Műcsarnok
2016. november 5–27.
2016. november 5 - 27.

Kertek és műhelyek | Bencsik István és tanítványai

A Magyar Művészeti Akadémia intézménye, a Műcsarnok kiállítása a közelmúltban elhunyt Bencsik István (Marcali, 1931. május 29. – Pécs, 2016. augusztus 13.), az MMA néhai tagja, és egykori pécsi és budapesti főiskolai, illetve egyetemi növendékeinek munkáit mutatja be. A november végéig látható kamaratárlatot Farkas Ádám szobrászművész nyitotta meg.
Farkas Ádám szobrászművész
A XX. század második felének, az új évezred első másfél évtizedének magyar szobrászatát meghatározó jelentőségű művekkel gazdagító Bencsik István szakmai életrajzában fontos tételként rögzülnek az oktatói-művésznevelői tevékenység állomásai, amelyek szoros összefüggésben alkotómunkájával az 1980-as évektől tulajdonképpen három és fél évtizeden át, haláláig végigkísérték pályáját. 1982-től a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kar Rajz Tanszékének tanára, majd docense, 1992-től az egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára, emellett 1991-től 2001-ig a pécsi Képzőművészeti Mesteriskola tanára, a DLA-képzés és a Szobrászat I. program vezetője volt, s mindeközben 1993 és 1999 között a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként is tevékenykedett. 2001 után a professor emeritus címmel elismert művész továbbra is, haláláig aktívan részt vállalt a fiatal tehetségek szakmai felkészítésében és útra indításában.
A kiállításon Bencsik Mester immár utolsónak nevezhető alkotóperiódusának művei, a 2012 és 2015 között készített Randevú című sorozat festett gipsz kisplasztikái kerülnek közönség elé: rendhagyó, színes női torzó-szobrok, amelyeknek organikus testrészleteit éles vágások, sík felületek emelik ki.
Bencsik mester állította össze azon tanítványainak névsorát is, akiket meghívott a közös kiállításra: Baróthy Anna, Boros Miklós János, Böszörményi István, Hadházy Gergely, Hegedüs Éva, Kocsis Zsuzsa, Kuti László, Lengyel Péter, Mányi Esztella, Menasági Péter, Miklya Gábor, Nyári Zsolt, Orosz Klára, Palatinus Dóra és Rezsonya Katalin. A legkülönfélébb anyagokat és technikákat reprezentáló, a kőszobrászat, a faragás dominanciáját őrző együttesben tradicionális kompozíciók és konceptuális munkák egyaránt szerepelnek. Közös, fő szólamuk az autonóm, szabad szellemiség, a kísérletező invenció. Magától értetődő, hogy a kiállítók sorában nincs egyetlen Bencsik-epigon sem – a Mester és a tanítványok munkáit az alkotói szemléletben jelentkező rokon vonások és indíttatások kötik össze.
2006-ban, a Bencsik István 75. születésnapját köszöntő pécsi tárlatot egy kitűnő, Ágoston Zoltán esztéta által jegyzett kiadvány kísérte, amelyben a szerző a mesterrel és tanítványaival folytatott beszélgetéseket adott közre. Itt olvasható a Bencsik István pedagógiai elveit összegző vallomás: „...hogy milyen módszerrel tanítottam tanárként: nem tudom. Talán nem tűnik felületes poénnak, ha azt mondom: a fő motiváció (én szakmailag képzett voltam bizonyos szinten, ők potenciális lehetőségekkel rendelkeztek) a szeretet volt." Majd néhány oldallal az immár művészettörténeti ténnyé nemesedett konzekvencia: „Nagy dolognak tartom azt, hogy egy generáció a mestereként fog rám gondolni."

 

Az épület millenniumi megnyitásának 120. évfordulóját ünneplő Műcsarnok a 2016. november 22-én nyíló Az első aranykor című reprezentatív történeti tárlathoz kapcsolódó kiállítás-sorozattal kíván tisztelegni azon jeles mai alkotók előtt, akik szintén kerek évfordulót ünnepelnek. Ezért felkérte a magyar festészet és szobrászat tiszteletreméltó életművel bíró szereplőit, hogy a 120 év művészet hívószó jegyében, Az első aranykor kiállítással egy időben Kertek és műhelyek sorozatcím alatt mutassák be újabb munkáikat a Műcsarnok oldalhajóiban.
A sorozat címe, a Kertek és műhelyek – Hanák Péter történész metaforáját kölcsönözve – erre a sokszínűségre, a modernizmus közép-európai alternatíváira utal. A párhuzamos kiállítások gondolata folytatja a Műcsarnok 120 év művészetében gyökerező, és ma is vállalt gyakorlatát: a mindenkori kortárs képzőművészet széles spektrumának bemutatását.
A felkért művészek közül többen tanítványaikkal vagy az általuk alapított, szervezett művész-csoporttal közösen állítanak ki. Ez év novemberében Bencsik István és tanítványai, a 20 éves Élesdi Művésztelep és a 70 éves Valkó László munkái kerülnek a közönség elé, december elején nyílik a 80+20 – Kovács Albert és a Magyar Festők Társasága, a 70. születésnapját ünneplő Szemadám György és a 80 esztendős Zoltán Mária Flóra kiállítása. Bencsik István esetében sajnos már posztumusz tárlatról kell beszélnünk; a művész ugyan még elfogadta a 85. születésnapja alkalmából hozzá intézett felkérést, és összeállította a kiállítás anyagát, valamint a meghívott tanítványok névsorát, de ez év augusztusában elhunyt.
A Kertek és műhelyek másik kamarakiállítása a 20 éves élesdi művésztelepet mutatja be. A kiállítást Keserü Katalin művészettörténész nyitotta meg.
Keserü Katalin művészettörténész
Az Élesdi Művésztelepet 1997-ben alapították az akkor másodéves képzős hallgatók a romániai Bihar megyében, Élesden. Incze Mózes a művésztelep honlapján ezt írja: „Természetes egyszerűséggel, önmagából építkezve alakult ki egy társaság, emberi-szakmai közösség, talán gyorsabban és kiszámíthatatlanabbul, mintsem értelmezni lehetett volna, vagy jövőjét megjósolni". A művésztelep tagjai az eltelt évtizedek alatt részben kicserélődtek, néhányan elmaradtak, és újabb művészek jöttek helyettük, de a lényeg nem változott: azóta is minden nyáron egy hónapot a Nagyváradtól 38 kilométerre elhelyezkedő városkában töltenek, együtt dolgozva.
Jelen kiállítás áttekintést ad az idén megrendezett 20. művésztelep nyári munkáiból, kiegészítve az azóta készült művekkel. A művésztelep alkotói attitűdjeinek különbözősége ellenére is egyértelmű, hogy a művésztelep tényleges fizikai helyszíne egyfajta közös mentális térként működik az itt alkotók számára. A művészek szubjektív alkotói világa Élesden közös hellyé válik, ahonnan lehetőségük nyílik egymás világaiba betekinteni.

Az Élesdi Művésztelepet 1997-ben alapították az akkor másodéves képzős hallgatók a romániai Bihar megyében, Élesden. Incze Mózes a művésztelep honlapján ezt írja: „Természetes egyszerűséggel, önmagából építkezve alakult ki egy társaság, emberi-szakmai közösség, talán gyorsabban és kiszámíthatatlanabbul, mintsem értelmezni lehetett volna, vagy jövőjét megjósolni". A művésztelep tagjai az eltelt évtizedek alatt részben kicserélődtek, néhányan elmaradtak, és újabb művészek jöttek helyettük, de a lényeg nem változott: azóta is minden nyáron egy hónapot a Nagyváradtól 38 kilométerre elhelyezkedő városkában töltenek, együtt dolgozva.

Jelen kiállítás áttekintést ad az idén megrendezett 20. művésztelep nyári munkáiból, kiegészítve az azóta készült művekkel. A művésztelep alkotói attitűdjeinek különbözősége ellenére is egyértelmű, hogy a művésztelep tényleges fizikai helyszíne egyfajta közös mentális térként működik az itt alkotók számára. A művészek szubjektív alkotói világa Élesden közös hellyé válik, ahonnan lehetőségük nyílik egymás világaiba betekinteni.

A kiállításban szereplő művek főként hagyományos technikákkal készültek: olaj-vászon, akvarell, márvány-faragás, ugyanakkor más mediális technika, például a film is megjelenik.

7. marraskuuta 2016  |  kiállítás műcsarnok bencsik istván