Kodolányi Gyula Fotó: Lugosi Lugo László

„Két csönd határán"

Kodolányi Gyula köszöntése
 
Hetvenötödik születésnapja alkalmából köszöntötték pályatársai és barátai Kodolányi Gyula költő, műfordító, irodalomtörténészt. Az ünnepség háznagyi feladatait Katona Szabó Erzsébet látta el. 
A Hollós László által készített „Beteljesült szerelem" című dokumentumfilm-sorozat egyik, 2005-ben forgatott, s Kodolányi Gyuláról készített, „Két csönd határán" című epizódjának levetítésével kezdődött a születésnapi ünnepség. A mintegy félórás mozi azt a bensőséges viszonyt ábrázolja, amely Kodolányit a természethez, a Balaton-felvidék gyönyörű tájához, s Tihanyhoz köti. A Pannon-vidék fényeit, a zöldben, sárgában és a pasztell színek különböző árnyalataiban játszó tájat olyan biztos pontnak nevezi a filmben Kodolányi, ahová vissza lehet, és vissza is kell térni. A Balaton kapcsán kijelenti: „ebben a tóban, ebben a vízben ott szunnyad minden, ami volt vagy lesz, s így az időtlenség érzetét kelti. Itt mindenki egy kicsit más lesz, itt az őrületnek nincsen tere. Sok tóban úsztam már a világon, de egynek sincs olyan selymes érzése, mint a Balatonnak. Itt minden úszás egy újjászületés." Hozzátette még, hogy „az emberi személy olyan, mint egy kristály, amelynek hol az egyik, hol a másik oldala ragyog fel, s kerül középpontba. A természet szeretete lényem egyik, kristály-keménységű oldala, e kapcsán nem tudok, s nem is akarok közönyös lenni".
A Duna Televízióban több alkalommal is műsorra tűzött dokumentumfilm levetítése után Kodolányi Gyulával Mezey Katalin, Farkas Ádám és Orosz István beszélgetett. Kérdéseikre válaszolva elmondta, hogy a modern amerikai versek iránti szeretete hosszú időkre nyúlik vissza, s ezek a költemények megtermékenyítően hatottak a művészetére. Mint fogalmazott: „az amerikai emberek nem kapták meg a hagyománynak azt a védőernyőjét, amit mi, magyarok megkaptunk. Ilyen szempontból odaát sokkal törékenyebb a világ. Viszont odaát nagyon komoly, misztikus költők is vannak, olyanok, akik számára a keleti gondolkodás, vagy a mélylélektan természetes szellemi tanítást jelentenek. Az amerikai versek fordítása közben olyan impulzusok értek, hogy másféle verseket kezdtem írni, mint amilyeneket korábban írtam. Megfogott az erejük, a dinamikájuk, s az, ahogyan egy nyers világban formát teremtenek". Kodolányi szerint nem csak a zenében, vagy a szobrászatban, de a „versben is nagyon fontos a formatervezés. Ami nincs megformázva, azt nem is érzékeljük".  Orosz István felvetésére, hogy a boldogság iránti vágy erősen a nyugati ember gondolata, Kodolányi elmondta: a költészettől kapott misztikus élmények számára az örökös jelenről szólnak.