Veress Zoltán 1934-es festménye a képviselőházi ülésterem pulpitusán 1931-ben köszönetet mondó Apponyiról – A restaurálás előtt és után

Szónok a pulpituson

Emlékkép gróf Apponyi Albertről

Trianon magyar szónoka, gróf Apponyi Albert 101 évvel ezelőtt, 1920. január 16-án mondta el emlékezetes beszédét. 1931-ben, 85. születésnapján emléküléssel köszöntötték Apponyit az Országházban, erről az eseményről több fényképfelvétel is készült, köztük azt is megörökítették, ahogy Apponyi a képviselőházi ülésterem pulpitusáról mond köszönetet az őt ünneplőknek. Egy ilyen felvétel alapján készülhetett el Apponyi halála (1933) után Veress Zoltán festménye, amelyet 1934-ben lepleztek le politikai-közéleti méltóságok és a család jelenlétében. A kép később az Országházból a Magyar Nemzeti Múzeumhoz került. A trianoni diktátum századik évfordulójára készülve felmerült a festmény restaurálásának és díszkerete rekonstrukciójának ötlete, amelyet a Trianon Kutatóintézet és a Magyar Művészeti Akadémia támogatása tett lehetővé. A megvalósult restaurálásról és a kép történetéről Gödölle Mátyás művészettörténész, az MNM – Történelmi Képcsarnok gyűjteményvezetője számol be.
A magyar közemlékezetben gróf Apponyi Albertről minden bizonnyal az a legismertebb adat, hogy az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalásokon a magyar delegáció vezetőjeként, 1920. január 16-án a magyar félnek előző napon átadott békefeltételekre reagálva, nagyívű, francia nyelven elmondott beszéddel válaszolt, amit utána összefoglalt angolul és olaszul is. A történészek úgy látják, hogy bár a jelenlévőkre jelentős hatást gyakorolt Apponyi beszéde, de a békeszerződés megváltoztatására irányuló javaslatai végül eredménytelenek voltak. A magyar közgondolkozásra gyakorolt hatása azonban elsöprő erejű volt és jelentős kiindulópontja lett a két világháború közötti revizionizmusnak. A trianoni békeszerződés századik évfordulóján ismét nagy figyelem irányult a híres beszédre, számos helyen idézték és még egy színházi előadásnak is részévé vált.
Az Országgyűlés és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács Titkársága 1961-ben átadott két festményt a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának. Az egyik festmény Apponyi Albertet ábrázolja, amint egy szónoki pulpituson áll. (1. kép) A keret nélküli, felül csúcsíves záródású képet, melyen kisseb sérülések és több lyuk is volt, a szignatúra alapján Veress Zoltán (1868–1935) festette. A Münchenben és Budapesten tanult, kolozsvári születésű festő – a színes fényképezéssel és a fotókerámiákkal kísérletező Veress Ferenc fényképész fia – számos közéleti portrémegrendelést kapott huszadik század első harmadában (Brassai Sámuel, Herman Ottó, Prohászka Ottókár arcképei). Szintén jelentős restaurátori munkássága, amelynek során a pécsi és a győri székesegyház mellett a budai Mátyás-templom falképeit javította. A múzeumba került festményről fennmaradt egy archív felvétel, amely megörökítette eredeti elhelyezését és egykori, historizáló keretét. (2. kép) A kép mellett látszó faldekoráció és származás helye arra utalt, hogy a festmény egykor az országház épületében függött. Egy évvel ezelőtt mindössze ennyit tudtunk a festményről.
A trianoni béke századik évfordulójára készülve felmerült a festmény restaurálásának és díszkerete rekonstrukciójának ötlete, amelyet a Trianon Kutatóintézet és a Magyar Művészeti Akadémia támogatása tett lehetővé. A hozzá kapcsolódó kutatásban pedig egyre több mindenre derült fény a kép megrendeléséről, elhelyezéséről és témájáról.
A források alapján a festményt a Magyar Külügyi Társaság készíttette egykori elnökéről, aki az 1920. évi alapításától haláláig töltötte be ezt a tisztséget. A Magyar Külügyi Társaság a két világháború között a legjelentősebb külpolitikával foglalkozó hazai szervezet volt. Az országházban kapott tanácstermében számos előadást, vitaülést tartott és 1920 és 1944 között megjelentette a magas színvonalú Külügyi Szemle folyóiratot. Apponyi Albert 1933. február 7-én hunyt el Genfben. Három nappal később, a genfi egyházi szertartás napján, február 10-én a Társaság gyászülést tartott a parlamenti tanácstermében, ahol Berzeviczy Albert társelnök, az MTA elnöke méltatta az elhunytat és határozatot hoztak arról, hogy Apponyit festményen örökítik meg a tanácsterem számára. A feladattal Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnököt és Lutter János igazgató tagtársukat bízták meg s egyben gyűjtést hirdettek a költségek előteremtésére. Az elkövetkező évben 86 adakozótól összesen 1077 pengő gyűlt össze a célra.
A megbízást Veress Zoltán kapta és egy év múlva el is készült festmény, amit egy újabb emlékülés keretében lepleztek le 1934. február 18-án. A parlamenti tanácsteremben megjelent az akkori politikai és közéleti elit számos prominens képviselője. A Társaság elnöksége mellett – köztük gróf Teleki Pál – a több mint 80 meghívott vendég között volt első helyen Apponyi özvegye és lánya, gróf Pálffy Ferencné. Az Országgyűlés felsőházát báró Wlassics Gyula elnök, a képviselőházat Bessenyey Zénó alelnök képviselte. A kormányzat részéről báró Villani Lajos külügyi követségi tanácsos, Blaha Sándor belügyi államtitkár, Séthy Antal igazságügyi államtitkár, Samassa Aurél kereskedelmi államtitkár vett részt. A Székesfővárost Liber Endre alpolgármester képviselte, a Magyar Tudományos Akadémiát pedig Balogh Jenő főtitkár és Kornis Gyula osztályfőnök. Természetesen a festő is helyet kapott az eseményen, ahol fogadhatta a számos gratulációt. Az emlékülés egyetlen pontjaként a festmény leleplezése szerepelt Berzeviczy Albert emlékbeszédével, amely meg is jelent utána a Külügyi Szemle hasábjain. A Tolnai Világlapja fényképes tudósítással számolt be az emlékülésről. (3. kép)

„Midőn ez arcképet ezennel leleplezzük, azt hiszem, mindnyájunkat, úgy mint magamat is, áthat még egyszer egész erejével a veszteség, a visszaemlékezés és a hála soha nem szűnő érzése s még egyszer áttekinteni akarjuk azt a Társaságunknak mindenkor fénykorát alkotandó időt, amelyet ő a mi körünkben töltött, s azt a bámulatos tevékenységet, melyet ő külpolitikai téren, különösen élete második szakaszában kifejtett s amelybe belekapcsolta Társaságunkat is, melyhez élete végnapjáig hű maradt. […] Adjuk át tehát az ő képét a Magyar Külügyi Társaságnak, a mostani és jövendő nemzedékek kegyeletének. Ráfüggesztve mindig szemünket az ő elnémult, szózatos ajkára, minden ténykedésünkben az ő példáját, az ő tanítását, az ő szellemét kövessük!" (Berzeviczy Albert beszédéből)

Az emlékülésről közölt beszámolók említik, hogy a festményen azt a pillanatot örökítette meg a festő, amikor Apponyi Albert az országgyűlés képviselőházának pulpitusáról mond köszönetet a 85. születésnapján kapott méltatásokért. Erre az eseményre 1931-ben került sor, amikor a Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniója a Magyar Külügyi Társaság meghívásából Budapesten tartotta éves közgyűlését. A 230 külföldi delegátus mellett számos magyar részvevővel tartott nyitóülést május 24-én, pünkösd vasárnap tartották az Országházban, ahol az Unió az évi elnöke, Joseph Limburg holland államtanácsos köszöntötte Apponyit a Népszövetség nevében meleg szavakkal. Ezt követően lépett Apponyi a szónoki pulpitusra és mondott köszönetet a gratulációkért. Utána Berzeviczy Albert méltatta az ünnepeltet a Magyar Külügyi Társaság nevében és átnyújtotta neki azt az ezüst babérágat, amelynek 85 levelén a Társaság vezetőinek és a magyar politikai élet jelentős alakjainak aláírásai szerepeltek. Az ünnepi ülésről több fotó is készült, köztük szerencsére olyan is, ahol éppen a szónoki emelvényen látjuk Apponyi alakját. (4. kép) Veress Zoltán 1933-as festményéhez vagy ezt, vagy egy ehhez nagyon hasonló másik fényképet használt előképül. Szinte teljesen azonos bal oldali látószög és Apponyi kissé támaszkodó testtartása. A festő, hogy a semleges háttérrel jobban kiemelje az alakot, elhagyja a fényképen jobbra felül látszódó képviselőházi falképet, Vajda Zsigmond 1901-es művét, amely az 1848-as népképviseleti országgyűlés megnyitását ábrázolja. Szintén elmarad a pulpituson álló állványos mikrofon láttatása. A szónoki emelvény közel valósághű ábrázolásába Veress csak egy ponton csempész bele új elemet: a kép bal alsó sarkában a mellvéd falára, mintha az is a faragvány része volna, odafesti az Apponyi-címert. Egy másik archív felvételen pedig az ajándékul adott ezüst babérágat is láthatjuk Apponyi mellett a gratuláló tömegben. (5. kép) Néhány nappal később, pontosan a születése napján, május 29-én a magyar országgyűlés is díszülésen köszöntötte az ünnepeltet és Almásy László házelnök javaslatára felkérték Apponyit politikai pályafutásának összefoglalására és emlékiratai megírására, amire 250.000 pengő honoráriumot szavaztak meg számára, valamint miniszterelnöki nyugdíjat hátra lévő életére.
A most megismert előtörténetű festményt a 2020. év folyamán Országh Borbála festő-restaurátor művész restaurálta nagy szakértelemmel. A munka során a kép hátoldalán, a vakkeret és a vászon közé becsúszva, fém repeszdarabokat talált, amik arra utalnak, hogy a képen lévő lyukak úgy keletkezhettek, hogy a még falon függő festményt érték repesztalálatok, amik a vásznat átszakítva a falról hulltak alá és megakadtak a vakkeretben. A díszkeret rekonstrukcióját a Tokaji Képkeret Kft. végezte el az archív fotók alapján, fából újrafaragva és aranyozva az összes látható díszítést. Az eredmény önmagért beszél. (6. kép)
A festmény eredti lokációjának azonosításában Kerekes Margit, az Országgyűlési Múzeum munkatársa volt segítségemre. Az archív felvételen látható festett faldekoráció alapján az Országházban a főemeleten a 3-as vagy az 54-es terem lehetett egykor az a helyiség, ahol a festmény függött. (7. kép)
Apponyi híres párizsi beszédének 101. évfordulóján így nemcsak a restaurált festményt és rekonstruált díszkeretét tudjuk bemutatni, hanem azt a múzeumi szakmai munkát is, amely feltárja a műtárgyak gazdag kulturális kapcsolatrendszerét és történetét.
Gödölle Mátyás művészettörténész
16 de enero de 2021  |  magyar nemzeti múzeum trianon100 apponyi albert képrestaurálás