Murádin Jenő

Mozzanatok az erdélyi magyar művészet fölívelő korszakából

Vetített képes előadás keretében idézte fel Murádin Jenő kolozsvári művészettörténész, szerkesztő, egyetemi docens az erdélyi magyar művészet 1919 és 1944 közötti korszakát január 15-én. A háznagyi teendőket ezúttal Juhász Judit látta el.

Murádin Jenő elmondta, hogy azokban az évtizedekben Erdély magyarságának minden állami támogatás nélkül kellett kiépítenie az idegenbe szakított, kisebbségi kultúráját. A kolozsvári művészettörténész szerint az első világháború frontjairól hazatért emberek már másként gondolkodtak, mint 1914 előtt. Az önállósodó erdélyi művészet első korszakát a háborús borzalmak emléke uralja. A békét és a békés mindennapok világát ábrázoló alkotásokat csak később, az 1920-as évek derekától alkottak. Murádin Jenő hangsúlyozta: a világháború előtt nem volt életerős az erdélyi művészet, mert „Budapest mindent és mindenkit elszívott".
Az impériumváltást követően azonban Budapest felé megszűnt az elvándorlás, a Tanácsköztársaság bukása után pedig sok olyan művész hazatért Erdélybe, aki szerepet játszott a proletár uralom idején. Kós Károly 1921-ben a Kiáltó szó című írásában valóságos programot hirdetett, amikor kimondta: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk. A régi Magyarország nincs többé számunkra; de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsylvania, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van".
Az 1920-as években már az absztrakt művészet is helyet kapott az erdélyi palettán, ami az 1926-ban meginduló kolozsvári Képzőművészeti Főiskola növendékeivel gyarapodott. A hallgatók több mint fele ugyanis magyar volt. Murádin Jenő elmondta: a két világháború közti időszak Romániájában a párizsi iskola volt a meghatározó, míg ezzel szemben a magyarországi művészek inkább München felé tekintettek. A közös gyökerek ellenére elvált az anyaországi és az erdélyi út, amely a második bécsi döntést követően, midőn Észak-Erdély hazatért, újra egymásra talált. Ezt nagyban segítette, hogy a rövid életű magyar-világban megépült a kolozsvári műcsarnok, ahol 11 nagyméretű kiállítást szerveztek. Csoportkiállítást azonban 1945 után már nem rendeztek az újra Romániához tartozó tájakon – mondta Murádin Jenő.
15. tammikuuta 2020  |  murádin jenő juhász judit