A Bánság büszkesége volt a temesvári papnevelde
Szegeden és Temesváron mutatták be dr. Zombori István kötetét
Mindkét helyszínen érdeklődés kísérte a temesvári papnevelde építészeti történetét feltáró kötet bemutatóját. A szegedi történész, muzeológus dr. Zombori István kutatómunkájának eredményeként kiadott kötet a Bánság keresztény életében meghatározó szereppel bíró oktatási intézmény múltját szembesíti a funkciójától és művészeti értékeitől megfosztott épület jelenével.
Mindkét helyszínen érdeklődés kísérte a temesvári papnevelde építészeti történetét feltáró kötet bemutatóját. A szegedi történész, muzeológus dr. Zombori István kutatómunkájának eredményeként kiadott kötet a Bánság keresztény életében meghatározó szereppel bíró oktatási intézmény múltját szembesíti a funkciójától és művészeti értékeitől megfosztott épület jelenével.
A Magyar Művészeti Akadémia és a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány támogatásával megjelent kiadvány emléket állít az egykori Csanádi püspöknek, majd a szegedi katolikus egyházmegyei központot kiépítő Glattfelder Gyulának.
A magyar nyelvű közép és felsőfokú papképzés nemcsak a hitélet gyakorlásához biztosított kiváló, művelt papokat a Bánságban, de az ő tevékenységük jelentette a terület falvaiban és városaiban élő ezrek számára a magyar anyanyelvi kultúra terjesztését is, a temesvári székhelyű egyházmegyében, 1806-tól. A kifejezetten a papképzést szolgáló, 1914-ben átadott új épület története több szempontból is figyelemreméltó – mutatott rá a szerző a bemutatók alkalmával.
Zombori István kiemelte: az egyháztörténeti és kultúrtörténeti kuriózumnak számító oktatási intézmény tervezésére pályázat útján Foerk Ernőt, a szegedi fogadalmi templom, a Dóm építészét választották. Mindössze nyolc hónap alatt készült el az ötszintes épület, amely fűtési rendszerével és vizesblokkjaival a korabeli Temesvár egyik legmodernebb oktatási központja volt. Ám ennél is meglepőbb, hogy Glattfelder püspök az ország elismert művészeire bízta belső terek díszítését. A díszterem freskóit, seccoit, Nagy Sándor és Körösfői Kriesch Aladár, a gödöllői művésztelep alapítói és legfőbb alkotói készítették, az üvegablakok kivitelezője pedig a szintén kiváló üvegfestő mester és mozaikművész, Róth Miksa volt. Az általuk készített remekművek a maguk korában kellő visszhangot, méltatást kaptak, az épületet a marosvásárhelyi Kultúrpalota mellett Erdély legdíszesebb, legszebb alkotásának tartották.
Hanyatlása 1944-ben kezdődött, amikor a Temesvárra bevonuló szovjet csapatok igénybe vették, majd a kommunista rendszerben a helyzet tovább romlott azzal, hogy falait szétdúlták, művészeti értékeit elpusztították, a festményeket lemeszelték – hangsúlyozta Zombori István. Egyedül az üvegablakokat sikerült megmenteni, ezek ma a püspökség épületében találhatóak. Az egykori papnevelde jelenleg a helyi egyetem kollégiumaként működik.
A kötetet előbb Szegeden, az Ars Sacra Fesztivál szegedi programsorozatának részeként mutatták be a Dóm Látogatóközpontban, ahol a szerző beszélgetőtársa Vesmás Péter Ybl-díjas építész, akadémikus volt. Temesváron pedig az ottani magyar napok pénteki rendezvényei között rendezték meg a Gerhardinum Katolikus Líceum falai között könyvbemutatót, itt Szilvágyi Zsolt püspöki helynök kérdései alapján bontakozott ki a hajdani patinás épület története.
Mindkét helyen elhangzott: a kötet feltárja a múltat, bemutatja a jelent, és ha az egyházi kézben lévő épület megérné a teljes felújítást, akkor a kiadvány a jövőnek is szólna. Az előkerült régi fotók ugyanis jól szolgálhatnák sz értékmentést, mert a belső terek rekonstrukciója és a páratlan műemlékek restaurálása során a szakemberek számára útmutatóként szolgálhatnának.
Az Esélyt a Szórványnak Alapítvány szervezésében megvalósult két könyvbemutatót a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
A magyar nyelvű közép és felsőfokú papképzés nemcsak a hitélet gyakorlásához biztosított kiváló, művelt papokat a Bánságban, de az ő tevékenységük jelentette a terület falvaiban és városaiban élő ezrek számára a magyar anyanyelvi kultúra terjesztését is, a temesvári székhelyű egyházmegyében, 1806-tól. A kifejezetten a papképzést szolgáló, 1914-ben átadott új épület története több szempontból is figyelemreméltó – mutatott rá a szerző a bemutatók alkalmával.
Szegeden volt az első bemutató
Zombori István kiemelte: az egyháztörténeti és kultúrtörténeti kuriózumnak számító oktatási intézmény tervezésére pályázat útján Foerk Ernőt, a szegedi fogadalmi templom, a Dóm építészét választották. Mindössze nyolc hónap alatt készült el az ötszintes épület, amely fűtési rendszerével és vizesblokkjaival a korabeli Temesvár egyik legmodernebb oktatási központja volt. Ám ennél is meglepőbb, hogy Glattfelder püspök az ország elismert művészeire bízta belső terek díszítését. A díszterem freskóit, seccoit, Nagy Sándor és Körösfői Kriesch Aladár, a gödöllői művésztelep alapítói és legfőbb alkotói készítették, az üvegablakok kivitelezője pedig a szintén kiváló üvegfestő mester és mozaikművész, Róth Miksa volt. Az általuk készített remekművek a maguk korában kellő visszhangot, méltatást kaptak, az épületet a marosvásárhelyi Kultúrpalota mellett Erdély legdíszesebb, legszebb alkotásának tartották.
Hanyatlása 1944-ben kezdődött, amikor a Temesvárra bevonuló szovjet csapatok igénybe vették, majd a kommunista rendszerben a helyzet tovább romlott azzal, hogy falait szétdúlták, művészeti értékeit elpusztították, a festményeket lemeszelték – hangsúlyozta Zombori István. Egyedül az üvegablakokat sikerült megmenteni, ezek ma a püspökség épületében találhatóak. Az egykori papnevelde jelenleg a helyi egyetem kollégiumaként működik.
Temesváron is sok érdekességet megtudhattak az érdeklődők
A kötetet előbb Szegeden, az Ars Sacra Fesztivál szegedi programsorozatának részeként mutatták be a Dóm Látogatóközpontban, ahol a szerző beszélgetőtársa Vesmás Péter Ybl-díjas építész, akadémikus volt. Temesváron pedig az ottani magyar napok pénteki rendezvényei között rendezték meg a Gerhardinum Katolikus Líceum falai között könyvbemutatót, itt Szilvágyi Zsolt püspöki helynök kérdései alapján bontakozott ki a hajdani patinás épület története.
Mindkét helyen elhangzott: a kötet feltárja a múltat, bemutatja a jelent, és ha az egyházi kézben lévő épület megérné a teljes felújítást, akkor a kiadvány a jövőnek is szólna. Az előkerült régi fotók ugyanis jól szolgálhatnák sz értékmentést, mert a belső terek rekonstrukciója és a páratlan műemlékek restaurálása során a szakemberek számára útmutatóként szolgálhatnának.
Az Esélyt a Szórványnak Alapítvány szervezésében megvalósult két könyvbemutatót a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
