Múltidézés Temesi Ferenccel a 49/49 című regény kapcsán
Temesi Ferenc író folyamatosan járja az országot, hogy találkozzon régi és új olvasóival. Utóbbi négy író-olvasó találkozó a Scolar Kiadó és az MMA együttműködése révén valósult meg. A Libri Debrecen könyvesboltban május 7-én Juhász Tibor költő, író, kritikus, a Kortárs Online irodalmi rovatvezetője beszélgetett a 49/49 című regényről. A Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtárban május 15-én Füzi László irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, a Forrás folyóirat főszerkesztője és a 49/49 című regény szerkesztője, Illés Andrea folytatott diskurzust a műről. A szekszárdi Illyés Gyula Megyei Könyvtárban május 30-án Dicső Zsolt író, költő, szerkesztő és Takács károly könyvtáros révén nyerhetett betekintést a közönség Temesi életművének mélységeibe. Veszprémben a Könyvhét felvezető programjaként, az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban június 12-én Turczi István költő, író, műfordító, a Parnasszus költészeti folyóirat főszerkesztője kérdéseire válaszolt Temesi Ferenc, akinek időközben ugyancsak a Scolar Kiadó gondozásában, újból megjelent Látom, nekem kell lemennem című novellafüzére, amellyel a szerző 1977-ben bemutatkozott. (A Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtárban tartott író-olvasó találkozóról készült kisfilmet megtekintheti itt.) |
Rokonlelkét idézi, aki önmagát „a szellem artistájának" nevezte Fejforgás című novellájában. A tragikus sorsú Császár Istvánt, aki Temesin kívül már aligha juthat bárkinek eszébe. Az „írócsászárt" akinek szépirodalmi bemutatkozása előtt a hazai pálya segédmunkás, műszaki ellenőr, műtőssegéd, kazánfűtő, tűzoltókészülék ellenőr, szabadúszó múltja volt. Akit magánéleti krízisei és a rezsim hazug kétarcúsága zárt kelepcébe. Akiből ötvenhat traumáit, a trauma okozta bizonytalanságokat a korszak lórúgásszerű gyógyszereivel pofozták kifelé vagy csak hagyták, hogy az alkohollal kiírja magát a létezők sorából.
Temesi „porlódi" (értsd szegedi) prózáinak (Por, Híd, Pest, Kölcsön idő) a legsikerültebb hősei mind Császárhoz hasonló kallódó emberek, akik nem bírják elviselni környezetük szorítását, a légszomjat, állandóan menekülnek, vándorolnak, csavarognak részben a Kádár-rendszer, részben önmaguk létrontó hazugságai elől. Sorsukat Temesi abszurd fordulatokkal, ironikus hangvétellel oldja és ezáltal a valóságosan megtörtént események sajátos korképet adnak a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországáról, „a legvidámabb barakkról". Így van ez a 49/49-ben is, amelynek idősödő szerelmesei, ha későn is, de legalább egy-egy pillanatra megnyugszanak egymás karjában, és ami ennél is fontosabb: feltétlenül őszinték egymáshoz és a világgal szemben.
(Temesi Ferenc: 49/49. Scolar Kiadó, 2018)