Horkay Hörcher Ferenc

Russell Kirk: Amerika brit kultúrája

„Egy nemzet hagyományos kultúrája csak akkor maradhat fenn, ha számos eltérő összetevője elismeri az alapvető egységet és a közös ügy iránti hűséget […]. Amire a mostani amerikai kultúra feltétlenül rászorul, az a szolidaritás: közös frontot kell nyitni a Zűr és Éjszaka hadműveletei ellen." Bár Russell Kirk a fenti gondolatait még a múlt század kilencvenes éveiben vetette papírra, a könyvében megfogalmazott tanulságok a ma embere és a magyar olvasó számára is megfontolandó tanulságokat hordoznak. A neves amerikai társadalomtudós kötetében arra tesz kísérletet, hogy egyfelől bemutassa, hogyan érvényesül mindmáig a brit kulturális örökség hatása az Egyesült Államokban, másfelől felhívja a figyelmet mindazon veszélyekre, melyek a multikulturalizmus eszméjének terjesztésében érdekelt lobbicsoportok részéről fenyegeti az USA hagyományosnak tekinthető, integráló erejű kultúráját és erkölcsiségét. A könyv magyar nyelven most először jelenik meg az MMA Kiadó gondozásában, az MMA MMKI Pars pro toto művészetfilozófiai sorozatában. A sorozat egyik szerkesztőjét, Horkay Hörcher Ferencet kérdeztük.

Az Amerika brit kultúrája c. könyv szerzőjét, Russell Kirk-öt konzervatív gondolkodónak tartják, akinek munkái magyar nyelven eddig nem voltak hozzáférhetők. Időszerű volt megkezdeni kiadni magyarul a könyveit?

– Igen, Russell Kirk életművének kiadása nagy adóssága a magyar könyvkiadásnak. Kirk-öt méltán tarthatjuk a második világháború után kibontakozó amerikai konzervativizmus alapító atyjának, akinek a munkássága mára már nem csak az angolszász kultúra számára fontos.

– Kiknek ajánlaná elsősorban figyelmébe az Amerika brit kultúrája című könyvet?

– Kirk politikai vénája mellett történetírói erényekkel rendelkezik. Ebben a könyvében a kultúra történeti dimenzióiról esik szó. A kötet különösen négy területre fókuszál: a nyelv és irodalom, a jog, a politika és az etika kérdéseire. Akit érdekel, hogy alakultak ezek Amerikában, és mi jellemzi őket, azok biztosan nem fognak csalódni.

– Miért erre a munkájára esett a választásuk? Aktuálisabb ez most a többinél?

– A sorozat célja a kortárs művészetelmélet minél tágasabb körének hozzáférhetővé tétele a magyar olvasó számára. Tudjuk, a 20. század második felében a művészet és művészetelmélet területén az Egyesült Államok az élen jár. Ám általában a progresszív-radikális elméletírókkal találkozunk. Kirk egy hagyományosabb szemléletmód képviselője, úgy gondoljuk, ennek bemutatása is fontos. Kirk munkái közül pedig ez az a könyv, amely közvetlenül tárgyal kulturális kérdéseket.    

– Mintha lennének benne a magyar oktatási vitákra is vonatkoztatható megfogalmazások, nézetek… Valóban nagy a veszély – akár Amerikában, akár Európában is –, hogy a kultúra elszigetelt területekké válik, „a demokratikus kultúra elidegenedik a tanult osztályok kultúrájától", és a tömegkultúra hanyatlásával szétesik a társadalom?

– Kirk könyve a 90-es évek első felének közegében keletkezett. Ekkor jelent meg James Davison Hunter könyve, Culture Wars: The Struggle to Define America címmel (1991). Vagyis a hidegháború összeomlása után kialakuló kulturális háború első fejezetét írjuk. Amerika keresi helyét a világban, s persze saját „nemzeti" identitását. Ebben a keresésben fontos ez a munka, amely a történeti alapokból kiindulva próbálja meg értelmezni az amerikai kultúrát, mint brit gyökerekkel rendelkező nemzeti kultúrát.

– „Ha az amerikaiak elveszítik brit örökségüket, elkerülhetetlenül barbárokká válnak, és tanulatlan ideológushordák csapnának össze a csúf mezei homályban" – írja Kirk. Bekövetkezhet ez a változás, hogy az amerikaiak elveszítik a britektől örökölt kulturális javaikat?

– Bizonyos értelemben e fejlemény már demográfiailag eldöntött tény. Sokak szerint hamarosan többen lesznek az USA lakosai között, akiknek spanyol az anyanyelve, mint az angol anyanyelvűek. De nyilván nem pusztán demográfiai kérdés az amerikai kultúra, amely ugye korábban „melting pot"-ként, olvasztó tégelyként működött, amely ezért számos, egymástól gyökeresen eltérő kultúrát tudott magába olvasztani. A kérdés az, hogy meddig tud megmaradni ez az olvasztó tégely funkció anélkül, hogy a kultúra maga el ne veszítené eredeti vonásait. A magam részéről nem bocsátkoznék e tekintetben jóslásokba, hisz vannak ezzel a tendenciával ellentétes fejlemények is a világban. Gondoljunk arra, milyen népszerű az angolszász kultúra a világban, s hogy miként vált például az angol nyelv a globális kommunikáció eszközévé. De ugyanígy az irodalom, a filmgyártás, a szórakoztató zene területén is az angol nyelvű amerikai kultúrát „soft power"-ként használja az amerikai föderális állam saját nemzetközi pozíciójának javítására és megtartására.

– Ha a brit „elemet" kiemelnénk az ország kultúrájából, az amerikaiak egységes kultúra nélkül maradnának?

– Egy kultúra talán sohasem egységes. Épp sokfélesége adja gazdagságát – gondoljunk a különböző szubkultúrákra. Tehát nem az egységesség elvesztése a tét, hanem a múlt megtagadása, zárójelbe tétele. Persze, tudjuk, a kultúráknak is megvan a maga élettartama, természetes fejlődési íve, születése, virágzása és hanyatlása. De az más, amikor egy kultúra egész egyszerűen megtagadja önmagát. Erre talán az európai elit mutatott legutóbb példát, amikor nem volt hajlandó a készülő európai alkotmány preambulumában vállalni a kontinuitást saját keresztény előéletével.

– Hogyan látja? Változott valami a könyv 1993-as megjelenése óta?

– Természetesen 27 év alatt sok minden átalakult, ám érdekes módon a könyv gondolkodásmódja, felvetései mind a mai napig relevánsak és érdekesek. Pedig azt mondják, egy életmű közvetlen utókora számára ritkán releváns. Úgy látszik, Kirk e tekintetben kivétel lehet. Nem akarom azt mondani, hogy mára klasszikussá vált, de tény, hogy akit érdekel az amerikai típusú konzervatív gondolkodásmód, beállítódás és kulturális tájékozódás, az egy olyan iránytűt kap kezébe, amely mára már bizonyította azt, hogy olvasók különböző generációi tájékozódását tudja segíteni.

– A kötetben szó van Molnár Tamás filozófusról, az MMA posztumusz tiszteleti tagjáról, akivel Kirk egy időben jó kapcsolatban volt. Mi az, amiben a két gondolkodó nézetei rokonságban voltak?

– Molnár Tamás hívő katolikus gondolkodó volt, annak minden sajátosságával, míg Kirk eleinte az a fajta protestáns, aki a spiritualizmusba menekül. Később a sztoicizmus is megjelent gondolkodásában, majd egyre közelebb kerül a katolicizmushoz, és meg is tért az egyház kebelébe. Mindez persze azért különösen érdekes, mert mindketten Amerikában, vagyis egy olyan kultúrában éltek, amely alapvetően protestáns volt korukban, igaz, egyre közelebb sodródott a hitetlenséghez. A vallás mind a kettejük gondolkodásában kulcsfontosságú volt, de míg Kirk gondolkodásában az angolszász kultúra meghatározó volt, Molnár egy tradicionalista katolicizmus felé mozdult el. Ám mindkettő számára kulcskérdés az a keresztény elképzelés, hogy a politikai rendben valamiképp vissza kell tükröződnie egy transzcendens rendnek – ha máshogy nem, természetjogi erkölcsi alapelvek formájában.

– Tervezik Kirk más műveinek is a magyar nyelvű kiadását a jövőben? Illetve lehet-e tudni, milyen kötetekkel fog bővülni a Pars pro toto sorozat a következőkben?

– A Művészet Akadémia természetesen nem vállalhatja magára Kirk életművének magyar nyelvű megjelentetését. A sorozat célja, mint említettem, művészetelméleti. A magam részéről egy fordítást vállaltam a sorozatba eddig, ez a Magyarországon inkább regényíróként ismert Iris Murdoch The Sovereignty of Good című kötete lesz, amely 1970-ben jelent meg. Jövőre szeretnék nekiugrani a feladatnak.

[A sorozat következő – már előkészületben lévő – kiadványa Tomáš Kulka: Giccs és művészet című írása lesz. – a szerk.]

11 mai 2020  |  molnár tamás mma mmki könyvsorozat mma kiadó pars pro toto