Tisztelgés Páskándi Géza előtt

A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezték meg Páskándi Géza születésének 80. évfordulója alkalmából azt az estet, melyen özvegye, barátai, pályatársai és olvasói emlékeztek az 1995-ben elhunyt Kossuth-díjas íróra, a Magyar Művészeti Akadémia posztumusz tagjára, az MMA társadalmi szervezet alapító tagjára.
Az estet E. Csorba Csilla, a PIM igazgatója nyitotta meg, részt vett az író özvegye, Páskándiné Sebők Anna kultúrtörténész, valamint Kerényi József építész, Szakolczay Lajos irodalomtörténész és Vukán György zeneszerző, zongorista. A háziasszony Havasi Judit előadóművész volt.

E. Csorba Csilla örömmel konstatálta, hogy sokan kíváncsiak Páskándi Gézára és életművére; a Petőfi Irodalmi Múzeum az elmúlt 18 esztendőben meglehetősen sok programnak adott otthont az íróval kapcsolatosan. Hangsúlyozta, Páskándi Géza a magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alakja, s bízik abban, hogy egyre többen érdeklődnek majd alkotói tevékenysége iránt. Ezt követően Havasi Judit köszöntötte a jelenlévőket, majd egy rövid filmrészletet vetítettek le, mely a fiatal írót hivatott bemutatni. Ezután Helyey László és Vass György adta elő Páskándi Géza Árnyékban című abszurd hangjátékát. Újabb vetítés következett; egy rövid portréfilm, amelyben Páskándi személyes vallomása hangzott el vallásról, nemzetről, hovatartozásról, rendszerváltozásról és annak hiányosságairól.

Az est kerekasztal-beszélgetését Liptay Katalin moderálta. A beszélgetés inkább személyes indíttatású, mintsem tudományos jellegű volt, hiába, hogy a résztvevők mind-mind a tudomány és a művészet különböző területeiről érkeztek. Az író özvegye a hétköznapokról mesélve Páskándi humoráról, szokásairól, közös utazásaikról, az építészethez, a különböző sportágakhoz, tájakhoz, személyekhez fűződő viszonyáról beszélt. Szakolczay Lajos a '60-as és '70-es évek kolozsvári időszakáról, megismerkedésükről, Páskándi személyiségének groteszk sokszínűségéről mesélt, illetve részleteket olvasott fel rövid üzeneteiből, amelyeket az akkor még Erdélyben élő író a magyarországi írótársakhoz – Illyés Gyulához, Weöres Sándorhoz, Juhász Ferenchez – intézett. Kerényi József építész egy eddig még meg nem jelent Páskándi-esszét állított a középpontba, amely az építészet több évezredes fejlődés- és alakulástörténetét tekinti át szubjektíven, ugyanakkor meglehetősen alaposan. Kerényi véleménye szerint alapműről van szó, mely inspirálhatná az építészetről való gondolkodást, azért is szorgalmazta az esszé kiadását, mert Páskándi sokat foglalkozott a témával, és mert nyelvi leleményessége és sokszínűsége, kifejezőkészsége miatt vonzó olvasmány is.

Az estet Vukán György improvizatív zongorajátéka tette még élvezetesebbé.

A rendezvényt a Digitális Irodalmi és a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
May 16, 2013