Emlékezés Kovács Dénes Kossuth-díjas hegedűművészre születésének 90. évfordulóján

„Az igazi boldogság, amikor rátalálsz egy mű IGAZI értelmére. Olyan, amikor igazgyöngyöt találsz. Akkor érzed az Istent, és nem utolsó sorban a szerzőt, aki mint az Isten »antennája« felfogta és kifejezte a legfontosabb dolgot, a lélek ÉLETÉT!" 90 évvel ezelőtt, 1930. április 18-án született Kovács Dénes, a világhírű magyar hegedűiskola méltó képviselője, Hubay Jenő, Zathureczky Ede munkásságának folytatója. Az évforduló alkalmával Szecsődi Ferenc hegedűművész, Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művész, az az MMA rendes tagja emlékezett a világtehetségre.
Első találkozásom Kovács Dénessel 1972-ben történt zeneakadémiai felvételi vizsgámat követően. A hangszeres meghallgatás után behívtak minket egy terembe, s a vizsgabizottság elnökeként ő kérdezett bennünket: ha egyszer elvégezzük a művészképzőt, mit szeretnénk csinálni? Tanítani – válaszoltam, amin az egész testület megdöbbent. Van olyan csodabogár ebben az országban, aki művészi diplomával a zsebében nem a fényes szólista karrierről álmodozik? Kovács Dénes itt jegyezhette meg nevemet, mert évtizedekkel később is kuriózumként emlegette a történetet. Első benyomásaim róla a mindenkori eleganciát juttatták eszembe. Kifogástalan öltözködése, halk, választékos beszédstílusa, hegedülésének könnyed természetessége nagy hatással volt rám és évfolyamtársaimra is. Pedig nem volt könnyű élete. A nagy gazdasági világválság kellős közepén született, s a csodagyerekből sok viszontagság, nélkülözés, megpróbáltatás után lett világhírű művész. Szerencséjére gyermekkorában Rados Dezső szárnyai alatt fejleszthette tudását, aki a Hubay hegedűiskola tanítási módszerével rövid idő alatt bámulatos eredményt ért el vele. Igen ám, de közbejött a második világháború, s tanulmányai félbeszakadtak. Ebben az időben kemény fizikai munkával kellett biztosítana családja megélhetését, hosszú ideig nem hegedülhetett. Amint lassan magához tért az ország, bekerült Zathureczky Ede zeneakadémiai mesterosztályába. 21 évesen kapta kézhez diplomáját s rögtön az Operaház koncertmestere lett. Változatlanul nagyon nehéz körülmények között élt, se lakása, se saját hegedűje nem volt.
1955-ben kölcsönhangszerrel nyerte meg a világ egyik legrangosabb zenei versenyét a Carl Flesch Nemzetközi Hegedűversenyt. Elhalmozták csábító ajánlatokkal, ám ő a szakma általános elképedésére hazatért, mert szívében-lelkében magyarnak érezte magát, szülőföldjén szeretett volna élni és dolgozni. A világra szóló siker után sem lehetett lakása, várandós felesége albérletben lakott, ilyen körülmények között koncertezett. 1956 októbere után a magyar muzsikusok tömegei – ki politikai, ki egzisztenciális okokból – hagyták el az országot. Egykori mestere Zathureczky Ede is elmenekült Amerikába, megüresedett helyére őt ajánlották. 27 évesen így lett a Zeneakadémia tanára. Ezekben az években az ő neve fémjelezte a magyar zeneművészet létezését a nagyvilágban. Fáradhatatlanul dolgozott, küzdött zenekultúránk elismertetéséért.
1967-ben kinevezték a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatójának. Hubay Jenő munkássága tette világhírűvé a Zeneakadémiát, ám Kovács Dénes vezetésével egy második aranykor köszöntött be az intézmény életében. Irányítása alatt a tehetségekből világsztárok születtek, minden segítséget megadott a hallgatóknak, hogy tehetségük kibontakozhasson. Azonban egy olyan korszakban élt, amikor külföldi sikereit idehaza nem reklámozták, sőt igyekeztek eltitkolni. Véletlenül tudta meg egy barátjától, hogy Beethoven hegedűversenyének lemezfelvételét a legjobbnak választották a világon. Hegedülése tökéletes technikai alapokra épült, a szabályok szigorú betartása engedélyezte számára a szabadságot, amitől szárnyalt a lélek, megdobbant a szív. 
Amikor pár éve Kázmér testvére felsőnyéki házában vendégeskedtem, a Kovács Dénes-emlékszobában meghatottan jártam körbe a kiállított relikviákat. Koncertplakátok, kritikák, lemezek sorakoztak példás rendben egymás mellett, s amikor felvételről megszólalt Beethoven hegedűversenyének második tétele, csak álltam megrendülten és nyeltem könnyeimet. A csodálatos előadást hallgatva úgy éreztem, bárcsak megállna az idő kereke. Ezt az érzést egyszer már átéltem, amikor 70. születésnapi koncertjén a Zeneakadémia Nagytermében egymás után játszotta el Beethoven és Brahms versenyművét. Tökéletesen! Hubay mesteriskolájának növendékei idős korukra is megőrizték szellemi és fizikai frissességüket, hiszen makulátlan technikával rendelkeztek, tizedannyit küszködtek a hangszer nehézségeivel, mint mások. Így mindig örömöt okozott nekik a zenélés. Kovács Dénes lemezfelvételei a mai napig örökérvényűek, ezeken nem csupán hegedül, hanem valósággal mesél hangszerén. A szólista-kamarazenész-pedagógus, emberként is végtelen segítőkész és puritán volt. Emberi nagyságára jellemző, hogy volt tanárát, Rados Dezsőt neki köszönhetően érdemes művész címmel tüntették ki. Tanítványai közül többen ma is a Zeneakadémián tanítanak. 1998-ban újraalakult a Hubay Jenő Társaság, s első elnöke Kovács Dénes lett. Sajnálatosan korai halálát követően, 2005-ben a tagság engem választott utódjául, s azóta is őrzöm ezt a pozíciót. Születésének 90. évfordulóján hálás szívvel emlékezzünk a világhírű hegedűművészre, aki arany betűkkel írta be nevét az egyetemes magyar zenetörténet nagykönyvébe.
18 अप्रैल, 2020  |  szecsődi ferenc emlékezés kovács dénes