A kinematográfus

Bódy Gábor filmművészeti írásai

A huszadik századi filmművészet meghatározó alakja és korunk mindmáig ható gondolkodója volt Bódy Gábor, akinek 2006-ban jelentek meg írásai kötetben – elméleti tanulmányok, tűpontos filmelemzések, filmötletek, szinopszisok, nyomtatásban először napvilágot látott forgatókönyvek – Egybegyűjtött filmművészeti írások 1. címmel (Akadémiai Kiadó). 14 évet kellett várni a következőre. A három kötetre tervezett vállalkozás első részében a film „filozófusát", a filmről gondolkodó alkotót mutatták be – egyebek mellett – filmterveivel, valamint az Amerikai anzix forgatókönyv-változataival együtt. A most megjelent könyvben két filmjéről, a Psychéről és a Kutya éji daláról tudhatunk meg mindent. Az MMA Kiadónál megjelent műben, Gelencsér Gábor szerkesztésében végigkövethetjük a filmek születését, a koncepciótól a megvalósulásig.
„Kevés olyan filmrendezőt ismer a filmtörténet, akiben a mesterségbeli tudás – az anyag (a celluloid, a videó szalag), az eszközök (kamera és optikafajták) alapos ismerete – és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében" – ez volt olvasható az első kötetben. S ha egy kicsit kételkedtünk volna is ebben a kötet olvasása után, most a másodikat lapozgatva kijelenthetjük: Bódy zseni volt. Jól tudta, hogy minden összetartozik, a valóság nem elválasztható a képzelettől, a képzelet pedig a valóság szüleménye. És azt is tudta, hogy a világ olyan, amilyennek látjuk, nem olyan, amilyennek láttatni akarják velünk.
A rendező a hetvenes–nyolcvanas években a legeredetibb kísérletező volt a mozgófilmezés terén. Munkáját mindig nagy lelkesedéssel, hittel végezte, és tele volt ötletekkel. Történelem, nyelvészet, filozófia – sokféle tudományágban otthonosan mozgott, de a filmezés volt az élete. Tudta, hogy a kamera mindig a valóságot rögzíti, neki csak figyelni kell. És gondolkodni. Tehetséges volt akkor is, amikor kiáltványokat, röpiratokat írt, mozgalmat szervezett. Mindenki szerette, mert szeretnivaló ember volt. A most megjelent kötet első része a Nárcisz és Psyché című művét járja körbe. Az 1980-ban készült film Weöres Sándor azonos című verses regénye alapján készült. A mű 2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia által kiválasztott 53 legjobb magyar film közé. A könyv első felében – egyebek mellett – olvashatjuk azt az interjút, amelyet Bódy készített Weöres Sándorral. Kiderül, hogy az író-költő hét évig írta könyvét megszakításokkal. De a próza előtt megszülettek már a versek, így az egyik főszereplő, Psyché élete még nem volt kész a versek írásánál. Azt azonban már akkor tudta: a könyvben a szerelem nem tud beteljesülni. Psyché csak a kalandot keresi, aprópénzre váltja érzéseit. Az interjú után olvashatjuk 1976. október 25-i keltezéssel az előszót, majd Csaplár Vilmos rövid írását arról, hogyan kérte fel őt Bódy a Psyché forgatókönyvének megírására. Ezután jön a gyártási ütemterv, majd a forgatókönyv. Utóbbi a Magyar Nemzeti Filmarchívum Könyvtárában Q2608 szám alatt őrzött, ismereteink szerint a legteljesebb forgatókönyv-változat. A másik, a Filmarchívum 2017-es DVD-kiadása, amely ugyancsak a film legteljesebb, 261 perces változatát tartalmazza. A magyar mozikba ebből egy 208 perces változat került 1980-ban. A hosszabb verziót is láthattuk, de csak Bódy halála után, 1990-ben. A főszerepekben Patrícia Adriani, Cserhalmi György és Udo Kier. A filmet Hildebrand István fényképezte, a látványtervező Bachman Gábor, a zenei szerkesztő Vidovszky László volt. A forgatókönyv alapján végigkövethetjük a hegyaljai éveket, a bolyongás éveit és az asszonyéveket. Képzeletünkben ismét megjelenik Psyché, vagyis Lónyay Erzsébet és a 19. majd a 20. század monarchiája. Ott vagyunk Budán, Pozsonyban, majd Bécsben is. És olvashatjuk azt a levelet is, amelyet Bódy írt Anatole Dauman francia producerhez, amelyben segítséget kér a terjesztésben. Hangsúlyozza: nem a King-Konghoz hasonló tömegfilmet készített, viszont megvan a veszélye annak, hogy ezt a fajta új nyelvezetet, új narratívát nemsokára mások is alkalmazzák, és azok közkinccsé válnak. A választ nem találjuk, de kitalálhatjuk. A könyv második részében az 1983-ben készült Kutya éji daláról olvashatunk, amely egy Csaplár Vilmos-novella alapján készült. Csaplár szociográfiáján túl ott a filmszinopszis is. Ebben Bódy Gábor azt írja: „Filmet szeretnék készíteni az ösztönökben, az érzéki létben szűkölő értelemről." Olvashatjuk a gondolatvázlatait, a jelenetlistáit, vagy a dialóglistát, csupa olyan dolgot, amelyek még közelebb hozzánk a kultuszfilmet. Megtudhatjuk, milyen ruhákban léptek fel a színészek ebben a talán legkisebb költségvetéssel készült magyar filmben. Bódy a saját mozijában a videótechnikában rejlő lehetőségeket használta ki. Vegyesen alkalmazta a videóra és Super8-ra forgatott jeleneteket. A film nemcsak képileg izgalmas, de zeneileg is páratlan. Közreműködik abban a korszak két nagy kultuszzenekara, az A. E. Bizottság és a Vágtázó Halottkémek is, sőt az egyik főszereplő, Grandpierre Attila, a VHK énekese a filmben is csillagászt játszik, mint ahogy ez a szakmája a valós életben azóta is. A filmet bemutatták a montreali és a taorminai filmfesztiválokon, majd 1986-ban a nyugat-berlini televízióban is (ZDF).
A film operatőre az amerikai Johanna Heer volt, aki így ír a szintén a kötetben olvasható jegyzetében: „A realisztikus történet mögött egy álomvilág tárul fel, amely észrevétlen simul be a sztoriba. Az objektív elbeszélés, mint a tenger hullámai, átcsap a szubjektív álomvilágba, majd belefolyik a nyilvánosság szuper objektív szférájába." Ennek a gondolatnak a megértéséhez lehet, hogy újra meg kell nézni a filmet. Megéri. Mi pedig csak reménykedhetünk – sőt tudjuk, hiszen már előkészületben van –, hogy a háromkötetesre tervezett mű utolsó kötetére nem kell újabb esztendőket várnunk.

(Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2. [szerk.: Gelencsér Gábor] MMA Kiadó, 2020, 326 oldal, 5900 Ft)

10. kesäkuuta 2020  |  könyvismertető mma kiadó bódy gábor