Vári Fábián László Kossuth-díjas költő, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője köszöntőjében kiemelte, hogy a jelenlévők kivétel nélkül Serfőző Simon barátai vagy tisztelői, így mindenki igazán otthon érezheti magát ezen az estén. Hozzátette, hogy irodalmi folyóiratnak keresve sem találnánk találóbb nevet, mint amit Turczi István főszerkesztő a legjobbnak vélt, amikor címet keresett lapjának közel harminc évvel ezelőtt. A Parnasszust a költészet nevében, a költészetért alapította és jó tudni, hogy a lap ezt a küldetést hiánytalanul be is tölti. A folyóirat legújabb számának centrumában álló nyolcvan éves Serfőző Simon kapcsán megjegyezte: „Ismerjük-e kellőképpen a köztünk élő reményért, segítségért, egyfolytában az eget fürkésző, faggató, de az éltető földhöz sem hűtlen költőt? Ha mégsem a következő beszélgetés minden bizonnyal rávilágít Simon poétikájának lényeges és kevésbé ismert elemeire, kiemelkedő esztétikai értékeire."


Ezt követően az est házigazdája, Turczi István, a Parnasszus folyóirat főszerkesztője kötetlenül beszélgetett az ünnepelttel, illetve Serfőző Simon költészetéről kérdezte Kégl Ildikó írót, Mezey Katalin Kossuth-díjas költőt, az MMA rendes tagját, Zsille Gábor József Attila-díjas írót, a lap olvasószerkesztőjét.
Az 1942. október 24-én Zagyvarékason született Serfőző Simon költészete lényeges vonatkozása Mezey Katalin szerint az, hogy az egyénileg megélt élethelyzetein keresztül a közösségi sorsát elvesztő parasztság szétszóratását is híven ábrázolta műveiben.


Kégl Ildikó, akinek Serfőző Simonnal készült interjúja olvasható a Parnasszusban elmondta, hogy a mindhárom műnemben alkotó költőnek a publicisztikai írásai és riportjai is a korszak krónikájának fontos részei. A szerző alapélményei közé tartozik a zagyvarékasi tanyavilág pusztulása fölött érzett fájdalom és a szülőföld iránti hűség. Versei, novellái, regényei és drámái hasonló tematikájúak, esztétikailag pedig a magyar irodalmi hagyományokhoz köthetők.


Serfőző Simon sok anekdotával fűszerezve idézte fel költői indulását az 1961-ben induló Új Írás folyóiratban való bemutatkozását, újságírói és lapszerkesztői munkáját, illetve a Hetek és a Kilencek költői csoport tagjaihoz fűződő viszonyát. A Parnasszusban róla szóló írásoknak azért is örült, mert abból megismerhette a fiatal generáció, Kégl Ildikó és mások véleményét munkásságáról. Örömmel állapította meg, hogy a korkülönbség dacára egy nyelven beszélnek. 

A Parnasszus folyóiratban mások mellett olvasható Serfőző Simon „A táj szól verseimből" című akadémiai székfoglaló előadásának részlete, Fecske Csaba A rög énekese című esszéje, Péntek Imre Serfőző Simon költészete történelmi és poétikai értelmezésben című tanulmánya és Abafáy-Deák Csillag A Gyerekidő nyomában című esszéje.