Barta Zsolt Péter

Barta Zsolt Péter: CodeX – Az organikus fotográfia

Akadémiai székfoglaló előadás – 2018. március 3.
Az MMA székházában, a Pesti Vigadóban folytatódtak akadémikusaink székfoglaló előadásai. Május 3-án 11.00 órától Barta Zsolt Péter előadását hallgathatták meg az érdeklődők CodeX – Az organikus fotográfia címmel. Barta Zsolt Péter laudátora Borbély László, az Artphoto Galéria vezetője; a program levezető elnöke és az elnökség képviselője Haris László fotóművész, az MMA rendes tagja és Felügyelő Testületének tagja volt.

Borbély László laudációjában Platón gondolatait – „a megismerhető dolgok között a végső a jó ideája" (Platón: Állam) – hívta segítségül Barta Zsolt Péter pályájának méltatásához. Meglátása szerint művésznek lenni nem csupán a kiemelkedő tehetség megnyilvánulását, hanem életutat és életformát, szemlélődést és elmélyülést, sokoldalúságot és kemény munkát, a Fény állandó keresését jelenti, amely egy fotográfus számára a legfontosabb. A laudátor röviden összefoglalta Barta Zsolt Péter sokrétű tevékenységét „Imago doctus"-ként, a kép mindentudójaként jellemezve a laudáltat, kiemelve, hogy nem csupán alkot, hanem kutat, ír, mentorál, életműveket dolgoz fel, archívumot kezel és nem utolsó sorban folyamatosan művészetet is szervez. Az Artphoto Galéria vezetője végigvette az akadémikus életpályájának legfontosabb állomásait, hazai és nemzetközi kiállításainak megjelentősebb helyszíneit, végül Heidegger szavaival élve kifejtette: a fényképezés a legmélyebb filozófiai kérdéseket hordozza magában, ezért fontos sokoldalúan, soha nem nyugvóan képzett, elmélyült és jó értelemben vett fanatikus alkotói képviselete – ilyen alkotó Barta Zsolt Péter –, hogy a létrejövő alkotáson keresztül „megpillantható legyen az igazság".

Barta Zsolt Péter CodeX – Az organikus fotográfia című székfoglaló előadásának bevezetésében Szilágyi Sándor fotóművészeti író a neoavantgárdot és az új hullámot összehasonlító megközelítését alapul véve személyes vonatkozásoktól sem mentesen szemléltette a 80-as évek korszellemét. Mint elmondta, a művészeti fotográfia terén elfordulás volt érzékelhető a direkt politikai viszonyoktól, ennek saját művészetében egyik leképeződése volt a testtel, illetve a testképpel való foglalkozás, ami a szocializmusban tabunak számított. Ez a látszólagosan apolitikus gesztus azonban nem jelentett politikai éretlenséget, inkább kevésbé direkten, illetve jóval áttételesebben fogalmazott meg újabb eszmeiséget, esztétikába ágyazott generációs élményanyagot és magát a korérzetet. Ekkor szembesült azzal is, hogy a fotográfiai képnek már jókora előtörténete alakult ki. Hozzátette: a fotográfusoknak nincs népművészetük, maga a fotográfia műfaja vált „népművészetté", illetve tömegművészetté. Az akadémikus fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy a fotográfia alapjai ma is érvényesek történelme jövőre lesz száznyolcvan éves. Székfoglaló előadásának gerincét CodeX című sorozata adta, amelyet mára négy részre – Ember, Állat, Növény, Tárgy – osztott. A sorozat címéről szólva megosztotta a hallgatósággal annak jelentéstartalmát is: a CodeX szóban (ami magyarul kódex lenne, ezzel a nagy fatáblás kézzel írt, sokszorosított könyvekre utal, illetve mindezen túl a könyvtárszerű gyűjteményre) nagybetű az X, mert szójátékként reflektál a matematikai X-re, azaz az ismeretlenre, együtt pedig a kód: X magyar megfelelőjeként jelölte univerzálisan. A saját és mások testéről készült sorozatát elhagyva az 1990-ben készült első csendéletei szolgáltak alapjául, amit kezdetben Natures Mortes összefoglaló címmel jelzett, mert a francia nyelvű „halott természet" jobban megfelelt képeinek, mint a magyar „csendélet" szó. A kezdeti csendéletekkel párhuzamosan a természettudomány és az orvostudomány rekvizitumainak módszeres fényképezésével e tudományok területét is integrálta fényképezési munkái körébe. Hangsúlyozta: fotói a tudomány felé való reflexiók is egyben, de kizárólag művészeti kontextusban. A fényképeken egy áttételesebb valóságot kíván megjeleníteni, célja rámutatni a transzcendensre, a titokzatosra és fölfedezni az észrevétlenül lappangó analógiákat. Barta Zsolt Péter ezután számos fotóval szemléltette és részletesen elemezte a sorozatot, végül hozzátette: a föntebb említettek fényében azt szeretné, ha organikus fotográfiai Codex munkáira a mában és a jövőben érvényes lenne Hamvas Béla meghatározása, hogy egyenként is minden mű „meditációs objektum".

(pdf)
 
Barta Zsolt Péter (Eger, 1962. június 23.)
Római Magyar Akadémia ösztöndíja, Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj, Magyar Hitelbank művészeti ösztöndíj, André Kertész-ösztöndíj, Balogh Rudolf-díj

1980-ig a Vendéglátóipari Szakközépiskola diákja, 1982-ben segédoperatőr, 1984–1990 között a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja volt. 1989-től a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. 1994-től a Fotó, majd 1995–1999 között a Fotográfia munkatársaként dolgozott. 1984-től szabadúszó segédoperatőr és fotográfus. Kísérletező, elmélyült fotográfus. Fekete-fehér, polaroid technikával készült képei tökéletes technikai kivitelezésűek, mély érzelmi és gondolati töltést hordoznak. Különösen a holt és az egykor élt tárgyak csendéleteiben alkotott figyelemre méltót. Testszobrok címmel készült aktképei a beállítás eredetiségével, a modellbeállítás különleges pózaival képviselnek újszerű látásmódot. Újabban nagyvárosi tájképeket, gyárrészleteket fényképez. Szakírói tevékenysége is jelentős, a kortárs fotóművészet progresszív irányzatait, a kreatív fotográfia kiemelkedő képviselőit mutatja be legszívesebben, európai kitekintéssel.
 
Barta Zsolt Péter