– Készültek-e valamivel kifejezetten erre az alkalomra? Volt-e valami sajátsága most a sokadalomnak?
– Igazán nem volt különös sajátossága. Ez hosszú évek alatt kiérlelődött, nagyon színvonalas rendezvény. Idén azonban a határon túlról is érkeztek kézművesek, Erdélyből és Felvidékről.  Több mint tíz népművészeti egyesület volt, ennyien még sosem voltak jelen egyszerre.
– Kisgyőr már egyébként is kiérdemelte a fából faragott falu címet, az eseményen mely művészeti ágak jelentek meg?
– Szinte valamennyi ág képviseltette magát a forgatagban. Hímzés, szövés, fazekasság, bőrművesség, a népi ékszertől kezdve a népművészeti ruhákig minden. Még gyertyamártást is ki lehetett próbálni. Hatvan mesterember volt, úgyhogy felöleltük az egészet. Ami dominált, az természetesen a fa és a fafaragás volt.
– Készültek-e olyan alkotások, melyek a település életét gazdagítják majd ezentúl?
– Látványfaragáson készült két szobor a zsellérházhoz: egy favágó és egy kapáló zsellér asszony. Ez az utolsó zsellérház, ami Kisgyőrben megmaradt, és most elkezdtük szépen felújítani, rendbe tenni. Azonkívül minden évben bővítjük a nemzet betlehemét, ami a Parlamenthez kerül. A negyvenedik sokadalom alkalmából most is gyarapodott, elkészült egy legényke egy templommal, aki viszi az első ajándékot a kis Jézusnak, és egy imádkozó kicsi lányka.


– Hogyan sikerült a rendezvény, hogy érezték magukat a vendégek a településen?
– Szerintem nagyon jól, már kinőtte magát a rendezvény. Azáltal, hogy az MMA is támogatja ezt a rendezvényt, illetve a tagozatunkból nagyon sokan részt vesznek, ezáltal a színvonalban is igen magasra tettük a lécet. Szerényi Béla a komplett Óbudai Népzenei Iskolával itt volt, kiváló zenészekkel és kiváló növendékekkel, itt volt Galánfi András, Petrás Mária és zenekara, Erdélyből a Kincsásó néptánccsoport, Felvidékről a Gömöri Kézművesek Társulása. Ösztöndíjasaink is voltak, közöttük Slíž Róbert harangöntő. Nagyon sokan jöttek, hál' istennek, és mindenki nagyon jól érezte magát. Az esti táncházban alig fértünk el.
– Biztosan sokat változott a rendezvény az elmúlt negyven évben. Mi a fő cél most?
– Egy kicsi szüreti mulatsággal indult ez a történet, és most már ide nőtte ki magát. Szeretnénk, hogy minél színvonalasabb legyen a rendezvény. A környéki népdalkörök számára szükség van fellépési lehetőségre, ez a program része marad. Ami a legfontosabb, hogy mivel tudnánk bővíteni a helyszíneket: a Szent Korona-kilátó környékét is be szeretnénk egyszer lakni. Ráadásul a kilátó előtt van Fekete György, az MMA első elnökének emlékoszlopa, és a kilátóban van egy kiállítás, amely az egységes magyarságot is szimbolizálja. A népművészetben sokféleképpen ábrázolták a nemzeti címerünket, illetve a Szent Koronát, és nagyon nagy élmény lenne, ha a Szent Korona-kilátó tetejéből szólna akár Szerényi Béla a tekerővel...

– Gondolom, a sokadalom is tervben van a jövő évben is.
– Igen, természetesen jövőre is mindenképpen megrendezzük, és kicsit még jobban koncentrálunk majd a legkisebb résztvevőkre. Idén is nagyon jó gyerekprogramok voltak, délelőtti játszóházak, de tarthatott volna estig is. Ehhez 2025-ben helyszínt kell bővítenünk, úgyhogy most már azon gondolkodunk, hogyan tegyük lehetővé, hogy még több program legyen. Hétfőn jó pár egyesület megkeresett, hogy ők nagyon szeretnének jönni. Úgyhogy lehet, hogy egy kicsit bővítenünk kell ezt a programot még a vasárnap délelőttre is, illetve a péntek estére.
– Ha valaki úgy érzi, hogy bekapcsolódna, akkor hogyan tud jelentkezni?
– Mindenféleképpen személyesen, például a népművészeti alkotásoknál csak zsűrizett és kimondottan olyan alkotások jöhetnek szóba, ami nem „reptéri népművészet", és főleg olyanokat szeretünk, kedvelünk, ami a népművészetből merít. A mindig megújuló népművészetet keressük, ez mind a jövőről szól, úgy, hogy a múltból meríti a mintákat, ötleteket. Nagyon jó érzés volt végignézni a sokadalom művészein, akik csodálatos emberek. És a másik fontos nekünk, hogy fiatalok is voltak. Tehát nemcsak egy idős néni hímezget, és akkor már nincs utánpótlás, hanem az idős nénivel ott volt az unoka.


– A településen lévő alkotásokat szabadon látogathatja bárki, ha eljut Kisgyőrbe?
– A település olyan, mint egy kicsi szabadtéri múzeum. Mert annyi alkotás van, összességében százhúsznál is több. Egynek számítom a betlehemet, ami egész évben ott van a helyén, a falu egyik legmélyebb pontján: ott lehetett érzékeltetni azt a mélységet meg magasságot, hogy honnan hová lehet jutni. Ha a Golgotánkhoz kisétálnak a hegyoldalban, ilyenkor ősszel kimondottan gyönyörű is, ott is el lehet egy picit gondolkozni. De a Golgota is egy kicsit más, mert itt angyalok tartják a stációjeleneteket, és nem egy feszület van nagypénteknél, hanem egy bükkaljai tulipános minta van rajta megfeszítve. Engem mindig zavart, amikor egy keresztúton végigsétáltam, és nagypénteknél befejeződött a történet. A miénk nem fejeződik be, mert mögötte van egy tizenkét méteres napkorong, ami a feltámadást szimbolizálja. Minden ember életében vannak nagypénteki napok, de mégis – ez a legfontosabb – ezekből az alkotásokból erőt meríthetünk. Egyik pénteken sétáltam egy új aszfaltos utunkon, és a kisgyőri gyerekek festegettek az új aszfaltra, és mit rajzolgattak? Kisgyőri tulipános mintákat. Ezekért is készülnek ezek az alkotások évről évre.

2023-ban készült filmet ajánljuk ízelítőül mindazoknak, akik kíváncsiak a sokadalom történéseire:



Wittmer-Besze Erika
Fotók: Kiss István (Az eseményről további képek itt.)