Emléktáblát kapott Vámos László színházi rendező

A debreceni Csokonai Színház előcsarnokának falán emléktáblát kapott Vámos László egykori főrendező; az alkotást május 24-én avatták fel a 150. jubileumi évadot ünneplő sorozat záróestjén. A domborműves emléktáblát Győrfi Ádám, Debrecenben élő szobrászművész alkotta, az anyagi támogatást a Magyar Művészeti Akadémia biztosította. Utána a nyolcvanéves Lengyel Györgyöt köszöntötte a teátrum.
A Csokonai Színház jubileumi évadát ünneplő sorozat záróestjére 2016. május 24-én került sor. Az utolsó alkalmat Lengyel György születésnapi köszöntése adta, akivel a Hitel című folyóirat 2015. augusztusi számában Ablonczy László beszélgetett hosszan és minden lényeges részletre kiterjedőn a Debrecenben eltöltött éveiről.
Lengyel Györgynek régóta dédelgetett terve, hogy a Csokonai Színház előcsarnokának falán emléktáblát kapjon egykori barátja és közeli munkatársa, Vámos László. A 150. jubileumi évad és a 80. születésnap találkozása erre most kiváló alkalmat teremtett. Az avatáson Ráckevei Anna színházigazgató mondott köszöntőt. Az avatóbeszédet Lengyel György tartotta. Többször elismételte beszédében, hogy Vámos Lászlónak a színház volt az élete. Mint pályatárs, felidézte a közös élményeket, és természetesen a rendező életútját, különös tekintettel a debreceni évekre.
Vámos László (1928–1996) Kossuth-díjas magyar rendező, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész. 1950-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán Márkus László, Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv tanítványaként. A Nemzeti Színház rendezője volt 1950-től 1952-ig, majd 1952 és 1955 között főrendező lett Debrecenben. 1955-ben a Madách Színházhoz szerződött, ahol 1973-ig rendezett. 1961 és 1963 között újra visszatért főrendezőnek Debrecenbe, nevéhez fűződik a Csokonai Színház operatagozatának megalapítása. Alkalmanként a későbbiekben is szívesen tért vissza Debrecenbe egy-egy emlékezetes rendezés erejéig. 1967 és 1980 között az Operettszínház főrendezője, 1982 és 1990 között pedig a Nemzeti Színház művészeti vezetője és főrendezője volt. 1981-ben megválasztották a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkárának, amely tisztséget 1990-ig töltötte be. 1960-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezőtanára, később a színházrendezői tanszék vezetője lett. 1994-től a Magyar Állami Operaház főrendezője, 1995-től haláláig megbízott főigazgatója volt. Rendszeresen rendezett a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban is. Az ő elhivatottsága, tisztessége, szakmai alázata egységes véleményt alakított ki a szakmában. Tanár úr volt, aki mindenkire odafigyelt, aki járta az országot, hogy megismerkedjen a kezdőkkel és mindent lásson, ami a színházi életben történik.
Emléktábláját Győrfi Ádám debreceni szobrászművész készítette el. Nyers mészkőtábla alapra bronz domborműportrét helyezett, alá pedig egy néhány soros feliratot, mely a néhai főrendező debreceni tevékenységét méltatja. Az emléktábla elkészítését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. Vámos Lászlót Téri Árpád szerződtette le, akinek igazgatói éveit joggal tekintik a Csokonai Színház egyik fénykorának. Téri legfontosabb társulatépítési döntése volt, hogy a fiatal rendezőt megnyerte munkatársnak. Téri Árpád május 25-én lenne 100 éves. Ezért a május 24-i ünnepi estén az emléktábla-avatás és a születésnapi beszélgetés után Lengyel György és Téri Árpád fia, Téri Sándor az egybegyűltek társaságában koszorút és mécsest helyeztek el a Csokonai Színház előtti kis parkban, Téri Árpád szobránál. Annál a szobornál, amelyet 1990. szeptember 14-én Vámos László avatott fel.
May 25, 2016  |  ráckevei anna