1956/68 emigrációi – kultúratudományi műhelytalálkozó

Szeptember 5-én nemzetközi kultúratudományi műhelytalálkozóra került sor a V4-országok szakembereinek részvételével 1956/68 emigrációi címmel a Vigadóban. Az egynapos workshop célja egy olyan hosszú távú, nemzetközi kutatási együttműködés megalapozása volt, amely a visegrádi államok politikai emigrációinak kulturális elemzésére irányul. A találkozót az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete szervezte a Visegrádi Alap támogatásával.
A szervezők kiindulópontja az volt, hogy a poznańi, a budapesti és a prágai felkelések új kulturális identitást hoztak létre, és a hozzájuk kapcsolódó emigráció, valamint az otthoni kultúra ezt alakította át több szempontból is.
Ferdinandy György irodalomtörténész, az MMA rendes tagja, aki maga is 1956-os emigráns, a magyar forradalom utáni magyar emigráció történetéről beszélt, többek közt felhívva a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy Nyugaton 1956 hatása egy alig feldolgozott téma. Ferdinandy azt is hangsúlyozta, hogy a forradalom fiataljainak szabadságvágya hatalmas volt, és ez a Nyugat számára is tanulságos.
András Sándor költő, filozófus, irodalomtörténész és 1956-os emigráns a magyar emigránsok kulturális életéről tartotta meg előadását. Rámutatott arra, hogy a magyar írók egy kulturális hálózatot hoztak létre és tartottak fenn levelezés, telefon, találkozók, felolvasóestek és persze folyóiratok révén.
Łukasz Marcińczak filozófus, irodalomtörténész, a Marie-Curie Skłodowska Egyetem (Lublin) professzora a párizsi Lengyel Irodalmi Intézetről, a lengyel emigráció legfőbb a 20. századi szellemi központjáról beszélt. A kiadóként is működő Lengyel Irodalmi Intézetet (Instytut Literacki) Jerzy Giedroyc hozta létre és vezette csaknem fél évszázadon át, és az intézet az otthoni lengyelek számára is a szólásszabadság bástyája volt a kommunizmus időszakában. A lengyel emigránsok számára íratlan szabály volt, hogy az intézetet felkeressék. Marcińczak rámutatott arra, hogy a Lengyel Irodalmi Intézet szellemi köre alapvető szerepet játszott az 1989-es politikai változás előkészítésében, és hogy a legjelentősebb lengyel írók és véleményformáló újságírók – elsősorban Czesław Miłosz és Witold Gombrowicz – Párizsban jelentették meg írásaikat.
Petr Orság, író, szerkesztő a Palacký Egyetem (Olomouc) professzora a cseh és szlovák emigráció publikációs és sajtóbeli tevékenységéről beszélt a közép-európai közélet tükrében.
Vajda Barnabás irodalomtörténész, jelenkortörténész, a komáromi Selye János Egyetem Történelem Tanszékének oktatója előadásában amellett érvelt, hogy bár a cseh és szlovák emigránsoknak és szervezeteiknek beszűkültek voltak a lehetőségeik, politikai és kulturális tevékenységük jóval nagyobb megbecsülést érdemel.
Falusi Márton költő, író, szerkesztő, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének munkatársa azokat a szépirodalmi módszereket mutatta be, amelyekkel a magyar írók 1956 tabujáról beszélni tudtak a forradalom leverése után.
Mészáros Tibor, a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Márai-hagyaték gondozója Márai Sándor emigrációban töltött éveiről, valamint az 1956-ról és az 1968-ról alkotott gondolatairól beszélt. Márai annyira érzékeny alkotó volt, hogy évekkel a forradalom előtt megjósolta 1956-ot.
Bogusław Wróblewski, a Marie-Curie Skłodowska Egyetem professzora, az Akcent folyóirat főszerkesztője azokról a lengyel emigráns írókról tartotta meg előadását, akik visszatértek Lengyelországba. Döntésüket három tényező egyike vagy ezek kombinációja alapozta meg. Az a gyakran illuzórikus remény, hogy a szabad önkifejezés lehetővé válik a megreformált szocialista rendszerben. A leküzdhetetlen honvágy és beletörődés abba, hogy meg kellett alkudni a kommunista hatalommal. Az a meggyőződés, hogy egy író csak a saját hazájában, a saját kultúrájában és a saját nyelvén alkothat saját hazai közönségének.
Windhager Ákos, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének munkatársa azokról a szerzeményekről beszélt, amelyekkel szerzőik – Vaclav Dobias, Artur Malawski, Witold Lutoslawski, Dmitry Shostakovich, Karel Husa, Andrzej Panufnik és Károlyi Pál – a poznańi, pesti és prágai forradalmaknak állítottak emléket.
A találkozó Dárday István és Szalai Györgyi Az emigráns című, 2006-os játékfilmjének vetítésével zárult. A 108 perces film Márai Sándor utolsó éveiről, kiábrándulásáról és öngyilkosságáról szól Márai naplója alapján.
2016. rujan 08  |  konferencia ferdinandy györgy emigráció