Valódi alkotói közösséget hozunk létre
– Hat évvel ezelőtt végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetemen színművész szakon, báb szakirányon. Mesélnél a szakmai pályafutásod főbb állomásairól?
– Több éve szabadúszó színészként dolgozom kőszínházi, alternatív és bábszínházi produkciókban egyaránt, és rendezőként, alkotóként a független színházi szféra előadásaiban, legyen szó hazai, vagy éppen nemzetközi színházművészeti projektekről. Részese voltam többek között a Nemzeti Színház, a Vígszínház, a Madách Színház, a Karinthy Színház, a Kolibri Színház, a Pinceszínház, a Szkéné, a Trafó, és a Bethlen Téri Színház bemutatóinak. 2013-ban Márkus Sándorral megalapítottuk a Nylon Group nevű kortárs bábszínházi formációt, amellyel úttörőnek számítunk a hazai bábszínházi szakmában, egyedi és kortárs módon újragondoltuk a bábszínház lehetséges irányait. Olyan bábtechnikát hoztunk létre, ami addig nem létezett: a nylon anyagot levegővel fújjuk fel, és egyfajta fordított marionett technikával, zsinórokat használva, belülről és kívülről is animáljuk a levegővel teli bábokat. Számos önálló produkciót bemutattunk az elmúlt években és több nemzetközi meghíváson is túl vagyunk már. Játszhattunk Belgiumban, Kanadában, Lengyelországban, Németországban és Svédországban, 2017-ben pedig Kazahsztánban elnyertük a „The Best Original Show" és a „The Special Award Puppet Carnival" díjakat.
– Az ösztöndíj programod is kapcsolódik a Nylon Grouphoz?
– Az egyéni pályázatom eszmeisége hasonló alapokon nyugszik, mint az imént megfogalmazott bábtechnika. A benyújtott programom innovatív volta abban áll, hogy tradicionális alapokra építve, de kortárs látásmóddal szemlélem a bábművészetet. Tisztelem a hagyományokat, de megpróbálok túlmutatni rajtuk. A program egy elméleti és egy gyakorlati részből áll. Elméleti területen a műfaji alapfogalmak definiálása után olyan művészek munkásságát vizsgálom és kutatom, akik a színházművészet, vagy akár a képzőművészet területén tradicionális és kortárs szemléletmóddal bírnak. A kutatói folyamat során megszerzett tudásbázis elengedhetetlen részét képezi a szakmai ismereteim bővítésének, hiszen ez adja majd a gyakorlati megvalósítás, konkrétan a létrejövő, a kutatás eredményeit is összegző előadások alapját. A bemutatók egyfajta összeművészeti vizuális eseményként jelennek majd meg, de nem csupán önálló bemutatókként, hanem fiatalok számára szervezett tantermi és vizuális színházi nevelési programként is részét képezik a hároméves programnak. Rendkívül izgalmas számomra, hogy a fiatalabb korosztállyal foglalkozzak, őket érintő fontos témákat kutassunk együtt a művészet nyelvén. A színházi nevelési programban látható performansz után pedig feldolgozó beszélgetéseket tartunk, ami az előadásban látottakat értelmezi, feldolgozza, az elfogadás, és a kirekesztés témakörében. A harmadik év végén a kutatás, a performanszok és a színházi nevelési program alapján terveim szerint létrehozok egy összefoglaló összművészeti előadást, amelyben megjelenik a színházművészet, a mozgásművészet, a bábművészet és a képzőművészet is.
– Számos alkalommal pályáztál már különböző támogatási lehetőségekre, jelenleg is több benyújtott pályázatod eredményére vársz. Hogyan tudod illeszteni a szakmai programod a különböző kiírásokhoz?
– Minden pályázati lehetőség más és más prioritások mentén szerveződik. Úgy gondolom, hogy egy szakmai koncepciót, az alapjait megtartva, lehet illeszteni a különböző felhívásokhoz. Ilyen esetben módosítható a költségvetés, vagy áttervezhető a program.
– Hogyan látod, mik az előnyei a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíj programjának?
– Nagy lehetőségnek tartom az MMA hároméves ösztöndíj programját, mert alkalmam nyílt megfogalmazni és a támogatói döntés után folyamatosan megvalósítani egy komplex szakmai programot. A további terveim között szerepel egy önálló játszóhely, egy bázis létrehozása, amely olyan nyitott, belvárosi, összművészeti helyszínként működne, ahol az előadások és a programok mellett elmélyült műhelymunka is zajlana. A közönség belelátna a különböző próbák folyamatába, és részeseivé válnának a hely életének. Ehhez azonban további pályázatok szükségesek, mert ez egy egyéni ösztöndíj, a hároméves program havi kétszázezer forintot kitevő támogatásából ezt nem lehet létrehozni és finanszírozni.
– Az MMA hároméves ösztöndíj programja mennyiben nyújt lehetőséget számodra a színházművészeti önazonosságod képviseletére, másképpen fogalmazva: mennyire érzed, hogy érvényre tudod juttatni a saját művészi látásmódod és szakmai koncepciód az ösztöndíj program keretében?
– A hároméves ösztöndíjjal kapcsolatban nem kellett megalkudnom a művészeti koncepcióm illetően, nem volt szükség arra, mint más pályázat esetében, hogy a megítélt támogatás függvényében visszanyessem a benyújtott költségvetést és csökkentsem például az alkotók, vagy a színművészek tiszteletdíját. Végig tudom vinni az általam vállaltakat úgy, ahogyan elképzeltem. Új és szimpatikus felismerés, hogy a kiírónak, a támogatónak szándékában áll az ösztöndíj pályázat nyerteseit megismertetni egymással, hiszen a társművészetek képviselői között akár további, hosszú távú együttműködések is kialakulhatnak. Úgy gondolom, talán ez a legfontosabb: valódi alkotói közösséget hozunk létre.