Barcsay mester és tanítványai

Vándorkiállítás Barcsay Jenő, Balogh László, Deim Pál és Konok Tamás szitanyomataiból. Az Aba-Novák Galéria történetének 26. kiállítása a mester–tanítvány kiállítások sorát gazdagítja. Ugyanakkor ez a mester–tanítvány viszony merőben másféle volt, mint a klasszikus értelemben vett követő-hatás. Az Aba-Novák Galériában, Leányfalun – 2012. augusztus 18-tól nyíló tárlaton – Balogh László, Deim Pál és Konok Tamás tisztelegnek ezen a módon is Barcsay Jenő munkássága előtt.

Leányfalura az anyag több felvidéki helyszín után Dunaszerdahelyről érkezik, majd Nagyváradon folytatja útját erdélyi helyszínekre. 

A kamarakiállítás anyaga kizárólag szitanyomatokból áll, melyek nagy része Szentendrén készült. A szitanyomás, mint a képzőművészet egyik sokszorosító technikája a múlt század harmincas, negyvenes éveiben jelenik meg az Egyesült Államokban, majd alkalmazásának nagy fejlődése a második világháború után indult el, melyet elősegített, hogy így világhírű művészek munkáit sokszorosíthatták. Magyarországon az első kísérletek a hatvanas évek közepén kezdődtek, s elterjedésében döntő szerepe volt Kocsis Imrének (Szentendrén élő művész), akinek segítségével – azon túl, hogy a technika oktatása része lett a főiskolai képzésnek – 1979-ben létrejött és megalakult a Szentendrei Grafikai Műhely, melynek keretében Lipták Mihály nyomómester segítségével azóta is folyik e technika alkalmazásával nyomatok készítése.

Deim Pál 1932-ben született ugyancsak Szentendrén. Hosszú felkészülés után 1958 és 1963 között volt a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol Ék Sándor és Pap Gyula is tanára volt, mestereinek Vajda Lajost, Gadányi Jenőt tekinti, s természetesen Barcsay Jenőt, aki anatómia tanára volt. Első egyéni kiállítását 1965-ben rendezte a budapesti Mednyánszky Teremben. Festői munkásságával együtt jelentős képgrafikusi és szobrászi életműve. A hetvenes évektől alakul ki személyes formavilága, melynek először szerves része az idolként megjelenő emberi alak. A figura és a tér, az organikus forma és a geometrikus szerkezet, a tudatosság és intuíció összegződik a csak rá jellemző motívum-struktúrákkal. Szentendrén él és dolgozik. A Magyar Művészeti Akadémiának megalakulása, 1991 óta tagja. Munkácsy-díjas (1985), kiváló művész (1991), s 1993-ban Kossuth-díjjal tűntették ki.

Barcsay Jenő figyelmét is fiatalabb szentendrei pályatársai irányították rá e technikára, ugyanis azon kevés művészek közé tartozott, akinek képi világa – konkrét képei – alkalmasnak mutatkoztak arra, hogy áttegyék őket szitatechnika általi sokszorosításra. Ismereteink szerint, még életében és aláírásával – mintegy húsz szita munkája született, melyből most e kiállításon tíz alapvető mű látható. Balogh László és Deim Pál szitanyomatai is a nyolcvanas évektől vannak jelen művészetükben, de jelen kiállítás különlegessége, hogy Balogh legrégebbi munkája is csak 1995-ös, a legújabb a múlt évben készült, s Deim pedig egy korai munkája (Temető) mellett három vadonatúj, 2011-ben készült nyomatát mutatja be. Konok Tamás igényes – esetében négyzet formátumú – nyomatai 1994-ben készültek.

A művek azért is különlegesek, mert mind a négy alkotó – mester és tanítványai – szitanyomatai mintegy esszenciájukkal, attribútumaikkal, kompozíciójukkal, struktúrájukkal – hordozzák művészetük lényegét, s ily módon a kiállítást látogatók közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a XX. század magyar képzőművészetének egy kimagasló mestere és tanítványai műveivel.

A kiállítás anyaga egy-két fontos dokumentummal kiegészülve végighalad a Kárpát-medence több magyarlakta településén, felhívva a figyelmet a 20. és 21. század magyar képzőművészetének kimagasló értékeire, melyeket mester és tanítványai állítanak elénk, s a sok helyszín egyben kifejezi azt az összetartozást, melyet a művészet teljesítményei csak erősíthetnek.

 

2012. kolovoz 03  |  kiállítás deim pál barcsay jenő