Fekete György, Blaskó Péter és Rátóti Zoltán

„Mindenki gazember, aki nem szereti azt, akit szeret."

Beszélgetés Blaskó Péter színművésszel

Áprilisban mutatták be Márai Sándor két egyfelvonásos művét (Családi kérdés, Befejezetlen szimfónia) a Nemzeti Színházban. A bemutatót követően Blaskó Péter Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Művésze a Családi kérdésben játszott szerepéről, Színe és fonákja - Színdarabok más-más fénytörésben című akadémiai székfoglaló előadásáról, illetve a Sinkovits Imre Kamaraszínpad névadójáról beszélt honlapunknak. Az interjú a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó előtti napokban készült.
- A Családi kérdés főszerepében, Bánsági Ildikó és Söptei Andrea partnereként nem éppen hétköznapi konfliktus közepébe csöppen. A színen egy öregedő férfi és elmagányosodott sógornőjének a végrendelkezése, feltehetőleg utolsó találkozása zajlik le.  Ezt zavarja meg a nő által örökbe fogadni kívánt árva érkezése, akiről kiderül, elmúlt hetven éves…
- Nem tudni, ki ez a tünemény, ez a Flóra, aki Bánsági Ildikó alakításában megérkezik. Márai írói szándékai szerint az ő küldetése az, hogy megpróbálja rendbe hozni ennek a két elkeseredett embernek a sorsát. A férfi és sógornője között történhetett valami összevillanás, de hogy ebből miért nem lett házasság, azt nem tudjuk meg. Annyi azonban kiderül, hogy a férfi rosszul választott. Ahogy a konfliktus kibomlik a szituáció egyre zavarba ejtőbb, mert „az öreg hölgy" mindent tud, könnyen elképzelhető, hogy küldetésére nem ebben a világban, hanem a transzcendens erőktől kapott felhatalmazást. „Egymásnak valók vagytok, csak nem vettétek észre!" Ezt sugallja a jelenléte, melynek nyomán kénytelenek vagyunk belátni az igazságát: „Mindenki gazember, aki nem szereti azt, akit szeret." E gondolat köré szövődik minden konfliktus.
- Márciusban a székfoglaló előadásában beszélt egy nagyon érdekes kettőségről, amely végig vonult a pályafutásán. Kivételes kihívás jelentett, hogy eljátszhatta ugyanazoknak a daraboknak az ellenpólusait: Tartuffe-öt, és Orgont; Peer Gynt-et és a Gomböntőt, Bulgakov művében a Mestert és Wolandot, a Tótékban az Őrnagyot és Tót Lajos tűzoltóparancsnokot, illetve Az ember tragédiájában Lucifert és az Úrat?
- Mikor az előadásomhoz témát kerestem, felmerült bennem, hogy beszélhetnék esetleg Csehovról, akinek nagyon sok művében léptem színre. Arra azonban nem tartottam érdemesnek magamat, hogy tudományos értekezést tartsak róla, ez az elméleti szakemberek dolga. Ugyanakkor mindenképpen olyan témáról kívántam beszélni, amely mögött személyesen megélt élmények sorakoznak. Márpedig színészéletemben mindig azok az időszakok voltak a legizgalmasabbak, amikor évek múltán újra találkoztam egy színdarabbal, de annak másik, ellentétes szerepével, a másik pólussal. Bizonyos időmúlással ugyanabban a darabban ellentétes szerepeket vettek észre bennem a rendezők. Ez azért is örömmel töltött el, mert azt is jelezte, hogy nem vagyok beskatulyázva hasonló karakterekbe. Tényleg ritka az ilyesféle helyzet, de hála Istennek megadatott. Ezek a kihívások megerősítették hitemet abban, hogy minden ember egy teljesség, meg van bennünk minden. A jó is, a rossz is csak elfedjük, felülviselkedjük, különösen a negatív, a nemszeretem tulajdonságainkat. Valamiféle önvédelem ez, így a környezetünk a társadalmi létezéshez alkalmazkodó énünket ismeri. Ezért csodálatos adománya a sorsnak, ha valaki színész lehet, mint én is és megnyílik előtte az emberi teljesség végtelen tárháza. Minden emlék, tapasztalat; születés; szerelem; halál; szereppé válhat bennünk, élménnyé válhat általunk, ha áldozatot hozunk ezért a játékért, ha életünk nagy részét hivatásunknak szenteljük, ha komolyan játszunk, mint a gyerekek, olyan hittel, olyan őszintén.
- Tamás Menyhért Mikes című monodrámája volt az első színi előadás a felújított Pesti Vigadóban. Időközben megvolt névadó ünnepség, március óta Sinkovits Imre Kamaraszínpadnak hívják. Ebből az alkalomból Illyés Gyula Aranytaps című versét olvasta fel.
- Természetesen nagy örömmel vállaltam el mind a két felkérést. Seprődi Kis Attila rendező korábban rádióra alkalmazta Tamás Menyhért Mikes című monodrámáját, és rám osztotta a bujdosó vallomástevő szerepét. Miután elhangzott a mű, Tamás Menyhért felhívott telefonon, megköszönte a játékomat, lényegében így vette kezdetét a barátságunk, mely azóta töretlen. Az ő ötlete volt, hogy felolvasó színház keretében állítsuk színpadra a művet. Ehhez találtunk társat Csiszár Imre rendező személyében, akivel közösen kialakítottuk a különféle tereket, színpadi szituációkat. Színészileg nagyon szép feladat volt megfogni és ábrázolni a magány, a bujdosás és a számkivetettség emberi mélységeit, amelyeket „Menyus" híven ábrázol a Mikes című, lírai mélységű darabban. A felkészülésben segítségemre volt az a Mikes Kelemen leveleit tartalmazó kötet, amelyet Ablonczy László adott kölcsön.
Illyés Gyula Sinkovits Imre tiszteletére írott Aranytaps című versét megtisztelő feladat volt felolvasni a kamaraszínpad avatásán. Ebben nagyon szépen vall a színész mesterséghez nélkülözhetetlen gyermeki mivoltunkról. Főiskolásként találkoztam Imrével először a színpadon a Marat halálában. Később Az ember tragédiájában Saint-Just-öt játszottam abban a legendás előadásban, amelyben ő alakította Ádámot. Kedves és szép emlékeket őrzök találkozásainkról. Nagyszerű kezdeményezés volt kamaraszínpadot elnevezni róla a Pesti Vigadóban.
 
23 April 2015