Török László (1948–2020) ▪ Fotó: Lugosi Lugo László / MMA

Elhunyt Török László fotóművész

2020. június 7-én, életének 73. évében elhunyt Török László Balázs Béla-díjas fotóművész, az MMA rendes tagja, World Press Photo nagydíjas volt MTI-fotós. Életművének talán legfontosabb része a Bari Károly segítségével készült Cigányok című sorozata. Az 1991-ben létrehozott salföldi Pajta Galériával, az Első Alkotócsoport vezetésével, kiállítások szervezésével fontos szereplője volt a magyar fotográfiai életnek, s fotós életműve egy sajátos, senki máséval össze nem keverhető entitás. A Magyar Művészeti Akadémia Török Lászlót saját halottjának tekinti.
Török László 1948. április 20-án született egy budapesti munkáscsaládban. 1966-ban érettségizett, majd két év katonaság után 1970-ig a Magyar Filmlaboratóriumban helyezkedett el. Ezután három évig az MTI Fotónál dolgozott különböző beosztásokban, majd 1975-ben fényképész szakvizsgát tett.
1972-ben Család című képével robbant be a magyar és nemzetközi fotográfiai ismertségbe. Kezdő fotósként nyerte el a World Press Photo egyik nagydíját, az Aranyszemet.
Kisebb kitérők után az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat fotóriportereként, majd képszerkesztőjeként dolgozott, miközben 1979-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagjává választották és tevékenyen részt vett az Első Alkotócsoport, valamint a Dunakanyar Fotóklub munkájában.
A JAK-füzetek 4. köteteként jelent meg 1983-ban Módosulások című albuma. A kék tónus, a hosszú expozíciós idővel készített, bemozdult, ironikus környezetbe helyezett női aktok után Bari Károly költő segítségével készült a Cigányok című fontos sorozata. Többnyire monokróm egyedi technikával, sokszor dupla expozícióval, montázstechnikával készítette fotóműtárgyait.
Magyar fotográfusok címmel egy órás filmet szerkesztett, rendezett tizennégy kortárs magyar fotográfus munkáit, személyiségét bemutatva az IPV Stúdió produkciójában. 1989-ben Balázs Béla-díjjal ismerték el munkásságát, majd 1993-ban Düsseldorfban Kodak-díjat kapott.
1991-ben szabadúszó fotográfussá, a Pajta Galéria vezetőjévé vált, majd 2010-től nyugdíjassá és családostól leköltözött Salföldre. Az egykori nyaraló lett a lakása, a Pajta pedig a munkahelye, ahol kiállításokat, akt workshopokat rendezett.
Önálló kiállításait – több mint harminc volt – Magyarországon kívül Spanyolországban, Finnországban, Olaszországban, Németországban, Litvániában és a régi Jugoszláviában is bemutatták. Műveit egyebek mellett a New York-i Modern Művészetek Múzeuma, a Media Museum Bradford, a Ken Damy Museum Brescia, a Magyar Fotográfiai Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteménye, a Váci Fotótörténeti Gyűjtemény, a Pajta Galéria gyűjteménye, Alföldi Róbert Fotógyűjteménye és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény őrzi.
Talán egyetlen képe sem készült kapásból, mert nem olyan fényképész, aki magával cipeli a fényképezőgépét, s ha meglát valamit, akkor gyorsan lekapja. Spekulált, gondolkodott, rendezett, tervezett, s képei csak ezután születtek. Gyakori az irodalmi ihletésű képe, amihez aztán képzőművészeti eszközöket is szívesen használt. Motívumainak döntő többsége az akt szimbolikát használta. Keresgélte a határokat a nagyon konkrét kép és a fogalmiság között.

[Az életrajzot Kincses Károly fotótörténész állította össze]


Török Lászlótól 2020. június 17-én, szerdán 11:00 órakor vesznek végső búcsút a Salföldi temetőben a katolikus egyház szertartása szerint. Gyászjelentése itt olvasható.

Harnóczy Örs fotóművész temetési beszéde
8. kesäkuuta 2020  |  gyászhír török lászló