Akadémiai székfoglalók 2014. február 7.

A február 7-ei, negyedik alkalommal az érdeklődők Turi AttilaPárkai István és Petrás Mária székfoglalóit hallgathatják meg.
A rendezvény meghívóját ide kattintva tölthetik le. 


Turi Attila (Budapest, 1959. december 13.) építész
Díjak: Pro Ecclesia Hungariae (1997), Ybl Miklós-díj (2003), Az Év Főépítésze (2011)
Turi Attila a magyarországi szerves építészet meghatározó alakja. Makovecz Imre egyik legkorábbi munkatársa. Önálló építészeti világa nem formailag, hanem gondolkodásmódjában, belső mozgató erőiben rokon Makovecz építészetével. Az organikus építészetet elsősorban nem stílusnak tekinti, noha kétségtelenül vannak formai jegyei. Szerinte nem az a kérdés, hogy hajlanak a vonalak, hanem hogy milyen térstruktúrája van, hogyan gondolkodik szerkezetről és anyagról, természeti és társadalmi környezetről. Ez inkább világszemlélet és hozzáállás.
Méltó tanítványa Makovecz Imrének az élet egyéb területein is, hiszen tizenhárom évig volt Budakalász főépítésze, oktat az egyetemen és munkatársként a szakmagyakorlásra tanítja a fiatal pályakezdő építészeket. De mindenekelőtt, újra és újra alámerül az építés drámájába, hogy egyedi formálású családi házaival és közösségi épületeivel szűkebb és tágabb környezetét szolgálja.
Fontosabb munkái a világkiállítás magyar pavilonja, Sevilla (1991), a Duna-part beépítési terve, Vác (1993), Turul tér, Budapest, Újbuda (2004), a vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítés, Kolontár, Devecser (2011), a Iosephinum Intézményterület fejlesztési terve, Piliscsaba (2012).
Székfoglaló előadásának címe: Hagyomány – Közösség – Építészet
 
Párkai István (Budapest, 1928. június 30.) karmester
Díjak: Liszt Ferenc-díj (1978), Bartók Béla – Pásztory Ditta-díj (1977), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998), Érdemes Művész (2001), KÓTA-díj (2004), Kossuth-díj (2007)
Amikor a karvezetés tanszak lassan leépült, Vásárhelyi Zoltán tanársegédeként folytatta az oktató munkát a Zeneakadémián. Azóta is megszakítás nélkül, a mai napig tanít az intézményben, – 1981-től 1996-ig mint a középiskolai énektanár és a karvezető tanszék vezetője, jelenleg pedig mint professor emeritus.
Immáron több mint hat évtizedes tanári és karnagyi működése során a tanításban nagy hangsúlyt fektetett annak megértetésére, hogy a dirigálás döntően szellemi munka. A karnagyi munkába pedig az vezette, hogy az általában igen szűkös hazai kórusrepertoárt bővítse, és minél több ismeretlen régi (XIV–XVI. századi) és mai művet mutasson be. A külföldi kórusirodalomból különös súlyt helyezett mindig a nyelvi nehézségek miatt elhanyagolt francia szerzőkre.
Számos alkalommal volt hazai és külföldi nemzetközi kórusversenyek zsűritagja, és igen gyakran tartott kurzusokat itthon és külföldön. Saját kamarakórusával, valamint a Rádiókórussal és a debreceni Kodály Kórussal számos hangfelvételt készített, amelyek nagy része (közöttük számos ritkaság: XX. századi francia szerzők kórusai, régi magyar vonatkozású kórusciklusok stb.) hanglemezen, illetve CD-n is megjelent.
Székfoglaló előadásának címe: Eltérő szerzői megközelítések J. S. Bach, Hugo Distler és Hugo Wolf azonos szövegű darabjainál
 
Petrás Mária (Diószén, 1957. január 19.) népdalénekes, keramikusművész
Díjak: Magyar Örökség díj (2005), Prima Primissima díj (2013)
A moldvai csángó származású művész kezdetben grafikusnak tanult, majd Magyarországra érkezése után a Magyar Iparművészeti Főiskolán kerámia szakon végzett. Elsősorban figurális kerámiával és üvegplasztikával foglalkozik, de grafikákat és táblaképeket is készít. Biblikus témájú domborműveiben, szobraiban a csángó falvak imái és énekei öltenek testet. Jellegzetesen felismerhető munkái hitet, szeretet és erőt sugároznak, akárcsak alkotójuk. Dalai által pedig a Csángóföld népdalvilágába nyerhetünk bepillantást. Köztéri munkái az ország több pontján láthatók, és rendszeresen szerepelnek külföldi kiállítótermekben is. Szeretné közkinccsé tenni azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket szülőföldjén megélnek, átélnek az emberek, felvillantani és megőrizni azokat az isteni dimenziókat, amelyek ott még a mindennapi élet tartozékai.
1997-ben volt az első önálló, jelentősebb kiállítása Zuglóban, ezt követően Százhalombattán, amelyet eddig több mint 90 követett a fővárosban és szerte az országban. Budapesten négy, vidéken, határon belül és túl legalább nyolc köztéri munkája, Sitkén, Százhalombattán és Száron egy-egy keresztútja áll.
1990 óta folyamatosan és aktívan vesz részt a csángó ügyeket szolgáló anyaországi és határon túli szervezetek munkájában. Rendszeresen énekel csángó népdalokat különféle kulturális és nemzeti rendezvényeken, rádió vagy televízió stúdiókban.
Székfoglaló előadásának címe: Névtelen szentek között nőttem fel

 
January 29, 2014