2013. MÁJUS 20. (hétfő) 19 ÓRA

Helyszín: MOM KULTURÁLIS KÖZPONT, Színházterem
A koncert fővédnöke Pokorni Zoltán, a Hegyvidéki Önkormányzat polgármestere


Nagyobb térképre váltás

Bemutatták az István királyt

Az István király Erkel Ferenc utolsó befejezett operája. A dalmű a bemutató éve óta nem szólalt meg eredeti formájában, minden felújításakor átszerkesztették, bővítették, húzták, szövegét átírták. A Magyar Művészeti Akadémia kiemelt rendezvényén, 2013. május 20-án újra hallhatóvá vált az eredeti műforma.

A mű az idős zeneszerző testamentuma nemzete számára, amibe belesűrítette minden bölcsességét, élettapasztalatát. Az Operaház 1884. szeptember 24-i megnyitására készült, de a próbák elhúzódása miatt csak az évad második felében került színre, a magyar operatörténetben páratlan sikerrel. Zeneileg ez a szerző legérettebb műve, amelyben kora legújabb zeneszerzői eszközeit is felhasználja. Mondanivalóját tekintve ez a legkonkrétabb megfogalmazása annak a gondolatnak, hogy a magyar nemzet mindenkori boldogulásának a kulcsa az összetartás.
 

Videoriportunkban Kassai István, Csányi Valéria és Somogyvári Ákos beszél a műről.

 
Az István király – eltérően a legtöbb történelmi operától – nem egy hadvezért vagy politikust mutat be, aki rossz döntései következtében elbukik, hanem egy szentet. Egy szentet, aki minden körülmények között a legbölcsebb döntést hozza akkor, amikor a környezetében levők mindegyike érzelmei által vezérelve cselekszik. A történetben az Istennek tett fogadalom és az uralkodói felelősség érvényesítéséhez szükséges fiúi szófogadás konfliktusán túl a férfias helytállás, a szenvedélyes, büszke szerelem, a sértett hiúság, a gátlástalan karrierizmus, az önérvényesítő hatalomvágy játszik fontos szerepet, s nem utolsósorban a pogány és a keresztény világ összecsapása. István körül végül minden összeomlik, de megőrzi hitét és megdicsőülve hal meg.

 
Az opera története 
Erkel Ferenc (1810–1893) életműve a magyarság zenéje szempontjából még ma is alig felmérhető jelentőségű, hatalmas, máig élő egység. Mint az ország egyik legjobb sakkjátékosa, zseniális stratégaként építette és terelgette a magyarországi zenei életet. Előadóként kora egyik legkiválóbb karmestere volt. 1838-tól 36 éven át a Magyar Nemzeti Színház operatársulatának vezetője: szívós, kitartó munkájával a magyar operajátszást világszínvonalra emelte. Az 1840-es évek közepéig Magyarországon nem élt nála jobb zongorista. Zongoratanári működése az általa Liszttel együtt 1875-ben alapított Zeneakadémián teljesedett ki, amelyet Liszt elnökölt és Erkel igazgatott. 1853-ban megalapította az ország első állandó hivatásos koncertzenekarát, a Filharmóniai Társaságot, amely ma is működik. 1867-ben megalapította az Országos Magyar Daláregyletet, amely az ország legnagyobb létszámú civil szervezete volt, és jogutódja révén ma is az. Zeneszerzőként megírta a magyarság nemzeti himnuszát, amely bekerült az egyházi énekeskönyvekbe, mint szentének. Virtuóz hangszeres műveket, színpadi kísérőzenéket, kórusműveket, kantátákat is írt, azonban komponista tevékenységét alárendelte az operának. Kilenc operát írt, és miért csak ennyit? Vajon Verdi dolgozott-e színházi vezető karmesterként, másodkarnagy nélkül? Vajon Donizettinek kellett-e koncertzenekart alapítania és vezényelnie? Vajon Rossini igazgatott-e zeneakadémiát, ahol neki kellett a legnagyobb óraszámban dolgozó tanárként működni? Vajon Puccini alapított-e országos kórusmozgalmat?

Erkel már 1846-ban tervezte azt, hogy operát ír államalapító István királyunkról, amely végül is utolsó befejezett operája lett. 1874-ben kezdte el komponálni, 1875-ben két felvonással már elkészült, de a librettó miatt megállt a komponálással. 1880-ban átdolgoztatta a szövegkönyvet, és 1882-re papírra vetette a művet. A hangszerelést részben Erkel fiai végezték, ez legkésőbb 1884 nyarán elkészült. A budapesti operaház megnyitására készült dalmű bemutatója végül csak fél évvel később, 1885. március 14-én zajlott le, hatalmas sikerrel. Abban az évben még tizenkétszer adták elő, amire kortárs magyar opera esetén nem ismernek példát. 1896-ban, apjuk halála után az operát az Erkel-fiúk átdolgozták, 14 betéttel kibővítették. Az 1910-es felújítást követően csak a 30-as években vették elő a művet, ekkor a felére húzták, teljesen indokolatlanul. 1945 és 1990 között az ateista diktatúra alatt politikai okból nem játszhatt ák, majd 1993-ban a szövegkönyv teljes átírásával, mondanivalójának megváltoztatásával, a zene megcsonkításával, utólag komponált betétszámokkal készítettek belőle rádiófelvételt és tv-filmet. Egyetlen Erkel-operával kapcsolatban sem látott napvilágot annyi negatív értékelés, mint az István királyról. Éppen ez ösztönözte jelen előadás létrehozóit arra, hogy ezt az operát megszólaltassák, 125 évvel a bemutató után, végre abban a formában, ahogyan azt a szerző elképzelte. Másfél évnyi előkészület után a bemutató Komáromban volt, 2010. július 10-én, a szerző születésének 200. évfordulóján.
 
A mű tartalmáról 
I - I I . F E LVONÁ S
Az opera országgyűlési jelenettel kezdődik. A délről fenyegető háborús veszélyt és a trónutódlás kérdését úgy oldaná meg a király, hogy fia nőül venné Crescimirát, a horvát fejedelem leányát. Imre fejet hajt apja akarata előtt. A tervet a gyűlés egyöntetű tetszéssel fogadja, István el is küldi unokaöccsét, Orseolo Pétert a menyasszonyért. A kétségbeesett Imre egyedül marad nevelőjével, Gellért püspökkel. Mielőtt beszélhetnének, Imre anyja, Gizella királyné érkezik udvarhölgyeivel, akik örvendeznek a házasság hírén. A herceg, miután a hölgyek távoznak, édesanyjának és Gellértnek megvallja, hogy titkon a Szűzanya jegyese lett. Szüzességi fogadalmat tett, amiről nem beszélhet senkinek. Gellért tanácsa szerint apja akaratának is engedelmeskednie kell, de fogadalmát is meg kell tartania. Belép Sebős, Imre fegyvernöke, hogy ura eljegyzéséhez gratuláljon, de megzavarja Jóva, Gizella egyik udvarhölgye. Feldúltan panaszolja a királynénak, hogy leányát, Zolnát elrabolták. A tettest felismeri Sebősben, akiről a szóváltás során kiderül, hogy nem csak leányrabló, hanem bálványimádó pogány is. Gizella udvarhölgyéül fogadja Zolnát, Imre viszont száműzi Sebőst az udvarból, amíg meg nem bánja tettét és meg nem tér. Sebős, miközben az őrök elhurcolják, bosszút esküszik. 

Tömegjelenet következik, mindenki ünnepel, kivéve magát Imrét. A második felvonás a folyóparton, virradat előtt kezdődik. Sebős egyedül átkozódik és kesereg sorsán, elveszítette kedvesét, és kegyvesztett is lett. Zolna érkezik anyja kíséretében. A két fiatal szenvedélyes jelenetben vallja meg szerelmét. Az anya hajlana is lánya könyörgésére, de intő jelként megszólal a hajnali misére hívó harang. Mindketten kérlelik Sebőst, térjen meg, de mindhiába. Sebős egyedül marad. Átkozódását Vazul érkezése szakítja meg. Sebős meglátja bosszújának eszközét István mindeddig lojális rokonában, akiben, pogány hitét felhasználva, sikerrel szítja fel a hatalomvágy tüzét. Időközben felvirradt az esküvő napja. Kikiáltó érkezik, aki tudatja a néppel, hogy István mindenkit meghív fia nászünnepére. A király és fia vonul be, Péter és Crescimira hajón érkezik. A násznép a templomba vonul. A kint maradó Pétert, aki beleszeretett Imre menyasszonyába, Sebős szólítja meg. A két intrikus egymásra talál: Péter Crescimirát és a trónt egyaránt meg akarja szerezni, Sebőst a kereszténység és az Árpádok elleni bosszúvágy fűti. A templomból kijön a násznép, Crescimira hitvallást tesz arról, hogy új hazájának hű lánya lesz.
 
I I I - I V. F E LVONÁ S
Előadásunk második része, a harmadik felvonás a nászi szobában játszódik. A násznép kórusa gyönyörű énekben búcsúzik az ifjú házaspártól. Crescimira áriában vall szerelmet Imrének, aki viszont közli, hogy nem lehet az övé. Mivel titoktartási fogadalmát nem törheti meg, Crescimirából a sértettség és a féltékenység vulkánként tör fel. Kettősüket Imre távozása után Crescimira második áriája követi, amely az izzó bosszúvágytól a mély kétségbeesésig híven festi az ifjú feleség lelkiállapotát. Zolna érkezik, s látva Crescimira zaklatottságát, egy rejtekajtón beereszti Pétert, és kedvesével elszökik. A cselszövő még jobban feltüzeli Crescimirát, mondván, férje megveti őt, és másé a szíve. Arra bíztatja, hogy ölje meg Imrét, egy üvegcse mérget is ad neki. Kívülről fegyveresek lármája hallatszik, akik a pogányok ellen készülődnek. Crescimira feldúltan elrohan. A rejtekajtón Sebős érkezik, aki Istvánnak elárulta, hogy Vazul, akit erre éppen ő, Sebős, bíztatott fel, a pogányok élén a király ellen vonul. Sebős távozik a rejtekajtón. Crescimira tér vissza, zavartan, tétovázva. Péter mohón érdeklődik, hogy mi történt. Amikor Crescimira megvallja szörnyű tettét, diadalittasan árulja el, hogy tudott Imre Szűzanyának tett esküjéről, amit Sebős árult el neki. Crescimira megőrül. A fegyveresek zaja zárja a felvonást.
 
A negyedik felvonás első képe Zolna áriájával kezdődik, aki elhagyta anyját és elárulta hitét kedveséért. Hajnal előtt az erdőben, itt, a pogány oltárnál kell találkozniuk. Kisvártatva pogány had érkezik Vazul herceg és Barang táltos vezetésével, hogy istenüknek, Hadúrnak áldozatot mutassanak be. A szertartást a királynak és kíséretének érkezése szakítja félbe. A szenvedélyes jelenet majdnem csatába torkollik, amit István akaszt meg. Leteszi fegyverét, imádkozik, majd Hadúr áldozati máglyájához lép, és keresztjének érintésével eloltja azt. Hadúr tüze a tévtan szerint mindent elpusztít, és mindenkit, aki Hadúr ellen tör, lesújt villáma. Semmi ilyesmi nem történik, sőt, a hatalmas máglya egy szempillantás alatt elalszik. A pogányok hite ettől alapjaiban rendül meg. István hadinépe a megdöbbent pogányokra rontana, de a király visszainti őket, és közkegyelmet hirdet. A pogányok Vazullal együtt megtérnek, együtt éneklik István népével a Szent Kereszt himnuszát.
A második kép a palotában, Gizella imájával kezdődik. A diadalmas király bevonul, sikerült a nemzet egységét vérontás nélkül helyreállítania. Ekkor Jóva lép be, aki Imre halálát tudatja. A másik oldalról Crescimira jön tébolyultan, férjéről vizionál. István a haza sorsán aggódik, Vazult jelölné  trónutódul, de ekkor Csanád vezér érkezik a hírrel, hogy a megtért Vazult, amikor a királyhoz igyekezett a békét szilárdítani, Péter orgyilkosai megölték. István elbocsátja az udvart a három herceg, Endre Béla és Levente kivételével. Kéri, hogy mivel már nem tudja megvédeni őket, vonuljanak száműzetésbe, amíg a gonosztevőkön Isten áll bosszút. Külső kar panaszolja Imre halálát. István Istentől kér vigasztalást. Sebős lopakodik be, meg akarja ölni a királyt. István ellenségeiért imádkozik. Sebős ezt hallva rádöbben tetteinek következményére, összeomlik, halálért könyörög a királytól. István megbocsát neki, de száműzi. Az összetört Sebős szájából hangzik el először az opera folyamán a szó: Szent István király. István kéri Istent, mutassa meg a jövőt, hogy szenvedései nem voltak-e hiábavalóak. Közzenék kíséretével négy nagy vízió bontakozik ki a színpadon: Péter bukása az első, az Aranybulla átadása a második, a harmadik Mátyás király apoteózisa, a negyedik a pozsonyi felajánlás Mária Teréziának. Erkel operája István király apoteózisával zárul: Ó légy népünk őre mindenképen, Szent István király ott fenn az égben!
 
20 मई, 2013  |  koncert erkel ferenc