Windhager Ákos

Könyv Mihalovich Ödön zeneszerző pályafutásáról

Windhager Ákos művelődéstörténész az Utód, de aki ős is – Mihalovich Ödön pályaképe című könyvét április 19-én mutatták be a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) YouTube-csatornáján. A romantika elfeledett zeneszerzőjéről szóló, hiánypótló kötet szerzőjével Kiss Eszter Veronika zenetörténész beszélgetett.
Windhager Ákos művelődéstörténész Mihalovich Ödön (1842–1929) életművét vizsgáló doktori értekezését 2010-ben zárta le, az MMA MMKI pedig lehetővé tette számára, hogy az akkori anyagot nagymonográfiává fejlessze, így a kiadvány az életúton keresztül az egyes zeneművek elemző leírását és azok fogadtatását is tartalmazza.
Mihalovich Ödön 1842. szeptember 13-án született horvát–magyar főnemesi családban. Mosonyi Mihálytól és Liszt Ferenctől a zeneszerzés fortélyain kívül a tanítványokkal való bánásmódot is elsajátította. Amikor 1863-ban hallotta Wagner első pesti hangversenyét, eldöntötte, hogy zeneszerző lesz. Hatása alól sosem került ki, mégis Liszt Ferencet tartotta igazi mesterének. Életében jelentős fordulatot hozott, amikor 1870-ben hazatelepült Magyarországra.
Az első jelentős sikereit dalszerzőként aratta. Ezzel párhuzamosan látott neki magyar (eleinte csak magyarországi) szimfonikus zenekari irodalmat írni, amely korábban csak csírájában létezett. Mosonyit követően ő írta az első sikeres magyar szimfonikus költeményeket (pl. A sellő, a Boszorkányéj, a Faust fantázia).
Életművének csúcspontja volt a Toldi szerelme című opera, amelyben lírai ízlését Wagner stílusával ötvözi. A zenemű politikai áthallását már a korabeli kritikusok is érzékelték. Mihalovich Ödön 1903-ban a nagy közönségsikert arató IV. szimfónia bemutatója után vonult vissza.
Mihalovich Ödön a magyar zenei intézményrendszer egyik megteremtője volt. 1881-ben nevezték ki a magyar Színitanoda igazgatójának, amelyet újraszervezett. Tanmeneteket dolgoztatott ki, bevezette az ellenőrzést és a tehetséggondozásra is gondot fordított. 1887-től az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia igazgatója lett. Elérte, hogy a tanárok állami tisztviselői státuszt és fizetést kapjanak, valamint, hogy az intézményben minden hangszert tanítsanak. Munkásságának köszönhetően a Zeneakadémia világszínvonalú magyar oktatási intézménnyé vált.
A kötet a részletes életrajzon túl az egyes zeneművek elemző leírását és azok fogadtatását is tartalmazza. Külön fejezet foglalkozik a főhős és ismerősei kapcsolatával, a kritikákkal és a Kodállyal folytatott vitájával. A könyvtári és levéltári kutatások során láthatóvá vált az egyes zenedarabok utóélete is, amely révén kiderül, hogy azok eddig harmadfélszáz koncerten csendültek fel. Felfedezése tehát időszerű.

A kötet a Fundamenta profunda sorozatban látott nyomdai napvilágot, megvásárolható az Írók Boltjában.

20 אפריל 2021  |  könyvbemutató mma mmki zenetörténet