Zelnik József: Az idegen megváltása – könyvbemutató

Megjelent Zelnik József: „Az idegen megváltása" című legújabb könyve, ami egy trilógia második része a „Prométheusz udvartartása", és az előkészületben lévő „A teremtés tatarozása" című köteteinek sorában. A különböző tudományok határterületeit – filozófia, esztétika, kulturantropológia, művelődéstörténet – bebarangoló szellemi vállalkozás a világössze­függéseket egy tézis mentén közös metszéspontba állító páratlan alkotás. Az etnográfus, író, az MMA rendes tagja ezúttal a gnoszticizmust tette olvasmányos útkereső esszéi kutatásának témájává. Kötetének bemutatóját 2019. október 29-én tartották a Pesti Vigadóban. Beszélgető­partnerei Farkas Ádám szobrászművész, az MMA rendes, elnökségi tagja, Kulin Ferenc, a Magyar Művészet főszerkesztője, és a beszélgetés vezetője, Falusi Márton, az MMA MMKI tudományos munkatársa voltak. A vendégeket Pécsi Györgyi irodalomtörténész, az MMA levelező tagja köszöntötte.
A 20–21. századot egyre inkább meghatározó keverék műfajok sorába illeszthető „Az idegen megváltása" című esszé kötet legnagyobb részét a filozófiai traktátus világából metszi ki, és a magyar művelődéstörténetben az emberiség egész kultúrtörténetét alapul veszi. A korszellemet megragadva tézisének összefüggéseit Zelnik József a gnoszticizmus világszemléletéből kiindulva nem csak régmúlt időkre vonatkoztatja, hanem kitágítva az idő fogalmát, kezdve a korai magas kultúrák érájától, kulturális emlékezetétől, egészen napjainkig vezeti végig. A könyv egybefüggő pulzáló ritmusa kígyózó-tekergőző energiaáramlásnak hat, amely folyton visszatér egy-egy témához, és nagy jelentőségű, megkerülhetetlen kérdések elé állítja az embert. Falusi Márton és Farkas Ádám ezekkel a meglátásokkal hozták közelebb a mű világát a közönséghez. A szerző a felvetéseket helyben hagyva a könyvben is előforduló „műfajtalankodást" egy olyan jelen világunkat is megváltoztatni képes szemlélő magatartáshoz kapcsolta, amit az ember elvonulva, csendben, magányosan ülve kell, hogy végrehajtson. Gondolkodását műfaji megkötöttségek nélkül korokat, érzéseket, élményeket magában foglaló alkotói szándékkal kell önmaga és közössége szolgálatába állítania. A mű központi magja a gnoszticizmus kiváltképp ezt a felelősségteljes feladatot vetíti az ember elé, hiszen az ókeresztény felfogás szerint világunkat egy rossz erő hozta létre, és az is kormányozza, melynek neve Demiurgosz. Zelnik József tézise szerint úgy tűnik, mintha ez a gonosz teremtő entitás egyre inkább elhatalmasodna napjainkra. Ezzel az erővel nem lehet lepaktálni, nem lehet kiegyezni vele, el kell határolódni tőle, el kell pusztítani, és utána adatik meg ki-ki számára, hogy a valódi isteni létesülés valósága felé vegye az útját, vallják a gnosztikusok. Az elhatárolódásra ettől a világtól ennek értelmében a könyv címében megtalálható idegen utal. Az elidegenedés a megváltó tudást (gnózist) követve, az ember önmaga és a világ felé "működtetett relációjában" egy teljesen elkülönült, elidegenedett attitűdöt vesz fel, kiszabadulva a Demiurgosz rabságából.
A tézis hasonlít az irodalomban sok helyen fellelhető vanitas élményére. A „minden dolgok hiábavalósága" (vanitatum vanitas) olvasatában megjelenő világunk ezek szerint sem biztonságot, sem otthont nem kínál számunkra. Kulin Ferenc ezért nevezte a könyvet egészen egyszerűen "ütős olvasmánynak". Hiszen a gnoszticizmus szerint a begyökerezettség ebbe a világba éppen azért, mert a rossz erői alatt állnak, lehetetlen. Minden belevetett állapot, az otthonosság érzése hamis, kétségbe vonható, és így egész létezésünk, itt tartózkodásunk alapja megkérdőjelezhető.
„Ütős" lehet azért is, mert feleleveníteni a mai világban egy ilyen elgondolást nem feltétlenül „idegentől való". Ez a radikális világszemlélet élesen szemben áll a krisztusi felfogással, ahol a világ nem börtönként jelenik meg, a szemünk elé táruló valóság nem egyfajta descartes-i „Démon argumentum", ami rendre átver minket, amitől ezért meg kell szabadulnunk, hanem jó. Személyes betekintési szögünket pedig addig kell állítgatni, amíg képes lesz meglátni, és láttatni ezt a jóságot. A világot tehát nem egy bűnös Isten a Demiurgosz teremtette és kormányozza, hanem egy jó Isten, következésképp a világ is jó, élhetünk teljes belevetettségben, begyökerezettségben. Falusi Márton árnyalva a képet rámutatott, hogy kétféle gnózis vitája zajlik a műben. Az egyik a "klasszikus" szellemi vívódásról, szellemi harcról szól, ami vagy a destruktív, deformáló erőket éleszti fel, vagy éppen a formáló, építő erőket juttatja szóhoz – így Isten beszéddé lehet a kozmoszban akár ebben az olvasatban is. Az ember pedig vanitas élményei ellenére, vagy a mellett „szent idegen", akinek törekvései hatóerőként jelennek meg saját és közös üdvünk érdekében. – tette hozzá Zelnik József.
Egyik nagyon fontos tétele a könyvnek, hogy Zelnik szerint nem űzettünk ki a paradicsomból. Nem szabad egy olyan érzést táplálni, ami ezt támasztja alá. A kísértés jelen van. Minden nap döntést kell hoznunk, hogy hagyjuk-e magunkat elcsábítani. De lényünk eredendően szabad és tiszta, a paradicsomi állapotban van. Félkegyelmi állapot: Hinnünk kell, hogy a világ kegyelemmel teljes. Aki nem hisz, abból lesz a „félkegyelmű".
Zelnik József rendkívül összetett gondolkodása az idegenségérzetet próbálja szintetizálni a nagyon széles merítésű kulturális tartalmak ide vonatkozó sugalmazásainak kivonatából. Elgondolása szerint épp a gnosztikus felfogás miatt, illetve pont azért, az ember nem teheti meg, hogy ne hasson a világban. A szépirodalom és a tudomány határán mozgó könyv nagy erénye, hogy nem dogmatikus értelemben vett spiritualitás hatja át, ami a mai modern korban fontos – véli Falusi Márton. Hogyan kell a gnosztikusok által elképzelt világhoz alkalmazkodni? Hogyan kell a vanitas élményt megélni? Érdemes-e alkotni, hatni, ha minden hiábavaló? Milyen módszereket ajánl az író a demiurgoszi börtönfalak lebontására? Létezhet-e bármiféle belevetettség ebbe a világba? Lehet-e honvágyunk, ha idegennek érezzük magunkat itt? A krisztusi világ jóságát össze lehet-e egyeztetni a gnoszticizmussal? Ezekre, és még sok más hasonló kérdésre kap választ az olvasó, amennyiben kézbe veszi a könyvet.
Ha a Megváltó szót kimondja az ember, valamiféle ősdöbbenet hatalmasodik el benne. Valahol mélyen megérzi, hogy vannak olyan szavak, amelyeket mielőtt kimondjuk, alá kell merítenünk a hallgatásba. Menyi csend kell ahhoz, hogy a Megváltóról beszéljünk? Meddig kell szemlélnünk Leonardo Salvator Mundi című képét mielőtt megszólalnánk? Meddig várt csendben Leonardo (és/vagy a vélt tanítvány), hogy meghúzza az első ecsetvonást? Miért is kell megváltó? Az ősbűn, vagy a mindennapiak, vagy mindkettő miatt. Hogyan közeledik a Megváltó jelenségéhez az, aki idegennek érzi magát a Földön, és miképpen, aki otthon? Amikor ilyesmiről gondolkodnak, valójában mindketten öröklétgyakorlatokat folytatnak, tudatosan és akaratlanul is kontemplatív imát mondanak, nyelvi-lelki gyakorlatot, pontosabban lelki-nyelvi gyakorlatot végeznek, amelyben uralkodó szabály a contemplativus. Mint a római augur figyelte a templomról, a magaslatról, a szent helyről a madarak röptét, úgy próbálja az emberi lélek utánozni a szent-lélek-madár szárnycsapásait. Itt az elején szinte még mindegy, hogy a kiindulási pont az idegenség vagy az otthonosság, mert egy a vágy: kitárni a létezés kontemplatív dimenzióját.
(Zelnik József: Az idegen megváltása. Guberálás a világot formáló és deformáló gondolatok meddőhányóján. Budapest, 2019, MMA Kiadó; keménytáblás borító, cérnafűzött kötés, 236 oldal [ára: 2890 Ft])

A könyv megvásárolható online, az MMA Kiadó honlapján: itt.
4 novembre 2019  |  zelnik józsef farkas ádám könyv pécsi györgyi mma kiadó