Event - Left portrait image
Pesti Vigadó
1051 Budapest, Vigadó tér 2.

Tóth György

Tóth György: A dokumentarizmustól a belső hangig

Akadémiai székfoglaló előadás – 2015. március 20.
Tóth György fotóművész A dokumentarizmustól a belső hangig címmel tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását, amelyet nem időrendben, legkorábbi alkotásaival kezdett, hanem a 2003-as Tisztelgés Andrej Tarkovszkij előtt című munkájával. Az orosz filmrendező szellemisége volt számára a kezdet és az alap mindig is, legalábbis a művészetre és a szabadságra vonatkozólag. Saját alkotómódszerével kapcsolatba bevezetésképpen annyit árult el, hogy sohasem gondolkozott rövidtávon, képeit hetekig, hónapokig formálja magában, mielőtt fotózni kezd.
Így történt az 1982-ben készült Villamosmegálló című sorozat esetében is. Akkoriban kezdett el dokumentarizmussal foglalkozni. Az első években született műveire ezt a jelzőt szokták alkalmazni, de ez a szó – Tóth György szerint – nem fedi pontosan azt, amit csinált, valójában akkor is sajátos portrékat készített, amikor a fővárosi villamosmegállókat fotózta. Ezt követték a villamosvezetőkről készített fotográfiák. Mindkét sorozatban az egyénit, az önmagában véve is fontos részleteket és egyéniségeket emelte ki a szürkének és hétköznapinak tartott világból.
A nyolcvanas évek végén kezdett el kísérletezni azzal a technikával, amely már a „védjegyévé" vált. Ennek egyik első darabja az 1990-es Önarcképe. Az ezt követő képein szándéka szerint relativizálódik a tér és idő fogalma, „a művek egyaránt magába foglalják a testit és a szellemit, a jelenvalót és a képzelet segítségével megidézhetőt". Ahelyett, hogy újból és újból visszanyúlt volna a megváltoztathatatlannak hitt valósághoz, inkább szét akarta robbantani annak képeit, hogy azután megkísérelje újra összerakni őket. A Ludwig Múzeumban 1995-ben rendezett kiállításán s az ahhoz kapcsolódva megjelent első könyvében a szép testek mellett a szép szemeket kereste, „sokszor nem is a test, hanem a pillantás körvonalazta azt a teret, amely az ő mozgástere is volt".
Az 1996-os Salföld öt darabos sorozatában adódott először lehetősége arra, hogy egyszerre több modellel dolgozzon. Ezek a képek már régóta megszülettek a fejében és a Salföldön ölthettek végleges alakot. Nagyjából ezeknek a műveknek a készítése idején találkozott először a Galéria 56 tulajdonosaival, ahol 1997-ben kiállítása nyílt. A galériát Yoko Ono akkori férje, az 1971 óta az Egyesült Államokban élő Havadtőy Sámuel nyitotta meg. A tárlat megtekintése után Yoko Ono portré készítésére kérte fel.
„Két kép született, az egyiken az oldalra néző Yoko arcán áttűnve, szinte szellemképként, tisztán kirajzolódtak John Lennon arcvonásai – idézte fel Tóth György. – Lennont először az élettársam fedezte fel, én ezután négy éjszakán át nem tudtam aludni… A két kép azóta ott lóg a híres Dakota ház egyik lakásának falán, és több nagy fotóművészeti gyűjtemény is megvásárolta ezeket."
Hogy melyik képnek mikor jön el az ideje, arról talán legismertebb műve, az Emese kapcsán beszélt. Ez a mű igen sikeresen szerepelt a Kieselbach Galéria és az Erdész Galéria aukcióin, ami kortárs magyar fotográfusok műveivel eddig ritkán esett meg. Ez az 1995-ben készült mű már korábban is többször a figyelem középpontjába került. A kép készen volt már, amikor Test-tér címmel kiállítást rendeztek, de nem állította ki, mert elégedetlen volt vele, túl erősnek érezte a fekete háttér előtt oldalnézetben megjelenő figura karja által vetett árnyékot. Az első változat elkészülte után néhány nappal ezért visszahívta a modellt, s újra elkészítették a képet, de csak 2000-ben állította ki először. Ezzel a mű elindult máig tartó önálló útjára, amely Tóth György számára is kellemes meglepetések egész sorát szolgáltatta.

Tóth György (1950. március 2.) fotóművész Az MMA rendes tagja (2013) Film- és Fotóművészeti Tagozat Díjak: Balogh Rudolf-díj (1994), a Magyar Fotográfia Nagydíja (2008).
Tóth György 1972-től fényképez rendszeresen. 1980-ban fotós szakmunkás bizonyítványt szerzett; a Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál dolgozott, majd 1980-ban a Magyar Televízió fotósa, 1998-tól 2000-ig a fotóosztály vezetője. 1979: Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja; 1980–86: a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának tagja, 1983–86: a vezetőség tagja; a Magyar Alkalmazott Fotográfusok Kamarája tagja.
Dokumentaristaként indult, majd elmozdult, több expozíciós portrét, aktot készített. Első munkája az Ikarusz (riport a sárkányrepülőkről), utána sorozatokat készített a budapesti villamosmegállókról, a villamosvezetőkről, a május elsejei felvonulás résztvevőiről, fotográfus és képzőművész kortársairól. Fotóin keresztül szoros kapcsolatot tart a hazai képzőművészeti élet avantgárd szellemiségű tagjaival. Emese című fényképe 2007 őszén a Kieselbach Galéria és Aukciósház árverésén 1,8 millió forintért kelt el, kortárs magyar fényképért még sohasem fizettek ennyit. Egyedi világa, kiforrott stílusa világhírűvé teszi.
March 31, 2016  |  tóth györgy