Csáji Attila

A remény évei

Konferencia az 1960/1970-es évek művészetéről

A remény évei címmel került sor 2017. november 16-án és 17-én egy kétnapos konferenciára a Petőfi Irodalmi Múzeumban Csáji Attila festőművész, grafikus, fényművész, holográfus koncepciója alapján. Egy olyan konferencia összehívása volt a cél a kanonizálás, értékrendek témájában, ami a helyi értékekre való érzékenység növelését segítheti, s felhívja a figyelmet az értéktorzulások néhány alapokára: a trendek fetisizálására, a lemaradás-konfliktusra.
A konferencia alcímei – A hatvanas–hetvenes évek művészete / értékrendek / lemaradáskomplexus – jól mutatták, hogy két napba képtelenség belesűríteni mindazt, aminek tisztázására a szakma jeles képviselőinek egy része összegyűlt. Előadást tartott az első napon Csáji Attila, Csáji László Koppány, Keserü Katalin, Kulin Ferenc, Wehner Tibor, Ács Margit, Szombathy Bálint, Vécsi Nagy Zoltán, Orosz Márton, Rózsa T. Endre, Timár Katalin, a második napon pedig Pataki Gábor, Lóska Lajos, Novotny Tihamér, Szabó Ernő, Sulyok Miklós, Szilágyi Sándor, Nánay István, Szemadám György. Csáji Attila azt hangsúlyozta a konferencia megrendezésének időszerűségét illetően, hogy alig lehet ráismerni a múltra, döbbenetes, hogy mennyire átalakult a múlt az elmúlt évtizedek alatt, ezért van szükség arra, hogy mindazok, akik a hatvanas–hetvenes évek művészeti életének résztvevői voltak, mondják el, hogy mit éltek meg, mit hogyan láttak, és mire hogyan emlékeznek. A két nap alatt túl sok probléma és túl sok téma merült fel, mindez mégis kevésnek bizonyult, az előadók nagy része nem is tudta elmondani, amit tervezett, pedig volt, aki messze túllépte a megszabott időkeretét. Szó volt a lemaradási és felzárkózási komplexusról, a megkésettségről, a fejlődéselméletek, az ideológiák, a diszkurzusok és a trendek uniformizáló és torzító hatásáról, az „alátrendelődésről" (Csáji László Koppány kifejezése), a kanonizációkról és kanonizációtörténetekről, a korszak kultúrpolitikájának politikatörténeti hátteréről, a művészeti bizottságról, amelynek egyik ülésén elhangzott az az örökbecsű megállapítás, miszerint „a szabadságon belül bizonyos korlátok vannak", a korszak irodalmi életéről és jeles íróiról, az akkori magyar és a jugoszláv helyzet különbségeiről, az erdélyi képzőművészet felzárkózási kísérleteiről, az amerikai–magyar művészeti kapcsolatokról, az egyik csúcspontot jelentő R-kiállításról, a „politikai pop"-ról, az Európai Iskoláról, a SZÜRENON-ról, a szentendrei Vajda Lajos Stúdióról, a nyugati, főként a New York-i, bécsi, grazi bemutatkozásokról, a Magyar Nemzeti Galéria Keretek között című, napokban nyílt kiállításáról, amely igencsak megosztja a magyar képzőművészeket, a magyar organikus építészet kezdeteiről, az egyetemi színpadokról, a táncházakról, a No. 1. Csoportról és az Állatkert oroszlánbarlangjában rendezett kiállításáról. Szó volt a pimasz merészségről, a lefojtott szabadságvágyról, az utak összetalálkozásáról, az új európai eszmei szintézis szükségességéről, a magyar és a közép-európai identitás problémájáról, a lemaradás fetisizálásáról és béklyójáról, a lépéstartási kényszer görcsös igyekezetéről, a balatonboglári kápolnatárlatokról, a sokféle művészeti mérce és értékrend szükségességéről, az autonóm egyéniségek teremtőerejéről, a helyi magyar értékek megőrzéséről, a csökkentértékűség érzéséről, a diskurzuselemzés fontosságáról, az önbeteljesítő jóslatokká váló koncepciókról, arról, hogy a valós alappal bíró fogalmak is kényszerzubbonnyá válhatnak, a művészet válságáról, az ideológiai fanatizmus rémtetteiről, a szelepnyitogatásról, a művelődés nemzetközi eszményéről, a Nyugat majmolásáról, a történelmi linearitás megkérdőjelezhetőségéről, arról, hogy az elmúlt évtizedek mulasztásait már nem lehet a politikára fogni. Mint Csáji Attila elmondta, ez a konferencia csak a kezdet, és remélhetőleg további konferenciák követik majd a témában – hiszen a művek értékelési kánonja határozza meg a társadalmi hozzáállást az adott korok művészetéhez, az adott alkotókhoz, melyet kutatni és kibeszélni szükséges. Az elhangzott előadások kötetben fognak megjelenni, amely a tervek szerint kiegészül más olyan szöveges vagy képi anyagokkal, amelyek a hatvanas–hetvenes évek művészetéről szólnak.
A rendezvény a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kepes György Alapítvány és az MMA támogatásával jött létre.
21. marraskuuta 2017  |  szemadám györgy csáji attila keserü katalin ács margit sulyok miklós