„Leszek haláltól ronthatatlan"

Beszélgetés Kő Pál szobrászművésszel Ratkó József költőről

Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész egészalakos Ratkó József-szobrának leleplezésére kerül sor 2014. augusztus 9-én Nagykálló főterén. A szobrászművész legújabb alkotásáról a Magyar Művészeti Akadémia honlapjának adott interjúban beszél.
- Még javában tart a Ratkó József Emlékév Nagykállóban, ahol a költő a Krúdy Gyula Járási Könyvtár igazgatójaként dolgozott. Kitől érkezett a felkérés, hogy szobrot készítsen az emlékére?
 
- Tavaly decemberben kerestek meg Nagykállóból, nem más, mint a költő fia, akit szintén Ratkó Józsefnek hívnak. Elmondta, hogy az édesapja emlékére szeretnének idén szobrot állítani. Mivel korábban Sinka Istvánnak és Móricz Zsigmondnak is készítettem szoboremléket, Vésztőre, illetve Nyíregyházára, nagyon megörvendtem ennek a megkeresésnek, amelyet Nagykálló önkormányzata is megerősített, ők is felkértek az alkotás elkészítésére.
 
- Személyesen találkozott Ratkó Józseffel?
 
- Egyszer találkoztunk a hetvenes években Nyíregyházán a Móricz Zsigmond-szobrom avatásakor. Boldog-boldogtalantól kérdezgettem, hogy eljött-e az eseményre Móricz Virág, akit nagyon szerettem volna megismerni. Egyszer csak Ratkó megszólított, nem sokat tudhatott rólam azon kívül, hogy én készítettem a szobrot. Ittunk egy pohár bort, jót beszélgettünk. A verseit később ismertem meg, Antall István rádiós újságíró jóvoltából, aki a kezembe nyomta Ratkó egyik kötetét. Elkezdtem olvasni és teljesen a hatása alá kerültem. Megszólítottak a versei, egyrészt a közvetlenségük, másrészt az, hogy kimondta helyettem az érzéseimet, a gondolataimat. A szépség, a szeretet, a tisztelet, a szerelem, kimondhatatlan mélységei mind-mind bele vannak ágyazva a verseibe. Beleszerettem a költészetébe.
 
- Hogyan látott munkához?
 
- Elindultam a szobor feltárására magamban. Sok fényképet kaptam róla. Tanultam az arcát, elképzeltem a mozdulatait. Verseket olvastam, firkáltam, rajzoltam, terveztem, majd elutaztam Nyíregyházára. Részt vettem a Ratkó esten, ahol Márkus Béla irodalomtörténész kapta meg a Ratkó József-díjat. Másnap kivittek Nagykállóba, ott körbejártuk a városkát, kerestük a lehetséges helyszínt, ahol majdan a szobor állhat. Megkértem Bán Ferenc építész barátomat, hogy legyen ebben segítségemre. Az ajánlott helyszíneket végigjárva jutottunk el egy gyönyörű és hatalmas református templomig, amelyet a közelmúltban újítottak fel. Egyetértettünk abban, hogy ez a helyszín méltó a nagy magyar költő szobrának.
 
- Milyen élethelyzetben ábrázolta Ratkó Józsefet?
 
- A szobrász a költővel ellentétben azért van bajban, mert szegénynek csak formák, jó esetben színek vannak a keze ügyében. Ebből gazdálkodik. A térbe ágyazott formák, kompozíciók, helyszín és napsütés. A szobor egy magas, jóvágású, művelt férfit ábrázol dohányzás közben. Egy sokat szenvedett, sokat nélkülözött, de jóságot, szeretetet megtartó emberi nagyságot. A költőt, akinek egyik elhíresült sora ez: „Leszek haláltól ronthatatlan". E nagyformátumú költőről mindenképpen életnagyságú szobrot kellett készíteni. A bronzszobor magassága 220 centiméter. Nem lehet alacsonyabb, nehogy a kültéri épületek elnyomják az alakját. A munkában segítségemre volt három tanítványom Ámmer Gergő, Drabik Tamás és Szabó Menyhért, akiknek ezúton is szeretnék köszönetet mondani.
 
- Életműve több ponton is kapcsolódik az irodalomhoz, különösképpen a költészethez. Ratkó József mellett kiket kedvel még?
 
- A költőket, a verseket mindig szerettem, így jutottam közelükbe, vonzottak. Némelyikkel igaz barátságba kerültem. Az első igazi nagy költő, aki szerencsém volt személyesen megismerni, Jékely Zoltán úr volt. Ő kölcsönözte nekem Kölcsey Ferenc szobrához az alakját. Az osztálytársam, Oláh János is írt verseket, novellákat, de festőnek készült Gölner Miklósnál. Ma ő a Magyar Napló főszerkesztője. Sok fiatalt indított el, s ebben a küldetésben méltó társra talált a feleségében, Mezey Katalinban, aki szintén jeles költő. Általuk ismertem meg Péntek Imrét, Kovács Istvánt, Bella Istvánt, Nagy Gáspárt, Lázár Ervint, Utassy Jóskát, Kiss Benedeket, Czigány Györgyöt, Döbrentei Kornélt, Dobai Pétert, Ágh Istvánt, Kiss Dénest. Számos költőről készíthettem portrékat, Nagy Lászlóról, Szécsi Margitról, Balassi Bálintról.

*

Ratkó József (Pestszenterzsébet, 1936. augusztus 9. – Debrecen, 1989. szeptember 13.) József Attila-díjas költő önéletrajzi írása innen tölthető le.
 
17 luglio 2014