Keresztül az életen – Cseh Tamás arcai

2013. január 22-én ünnepelné hetvenedik születésnapját Cseh Tamás. Az Országos Széchényi Könyvtár nagyszabású rendezvénnyel és a Cseh Tamás-archívum dokumentumainak tárlatával emlékezett meg a 2009-ben elhunyt művészről.

A könyvtár nyolcadik emeletén kiállították rajzait, hangszereit és használati tárgyait, indián eszközöket és egy indián tipit is, továbbá az archívum dokumentumait: kéziratokat, kottákat, eredeti lemezeket, plakátokat, fénykép és mozgókép installációkat. Koncert nélküle címmel hangversenyt tartottak barátai, Novák János, Márta István, Kecskeméti Gábor és Bornai Szilveszter. 

A program megnyitóján dr. Szemerei Péter, az OSZK általános főigazgató-helyettese köszöntötte a megjelenteket, és elmondta, a felhívás továbbra is él, bárki a könyvtár rendelkezésére bocsáthatja a birtokában lévő Cseh Tamás-relikviákat, hogy azok a már meglévő gyűjteményt gazdagítsák. Dr. Zumbok Ferenc, a budai Várnegyed megújításáért felelős kormánybiztos bejelentette a Cseh Tamás Archívum Alapítvány hivatalos bejegyzésének hírét, és kiemelte, fontos, hogy a következő generációk is megismerjék a művész életművét, és ezen keresztül bepillanthassanak az ötvenes-hatvanas évek Magyarországába. 
 
Jankovics Marcell a képzőművész Cseh Tamásra emlékezett. Nemcsak írt és zenélt ugyanis, hanem rajzolt is, először az egri Tanárképző Főiskolára, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt. Ennek emlékei az archívum részét képező grafikák, tollrajzok, metszetek, festmények, melyek nagy része kötődik az indián érdeklődéshez. A tehetséges ember több területen is alkot, mondta Jankovics Marcell Gábor György Ingres hegedűje című 1972-es kötetére hivatkozva – számos ilyen példáról tudunk: Arany, Petőfi, Tóth Árpád, Madách, vagy épp Darvas Iván. A képzőművész a munkája közben elvonul — mondta —, Cseh Tamásnak, a vérbeli előadóművésznek azonban szüksége volt a nyilvánosságra, ekkor érezte magát igazán a helyén. „Az alkata ellen nem tehetett semmit, hiába volt egy istenáldotta tehetség, törvényszerű volt, hogy nála a gitár szólaljon meg, még ha képzőművésznek is kiváló lett volna, ha végigfut ezen a pályán" — értékelte a tárlaton látható képeket a művelődéstörténész.
 
Bereményi Géza a közös alkotómunkára emlékezve elmondta, nem volt szokásuk, hogy megbeszéljék a tennivalókat, nem elemezték a közös munkáikat, és kerülték a tudálékoskodást. „Egy alkalommal mégis megpróbáltuk összefoglalni a kettőnk munkáját, beosztását. Tamás a következőt mondta: »Géza, valld be, hogy gyáva vagy.« Felütöttem a fejemet, és azt mondtam neki, hogy miért? Azt mondja, hogy »valld be, hogy még egy kocsmában sem mered elmondani azokat a dolgokat, amiket te beleírsz a dalszövegeidbe, és utána pedig engem küldesz ki, és én viszem el a balhét.« Erre azt mondtam, »igen, gyáva vagyok, viszont te bevallottad nekem, hogy csak évek múlva, több éves éneklés után érted meg azokat a dalszövegeket, amiket adok neked, tehát te meg tudatlan vagy.« Erre ő azt mondta, úgy van. Úgyhogy megállapodtunk abban, hogy egy gyáva és egy tudatlan ember együttműködéséből születnek ezek a dalok." Bereményi Dobai Péter búcsúztató versét (Túlélő dalok vagyunk), majd saját költeményét (A túlélő dala) olvasta fel.
 
(A túlélő dala – Bereményi Géza kézirata)
 
A nap folyamán bemutatták a Levél nővéremnek 2 című, Katona József színházbéli, 1994. márciusi premierről készült koncertfelvétel restaurált, kiegészített változatát, és levetítették a Cseh Tamás arcai című, 75 perces összeállítást is. Később Másik János adott élő koncertet a közös dalokból.
 
Ugyanezen a napon, a Thália Színházban Cseh Tamás-emlékestet tartottak Básti Juli, Cserhalmi György, Kálloy Molnár Péter, Holecskó Orsolya, Nagy Péter, Szegezdi Róbert, Tompos Kátya, Udvaros Dorottya, Hrutka Róbert és zenekara közreműködésével.
 
 

Dobai Péter: Túlélő dalok vagyunk

 
Cseh Tamás-Indián hív emlékében
 
egyszer... ha már... tényleg végleg
 
messze lesz szívedtől a tenger az ének
 
s mind a hősi nagyságos hajók is
 
a kikötők hullámtörők bóják
 
világítótornyok szigetek ölelő öblök
 
s szép fegyvered: a gitár
 
szintén lesznek tőled messze mind
 
s mélyen alámerül a magyar történelem
 
hogy boldogabb történelmek nyíljanak fölötted
 
s egy baljós hideg horizonton egyre el el
 
távolodnak... na... akkor még egyszer utoljára
 
egyetlen ifjú emlékben egyetlen képben
 
mintha képmásban minden úton túlrohant
 
életed visszapillantó tükrében:
 
lobban és porig ég egyetlen érzés
 
akkor majd megfáradt dalnok tán megérted
 
s felfogod magányos fájdalommal:
 
ennyi volt a magadénak vélt történet
 
'mely végül mindenestül másoké lesz
 
őbennük él mindaz 'mit te kénytelen
 
elfelejtesz igen kiég a nagy képtár
 
és arcod oly' sok arca
 
lánggá
 
lészen
 
szád még két
 
szót gyónna:
 
éltem énekeltem
22 जनवरी, 2013  |  kiállítás cseh tamás bereményi géza