http://on.fb.me/15AxWVk
Morell Mihály / Fotó: Kleb Attila

Elhunyt Morell Mihály

2013. június 2-án 102. életévében elhunyt Morell Mihály filmművész, képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Vágóként számtalan ismert és halhatatlanná lett magyar film (Ének a búzamezőkrőlA tizedes meg a többiekFeldobott kőSzindbádVeri az ördög a feleségét) elkészültében közreműködött.
Morell Mihály 1911. december 27-én született Zomborban. Családja a Monarchia felbomlása után Kiskunfélegyházára költözött, ifjúsága nagy része ide kötötte. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát, rajzot és festészetet Glatz Oszkártól, szobrászatot pedig Kisfaludi Strobl Zsigmondtól tanult. Festett és szobrászkodott, azonban rövidesen a Hunnia Filmgyárban kötött ki. Itt vágóként számtalan ismert és halhatatlanná lett magyar film elkészültében közreműködött. Első filmjét, az Emberek a havasont Szőts Istvánnal készítette. Vágója volt többek közt az Ének a búzamezőkről, A 9-es kórterem, a Bakaruhában, a Légy jó mindhalálig, Az aranyember, Pacsirta, A tizedes meg a többiek, a Feldobott kő, a Szindbád, az Árvácska, a 80 huszár vagy a Veri az ördög a feleségét című filmeknek. Képi látásmódja kiemelkedő filmvágó technikához segítette. A filmgyárban dolgozva sem hagyta abba a képzőművészettel való foglalkozást, továbbra is festett, rajzolt, s a Hunnia megrendelésére számos szakmai kiválóság portrészobrát alkotta meg. Kisplasztikái geometrizáló formanyelven mozgásalakzatokat, emberi gesztusokat ragadnak meg. 2011-ben kiváló művész elismerésben részesült.

A Magyar Művészeti Akadémia Morell Mihályt saját halottjának tekinti. Temetése 2013. június 19-én (szerdán) 13 órakor lesz az Óbudai temetőben.

Egy portréfilmben arra a kérdésre, hogy szobrásznak, festőnek vagy vágónak tartja-e inkább magát, Morell Mihály így válaszolt: „Én Morell Mihály vagyok. Hogy milyen művész, azt döntse el más!" A filmvilágban a rendező, az operatőr és a színészek mellett jóval kevesebb figyelem jut a vágókra, pedig munkájuk nélkülözhetetlen a jó film megszületéséhez.

De ezt is mondta magáról: „Vesztes vagyok, mert két lovat ültem meg. Légüres térben voltam mindkét oldalon: a filmesek között éppúgy, mint a képzőművészek között. Nem tudtam helyezkedni, megalkudni, könyöklésre képtelen voltam. … Belül végig festő maradtam, nem filmes." Mi azonban tudjuk: nélküle a magyar film nem az lenne, ami!

* * *

„Az Elégia és a Szindbád a bennük érvényesülő újfajta filmes látásmód miatt megkerülhetetlen remekművei a magyar filmtörténetnek – filmes látásmódjuk kialakításában pedig megkerülhetetlen a vágó közreműködése. Nem egyik vagy másik alkotótárs kisebbítése vagy felnagyítása mondatja ezt – a kézen-közön terjedő legendák vagy pletykák méltatlanok e művekhez és művészekhez –, hanem a filmkészítés kollektív természete. Minderre maguk az alkotók is felhívták a figyelmet, miközben a művé összeforró közös kreativitás erejéről beszéltek. Állítsuk egymás mellé a rendező és a vágó szavait! Huszárik Zoltán: »Az Elégiának számomra az a legnagyobb haszna, hogy a forgatás során olyan kollektívát sikerült kialakítanunk Tóth János operatőrrel, Durkó Zsolt zeneszerzővel, Morell Mihály vágóval és Csonka Ferenc hangmérnökkel, amely – ha új filmet rendezhetek – állandó marad. A legelső pillanattól együtt dolgoztunk, s közös kínlódások, nagy veszekedések nyomán alakult ki a film minden kockája.« Morell Mihály: »Huszárik Zoli beült mellém a Szindbád vágásánál. Édes öregem, rengeteg az anyag. Csinálj, amit tudsz – mondta. Cédulákra fölírtam a képeket, s a vágószoba padlóján összeállítottam a filmet.«
Az Elégia Bódy Gábor szerint »az első magyar film, ami a film nyelvén gondolkodott«. Nem túlzás azt állítanunk, hogy ez a lírai filmetűd (vagy inkább filmköltemény) nyitotta meg az utat a következő évtized filmnyelvi gondolkodása előtt, mely a filmre nem egy történet elbeszélésének eszközeként, hanem önálló nyelvvel és kifejezésmóddal rendelkező költői eszközként tekintett. Néhány évvel később a Szindbád vágása pedig már el is indult ezen az úton, s bebizonyította, hogy a röpke pillanatokra, villanásnyi bevágásokra, töredékképekre épülő asszociatív és allegorikus montázsszerkezet nemcsak a rövidfilmet, hanem a nagyjátékfilmes formát is szilárdan megtarthatja.
Ám csak akkor – tehetjük hozzá –, ha az olló olyan mester kezében van, mint Morell Mihály, aki végtelen türelemmel vágta a filmeket, s méghozzá korántsem csak a Szindbád-féle kreativitást igénylő munkákat. Több mint negyven évig ült a vágóasztal előtt. Sok vágó mestere, szeretve tisztelt »Misi bácsija« volt."

Pintér Judit filmesztéta

3 juin 2013  |  kegyelet morell mihály