Fotó: Czeidli József / veol.hu

Idén is megemlékeztek szülőházánál Nagy László költőről

Felsőiszkázon, ahol Nagy László költő örökségének ápolására 2003 óta tartanak összejöveteleket, a települési önkormányzat és a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány A legfényesebb árvák címmel rendezett emléknapot. A rendezvény díszvendége Sára Sándor filmrendező, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja volt.
A megjelentek – köztük Ágh István, a költő öccse, aki szintén a nemzet művésze – megkoszorúzták Nagy László domborművét, majd Falusi Márton műsorvezető és beszélgetőtárs, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa köszöntötte a résztvevőket.
A megemlékezés díszvendége, Sára Sándor beszélgetőtársa, Falusi Márton kérdései nyomán fölidézte Nagy Lászlóhoz és a közös szellemi körhöz fűződő emlékeit, többek között egy budapesti, spontán irodalmi összejövetel alkalmát, amikor belvárosi lakásában, az 1960-as években Berek Katalin szavalni kezdte a jelen lévő költő verseit.
Elmondta, hogy akkor járt először Nagy László iszkázi szülőházánál, amikor filmet készítettek vele. Égi kökényfák alatt címmel 1980-ban mutatták be tévéfilmjét, amely Nagy László vallomása szülőföldjéről, az iszkázi otthonról és gyermekkoráról.
 
Nagy András grafikusművész, a néhai alkotó fia a megemlékezésen megjegyezte: édesapja költészete annyira sokoldalú, hogy évtizedekre elegendő témát nyújt azoknak, akik örökségét tovább kívánják vinni.
Az elmúlt években sor került már lemezbemutatókra, valamint az életmű egyes részeinek különböző források és műfajok szerinti bemutatására. Ennek az életműnek a műfordítások épp annyira szerves részei, mint a versek vagy a néphagyomány ihletésében született írások. Így jött létre a balkáni népekkel foglalkozó alkalom gondolata is, amelyben nagy szerepet kapott Nagy László és a bolgár irodalom kapcsolata. A határokon átívelő szellemi kör mellett ugyanakkor megragadható egy tág értelemben vett tanítványi kör is: azok a mai fiatal költők, akik elődjüknek és példaképüknek tekintik őt, akik számára Nagy László utat mutat, mert egy olyan alkotói magatartást érvényesít, ami segíti őket pályájukon – fogalmazott Nagy András.
Sebők Melinda irodalomtörténész előadásában a Himnusz minden időben kötet portréverseinek költői beszédmódjáról értekezett. A magyar nép sorsproblémáit, nemzettudatát, modernségét és euró­paiságát Nagy László költő a bartóki modell húrjain, a folklór erezetén át valósította meg – mondta el az irodalomtörténész a megemlékezésen. Hozzátette: a néphagyomány ösztönző erejéből táplálkozó, világirodalmi folklórforrásoktól ihletett költő visszanyúlt a nemzeti kulturális örökség hagyományaihoz.
Kiemelte, hogy Nagy László ezeken keresztül fogalmazta meg ars poeticáját is: „Hűségem mindig kötött a néphez, akinek a nyelvén írok. Hű akartam lenni a magyar költészethez, ami nemcsak síkraszállást jelent megmaradásunkért, hanem azt a gondolatot is kifejezi, hogy fölösleges áldozatok nélkül jussunk közelebb a már megbűnhődött eszményi jövőhöz" – idézte.
A rendezvényen Lázár Csaba előadóművész többek között Kis Ferenc halálára írt, A fekete költő című verset is elmondta, a műsort Bubrik Máté dudajátéka színesítette. A megemlékezésen koszorút helyezett el az alapítvány mellett a Bolgár Kulturális Intézet, a Mika Sándor Egyesület és több más szervezet is.
 
Az emlékház irodalmi élete több évtizedes hagyományra tekint vissza: 1984-ben állították helyre annak érdekében, hogy a költő szellemi örökségét a szülőföldjén ápolják, fenntartója a helyi önkormányzat segítségével ma az iszkázi székhelyű Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány. Az első összejövetelt 2003-ban tartották, ettől kezdve évente legalább egy, de néha több alkalommal is tematikus irodalmi eseményeknek ad helyet a ház.
18 Juli 2017  |  sára sándor nagy lászló emléknap falusi márton