Névjegy – Az MMA Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának kiállítása

Az esztergomi Szent Adalbert Központban október 9-én nyílik a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának kiállítása.

A Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata elhatározta, hogy bemutatkozik a nagyközönségnek, az iparművész és képzőművész társadalomnak, és nem utolsósorban az MMA minden tagozatának. A kiállítás címe: NÉVJEGY. Mit jelent ez? Valóban azt, amit a cím jelöl. Az első 75 négyzetméteres teremben egymás mellett függ a tagozat kiemelkedő életművel rendelkező 36 akadémikusának arcképe, alatta az alkotók hitvallása, legfontosabb díjazott munkáinak jegyzéke. A következő két nagy teremben (82 és 215 négyzetméter) minden alkotónak egy-egy munkája kerül bemutatásra, melyet maga választott ki, s melynek témája és karaktere a legjobban jellemzi az alkotó munkásságát, s mint ilyen, lényegében az ars poética vizuális illusztrációja. Az alkotók alig várták, hogy egymás mellett lássák önmagukat, vajon milyen az összképük. Izgatta őket, hogy vajon milyen hatással lesznek a nézőkre. Ez különösen azért fontos számukra, mert az iparművész–tervezőművész terület úgy műfaji, mint funkcionális és stiláris tekintetben messze nem áll olyan szoros viszonyban, hogy közös megjelenésükkel  egymás hatását erősítsék legalább úgy, mint negyedszázaddal ezelőtt. Az érintett szakterületek: textil, kerámia, porcelán, üveg, ötvös, belsőépítészet, alkalmazott grafika, ipari formatervezés.
Tudjuk, hogy az iparművészet klasszikus értékrendjét meghatározza a mű alapértéke (a felhasznált anyag és a technológia), a használati értéke, az esztétikai értéke, majd végső soron társadalmi értéke (alkalmazott és általános művészeti funkció a környezeti szerepben). Ez utóbbi, ami leginkább problematikus, a legnehezebben elemezhető, mert az előző jellemzőkhöz képest további komplex tervezésfilozófiai összetevői vannak. Lényege azonban, hogy kiemelkedően kollektív irányban, hosszú távra ható élményt nyújthat, progresszív érdekeket szolgálhat, ha a művész, a megrendelő, a beruházó és a döntéshozó ezt tökéletesen felismeri és következetesen képviseli.
A környezetünk minőségének tervezésében döntő jelentőséggel bíró iparművészet és tervezőművészet hatóköre több mint két évtizede változatlan, sőt romló, mellőzött helyzetben van. A kezdet a professzionális művészetet védő zsűrirendszer megszüntetéséhez, illetve ennek okaként a művészet állampolgári jogának deklarálásához köthető. Ezek után megszüntek az iparművészeti boltok, megszüntették a beruházási összegekből a 2 ezrelékes művészeti célú támogatást.
A működést élénkítendő szükséges lenne állandó kortárs iparművészeti kiállításra, azaz kortárs múzeumra. Eképesztő, hogy ez mi mindent oldana meg hosszabb távon, s mekkora hatást gyakorolhatna a tárgy- és környezetkultúrára. Látni lehetne, hogy az említett társadalmi érték mit számít, s hogy a jövő környezetének humán alakításában szerepe mennyire sorsdöntő. Amióta a művészet gyakorlása állampolgári jog a valós és hatékony érdekvédelme megszünt, a professzionális iparművészeti műfajok egymástól elidegenedve működnek, melyben átütő hatékonyság nem képzelhető el. Az MMA összefogó szerepe kitűzött céljai között is döntő jelentőségű, mely azonban egyik napról a másikra nem tud megvalósulni. Az Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat lenne ismét képes arra, hogy az iparművészet ágazatai között a szemléleti és gyakorlati átjárást segítse. Képes lehetne egy olyan hosszabb távra ható szervező tevékenységre, mely spontán módon nem képes kialakulni. Ha fejleszteni, hatni akarunk, átgondolt, újragondolt, végső soron tervezett, előre mutató szemlélet nélkül erre már nincs mód. A 8 műfajt integráló tagozat tagjainak méltó módon kell képviselnie az iparművészet egészét. Magasabb szinten, gyakorlatiasabban és eredményesebben kell képviselnie az egész-séget, mint korábban azok a szervezetek, amelyek "hivatalból" támogatták a művészetet, illetve művészeket, beleértve az egyetemeket is. Hogy ez megvalósulhasson, a tagozat minden tagjának tudni kell képviselnie az általuk gyakorolt szakterületek kompetenciáin túl, a művészet jelenét, jelentőségét, jövőképét és minőségét.
Első lépésként saját működési területünkön kell megteremtenünk ismét azt a közös nyelvet, mely két-három évtizeddel ezelőtt még létezett, és annak is azt a részét, melynek nem volt ideológiai természete. Ezt a munkát permanens tevékenységként kell végezni. Mindez erősítené az akadémiai tagság közös nyelvét is, hogy szélesebb horizonton, magasabb szinten és eredményesebben tudjon működni. Első lépésként e célt exponálja a tagozat a 2014. őszi kollektív bemutatkozó kiállításával Esztergomban.

Simon Károly
2014.09.01.   


rendezvény meghívója innen tölthető le.
6. lokakuuta 2014