Pesti Vigadó
2016. január 10.
Ránki Dezső és Klukon Edit

Klukon Edit és Ránki Dezső zongorahangversenye

Tisztelgés Erdélyi Zsuzsanna emléke előtt

A Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozata által szervezett, „Begyütt Jézus a házamba" című, a Keresztény Múzeum gyűjteményéből rendezett szakrális népművészeti kiállítás záró rendezvényeként Klukon Edit és Ránki Dezső adott zongoraestet 2016. január 10-én, vasárnap este a Pesti Vigadó Dísztermében.

„Nyiccs kaput, angyal,
Nyúccs kezet, Mária,
Hogy mű es mehessünk
boldogul boldog mennyországba,
Urunk színe látására, ámen."

A Ránki Dezső és Klukon Edit házaspár közös hangversenye személyes felajánlásukként, a Keresztény Múzeum népi vallásosság gyűjteményének alapítójának, a tavaly elhunyt Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutatónak emléket állítva valósult meg. A telt házas ünnepi rendezvényen az Erdélyi család mellett jelen volt Mádl Dalma asszony és Antall Józsefné Fülep Klára, a néhai miniszterelnök özvegye, valamint Kocsis Fülöp görög katolikus érsek-metropolita is.
  A hangverseny előtt köszöntőt mondott Kontsek Ildikó, a Keresztény Múzeum igazgatója, aki beszédében kiemelte, hogy a Művészeti Akadémia által támogatott tárlattal új korszak kezdődött a gyűjtemény életében. Kontsek Ildikó kitért arra is, hogy Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek jóváhagyását adta egy új, állandó kiállító- és kutatóhely létrehozására, a gyűjteményt pedig az alapítóról, Erdélyi Zsuzsannáról nevezik el.
  A kétrészes zongoraeste első felében előbb Dukay Barnabás „Oroszlános kút a növekvő Holdnál – a vörös" című hangkölteményét és Liszt Ferenc Dante-szimfóniájának két zongorára komponált átiratát hallgathatta meg a közönség. Az est második részében Liszt „Via Crucis" című négykezes darabját adta elő Ránki Dezső és Klukon Edit.

A hangverseny műsorfüzetéhez Dávid Katalin művészettörténész írt előszót.
Ránki Dezső és Klukon Edit zongoraestje elé
Melville Moby Dick című regénye végén van az a felejthetetlen kép, amelyben a hajót, legénységével együtt, elnyeli a tenger, madarak szállnak rikoltozva az örvény fölött, majd összecsapnak a hullámok és a víz hömpölyög tovább, mint sokezer évvel azelőtt. A természet és az emberi sors monumentalitását igen nagy művészi erővel sűríti bele ebbe a jelenetbe.
A természet örök körforgásának képével vigasztal, azzal a békével, aminek nem árthat az idő, és amit a Prédikátor úgy fogalmazott, hogy „ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan".
     Ránki Dezső és Klukon Edit – férj és feleség – külön-külön is a legnagyobb művészek közé tartoznak. Többször volt részem abban az élményben, hogy hallgathattam együttes zongorajátékukat. Együtt-szereplésük művészi szinergiákat mozgósít. Mindkettőjük előadása monumentális, és ha a zongora elé ülnek, megszűnik az idő. Edit átszellemült játékát át- meg átszövi a szomorúság. Mélyről jövő és nem valami „felett érzett" szomorúságra gondolok, nem a darabból, zeneműből jövő szomorúságra, nem bánatra és nem gyászra, hanem a szomorúság különös filozófiájára, amelyet ha színekkel kellene leírnom, nem választanék sötét tónusokat. Dezső játékában pedig annyi bátorság, erő és szellem van, hogy az ember csak lélegzet-visszafojtva meri hallgatni. Lehetséges a tudatalattit a tenger mélyéhez hasonlítani. Közös koncertjeiken Ránkiék felváltva le- és följárnak ezekbe a szférákba. Előadásaik spirituális ritmusa – és ezt értem szinergia alatt – a legvégső kérdésekig viszi el a hallgatóságot. Mindegy, mit játszanak: Bachot, Mozartot, Schumannt, Brahmst, Bartókot, Dukayt vagy Lisztet – a koncertek végén Ránki Dezső és Klukon Edit közönségét az a nagyszerű érzés tölti el, amit az önmagával való ismerkedésből születő belső szabadság megtapasztalása adhat az embernek. A Pesti Vigadóban 2016. január 10-én megtartandó zongoraestjükön Dukay Barnabás Oroszlános kút a növekvő Holdnál – a vörös című hangkölteménye, Liszt Dante-szimfóniájának kétzongorás átirata és Liszt Via Crucisának négykezes változata hangzik el. A kortárs zeneszerzésben világszínvonalat képviselő Dukay Barnabás neve szinte összeforrt a Ránki–házaspáréval, mert ők mutatják be, és tartják folyamatosan repertoárjukon műveit, köztük olyanokat, amiket kifejezetten nekik írt. Világszínvonalról beszélek, mert a Ránki–Klukon-féle filozófiával és spiritualitással mesterfokon megszólaltatott Dukay-alkotások a legnagyobbakkal, Debussy, Grieg, Bartók zenéjével mérhetők. Szokás Dukay zenéjét a „meditatív" jelzővel illetni. Én jobban szeretem szakrálisnak nevezni a Dukay-műveket, mert ősi tudás letéteményesei. Azé a tudásé, amellyel a Teremtő ihlette teremtményeit, és amelynek mi is birtokosai vagyunk. És akkor is, ha ez nem tudatosult bennünk, a Ránki–Klukon előadásban megtapasztalt Dukay-zene hatására megértünk valamit a belső világunkból, amelynek mélysége a tengeréhez hasonlóan végtelen.
    Liszt Ferenc 1878-ban írta a keresztút 14 stációját magában foglaló Via Crucist. Majdnem elkészült, amikor értesítették, hogy a nemrégen megválasztott XIII. Leó pápa magánaudiencián fogadná. Liszt meglátogatta a szentatyát, akit a szociális igazság pápájának nevezünk. Találkozásuk bizonyosan nyomot hagyott a Via Crucis befejező részein.
Végezetül a jelenlegi szentatyától, Ferenc pápától idézek. Pár hónapja mondta fiataloknak Nairobiban: „Elmondok nektek egy titkot – de nem vagytok még éhesek? Hiszen már dél van! Nem? – Hát akkor elmondok egy titkot. Két dolgot hordok mindig a zsebemben: egy rózsafüzért, imádkozni, és egy másvalamit, ami kicsit furcsának tűnhet… Hogy mi az? Nem más, mint Isten kudarcának története: egy kicsiny keresztút, az a történet, hogy Jézus miként szenvedett attól kezdve, hogy halálra ítélték egészen a temetéséig. Ezzel a két dologgal megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból. És ennek a két dolognak köszönhetően nem veszítem el a reményt."
    Monumentalitás, időtlenség és irgalmasság: e három fogalom együtt adhat programot a mai kor művészeinek, akik a harmadik világháború szélére sodródott emberiség lelkiismeretének ébrentartói. Nem mondom azt, hogy sok múlik rajtuk, mert ehhez túl öreg vagyok. De abban igazán reménykedem, hogy az emberiség becsületét megmenthetik.
Dávid Katalin
January 11, 2016  |  erdélyi zsuzsanna dávid katalin zongorahangverseny