Fotó: Walter Péter / MMA
Emléktáblát avattak Marsall László költő tiszteletére
„Játékos volt, de inkább töprengő, mint vidám"
„Elöljáróban fontos leszögezni a közhelyet, hogy a lírai vers – gyakran az elbeszélő költemény is: Magánvaló. Nem több, nem kevesebb, mint önmaga" – vallotta Marsall László (1933–2013). A Kossuth- és József Attila-díjas költő emléktábláját, R. Törley Mária szobrászművész domborművét, szeptember 10-én avatták fel egykori lakóházánál.
„Elöljáróban fontos leszögezni a közhelyet, hogy a lírai vers – gyakran az elbeszélő költemény is: Magánvaló. Nem több, nem kevesebb, mint önmaga" – vallotta Marsall László (1933–2013). A Kossuth- és József Attila-díjas költő emléktábláját, R. Törley Mária szobrászművész domborművét, szeptember 10-én avatták fel egykori lakóházánál.
A Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidéki Önkormányzata és a költő barátai által rendezett ünnepségen Sinkovits-Vitay András színész, előadóművész tolmácsolásában hangzott el Marsall László néhány költeménye.
Pokorni Zoltán polgármester mondott köszöntőt. Az MMA néhai tagjának életművét Elmer István József Attila-díjas író idézte fel.
Beszédében emlékeztetett arra, hogy Marsall László 1953-ban kezdte költői pályafutását, és mesterének Weöres Sándort választotta a magyar lírában akkoriban fellelhető irányzatok képviselői közül. Erősen hatott rá a modern francia költészet és a világirodalomból számos irányzat, a szürrealizmustól az abszurdon, a groteszken át a beatirodalomig.
Az 1970-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent Vízjelek című kötetének egyik méltatója szerint az önvizsgálat és önértelmezés pihenőt nem ismerő munkája vezette állandó költői, nyelvi és formai kísérletekre. Marsall László sorra tett próbát a régi magyar vers, a „nyugatos" hagyomány, az avantgarde, a prózavers és a bonyolult nyelvi struktúrák lehetőségével.
Elmer István hozzátette: „a ránk tekintő arc mögött a lelket keressük – pontosabban a szellemi lelket, az ember lényegét. Mivel küzdött az ember, ami azután a költői nyelvben keresett kifejezést?"
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához idézte fiának visszaemlékezését: „Nem bohóckodott, nem »játszott zsenit«. Játékos volt, de inkább töprengő, mint vidám. A fantáziájába menekült. Azt mondta, »Istennek ír«… »Istennek írni = fantáziánkba merülni« tengelyen mozgott az élete."
B. L
Pokorni Zoltán polgármester mondott köszöntőt. Az MMA néhai tagjának életművét Elmer István József Attila-díjas író idézte fel.
Beszédében emlékeztetett arra, hogy Marsall László 1953-ban kezdte költői pályafutását, és mesterének Weöres Sándort választotta a magyar lírában akkoriban fellelhető irányzatok képviselői közül. Erősen hatott rá a modern francia költészet és a világirodalomból számos irányzat, a szürrealizmustól az abszurdon, a groteszken át a beatirodalomig.
Az 1970-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent Vízjelek című kötetének egyik méltatója szerint az önvizsgálat és önértelmezés pihenőt nem ismerő munkája vezette állandó költői, nyelvi és formai kísérletekre. Marsall László sorra tett próbát a régi magyar vers, a „nyugatos" hagyomány, az avantgarde, a prózavers és a bonyolult nyelvi struktúrák lehetőségével.
Elmer István hozzátette: „a ránk tekintő arc mögött a lelket keressük – pontosabban a szellemi lelket, az ember lényegét. Mivel küzdött az ember, ami azután a költői nyelvben keresett kifejezést?"
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához idézte fiának visszaemlékezését: „Nem bohóckodott, nem »játszott zsenit«. Játékos volt, de inkább töprengő, mint vidám. A fantáziájába menekült. Azt mondta, »Istennek ír«… »Istennek írni = fantáziánkba merülni« tengelyen mozgott az élete."
B. L
11 settembre 2024
