móricz klasszikusán nemzedékek nőttek fel. Gondolom, beavató színházi céllal (is) készült az előadás. Mit mondhat a mai gyerekek, fiatalok számára ez a történet?

– A család sokféle értelemben megjelenik nálunk. Lelki-szellemi értelemben nagy család vagyunk, de bizony vannak igazi vérrokon családok is szép számmal a társulatban. Csombor Teca és Orth Peti most először játsszanak anya-fia párost és láthatóan nagyon élvezik. A közönségünk is érti-látja, hogy a játékuk mögött ott van a valódi kapcsolat is – még akkor is, ha egy színész személyisége sosem azonos a szerepével.
A Légy jó mindhalálig Kocsák Tibor és Miklós Tibor feldolgozásában igazi klasszikussá vált, nagy öröm, hogy ismét bemutathattuk. A történet remek alapanyag – hiszen a gyermeki őszinte jóságot mutatja. A zene és a dalok pedig annyira szívhez szólóak, hogy nem meglepő a közönség osztatlan jó véleménye a darabról. A zenei stílusok széles tárháza vonul fel a dalokban, minden szereplő a személyiségéhez illő dalt énekel és a szereplők ebbe bele is adnak mindent. A zenei tagozat – élén Károly Kati zenei vezetővel – nagyszerű hangzást biztosít, így valódi komplex, magával ragadó élményt ad az előadás.
Ráadásul – külön örömömre – Nagy Viktor rendező a történetnek a reményteli fényét emelte ki a kecskeméti színrevitelben, tehát a mi Nyilas Misink egy, a felnőtt világ nehézségeit megtapasztaló, de a szíve melegségét nem elvesztő figura.
Kedves részlet, hogy Orth Péter játszotta az 1993-as kecskeméti darabban Misit, de ez a musical olyan sok helyen volt már műsoron, hogy több ilyen történetünk is van. Pál Attila a 93-as darabban Valkai tanár úr volt, most pedig Sarkadi tanár urat játssza. Aradi Imre most Valkai, de ő is játszotta már Misit és Török Jánost is korábban Tatabányán. Ráadásul Hegedűs Zoltán, aki most az iskolaigazgatót játssza, valóban a Debreceni Kollégiumba járt… hosszan lehetne még sorolni az egybeeséseket. A lényeges az, hogy ez a darab a történetével és a zenéjével a közös örökségünk része, a magyar musical megújulásának egyik fontos állomása.

A családok számára csodálatos szórakozás. Tulajdonképpen 5 és 99 éves kor között mindenki megtalálja a szépséget, a jó üzenetét benne. A gyerekszereplők zseniálisan hozzák az iskolai hangulatot, miközben olyan otthonosan mozognak a színpadon, hogy öröm nézni.

– Ha már beavató színház, az egészen kicsiknek szóló mesebalett, a Hamupipőke mellett egy érdekes műfajú meseelőadás is helyet kapott a repertoárban: „a Jegesmedve szerelmese" című klímamese. Ebben a választásban már nemcsak az értő közönség „kinevelése", a kultúrára nevelés, hanem a környezettudatosság is benne van?

– A meseelőadások mindig kiemelt helyet kapnak nálam az évad tervezésekor. Vallom, hogy a meséket a lehető legjobb szereposztásban kell bemutatni. A színészeink nagy szeretettel vannak ezek iránt az előadások iránt. Idén az iskolák nem tudják – a korlátozások miatt – hozni a gyerekeket, de a családok továbbra is fontos bázisunk maradtak.
A lezárás miatt kérdéses a tavaszi bemutatók sorsa, de ha nem idén, jövőre biztosan bemutatjuk a Jegesmedve szerelMesét. A klímatudatosság ma már nem egy távoli, furcsa, elméleti valami, hanem sajnálatos valóság. Hiszek benne, hogy a színházi élménynek a kicsik életében jelentős szerepe van.

Szeretnénk nekik kézzelfogható élményként megmutatni, milyen közel van az, hogy mi Magyarországon milyen döntést hozunk egy-egy vásárlás során ahhoz, hogy a jegesmedvék északon boldogan és közösségben tudnak-e élni. Mennyire nem mindegy, hogy megtöltjük-e a kulacsunkat a csapnál ahelyett, hogy műanyag palackos vizet iszunk, megveszünk-e egy ruhát, amire nincs szükségünk, újabb műanyag játékot kérünk ajándékba, amikor már van tíz otthon, vagy almát eszünk-e Kínából behozott pomelo helyett. Nagyon fontos kérdések, apaként és nagypapaként tudom, hogy ha a gyerekeim vagy az unokáim kérnek tőlem valami változást, azt zokszó nélkül megteszem. Így bízunk benne, hogy a gyerekek hazatérve az előadásról a szüleiket, családjukat is „nevelésbe veszik". Sokszor halljuk és nagyon igaz, hogy nem 1000 tökéletesen hulladékmentesen és zölden élő emberre van szükség, hanem 1 milliárd próbálkozóra. Emiatt fontos egy ilyen előadás.
Az ötlet abszolút eredeti – Tóth Kata a színház dramaturgja írja a darabot –, de minden más, amit felhasználunk majd, újrahasznosított lesz. A jelmez és díszlettervező Gyarmati Dóri is elkötelezett emellett. Színházunk is csatlakozott a program európai honlapjára.

– A bemutatók közül még két remekművet kiemelve: a Revizor és a Szentivánéji álom is láthatóak lesznek ebben az évadban. Klasszikus feldolgozásra vagy modern értelmezésre számítson a befogadó? Mi a tapasztalat, melyikre kíváncsi inkább a közönség?

– A kecskeméti közönség nyitott. Ez nagyon jó, mert szabadságot ad nekünk. Természetesen van véleménye a nézőinknek egy-egy darabról, amit meg is osztanak velünk, ami remek, de ez nem tántorítja el őket a következő előadás megnézésétől.
Mint mindenben, a darabválasztásban is igyekszem az egyensúlyra. A revizort Pataki András, a színház új művészeti tanácsadója rendezi. Őt ismerve, egy friss, klasszikus, letisztult előadás várható tavasszal.
A Szentivánéji álom balettelőadás lesz. Itt biztosan számíthatunk a Tánctagozatunktól megszokott újításokra és a táncfeldolgozáshoz szükséges magas fokú absztraktságra. Ráadásul a balettelőadás ebben az évadban egy estére kerül az újdonságnak számító operával. Így az első felvonás a balett lesz, a második pedig az egyfelvonásos vígopera, Donizetti A csengő című darabja. Egy nagyon komplex, minden érzékszervre ható estét tervezünk. Van összefüggés a történetek között is, a díszlet is hasonló lesz. Remélem új műfajt teremtünk, amit a közönségünk értékelni fog.
(Az interjút Kurucz Éva készítette.)
 
30 נובמבר 2020  |  interjú nagy viktor cseke péter