MTI Fotó: Soós Lajos

Búcsú Tóth Janótól

Családja, tisztelői, barátai és pályatársai végső búcsút vettek csütörtökön Tóth János operatőrtől, a nemzet művészétől, az MMA néhai tagjától a budapesti Farkasréti temetőben. Anélkül, hogy tudott volna róla, Tóth János a tanárom és mesterem volt, igazodás a szakmai élethez éppen úgy, mint a magatartásbeli, gondolkodásbeli tennivalókhoz" hangsúlyozta Jankovics Marcell filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, aki az akadémia nevében búcsúzott. A Magyar Filmművészek Szövetsége nevében Zalán Vince filmkritikus búcsúztatta Tóth Jánost. A filmkritikus szavait Hegedűs D. Géza színművész olvasta fel. Az újságíró a csodák kinematográfusának, a világ operatőrei között az egyik legkiválóbb mesternek nevezte a 88 éves korában meghalt művészt, aki soha nem szűnt meg kinematográfusnak lenni".

Jankovics Marcell a temetésen kiemelte Tóth János meghatározó szerepét az animáció-történetben, operatőrként utolsó munkája pedig Makk Károly 1987-ben készült Az utolsó kézirat című filmje volt, de több remekmű is született kettőjük munkájából: a Szerelem és a Macskajáték. Jankovics Marcell szerint a filmhez való viszonyulásában Tóth János eltért a megszokottól, a történet és a hollywoodi irányzat nem volt számára fontos. Nem volt könnyű élete, mégis képes volt humorral látni az utolsó percig a világot – mondta.
A Balázs Béla Stúdió egyik alapító tagjaként művészi kifejezésmódja a költészethez állt a legközelebb. Nyelvezetét tökéletesen megtalált rövidfilmjeiben, de nagyfilmes munkáiban is felfedezhető a rá jellemző költészet köztük, Huszárik Szinbádjában is, amelyben dramaturgként dolgozott, de Huszárik Capriccio című rövidfilmjében is tetten érhető költői világa.
Emlékeztetett arra, hogy idős korában az ősfilmek rekreálásával foglalkozott. „Ő azt az életet mutatta be, amelyet mi nem veszünk észre a szemünkkel" – hangoztatta, majd festészeti párhuzamként Tóth Menyhért festőhöz hasonlította művészetét.
A Magyar Filmművészek Szövetsége nevébenbúcsúzó  Zalán Vince filmkritikus kiemelte legendás megjelenését, magatartást, valamint jó humorérzékét. Mint mondta, kortársai közül tisztelte Fellinit, Bressont, Bunuelt,és Antonionit, de Tóth János filmfelfedező filmkészítő volt, így igazán „az ősök, a felfedezők között érezte jól magát", mint a francia Niépce feltaláló, az angol William Henry Fox Talbot matematikus vagy az amerikai Edison tekercseinek társaságában.
Kifejtette: értett a masinákhoz, élvezte működésüket és jól tudta, hogy a filmkészítést nem lehet leválasztani a technikáról, a gyártott film helyett a megalkotott film érdekelte. Ugyanakkor távol állt tőle az avantgárd, nem feltaláló volt, hanem kísérletező, aki mindennapi tapasztalataiból építi fel saját nyelvezetének karakterét, munkássága pedig nagy hatással volt a magyar avantgárd művészekre, köztük Bódy Gáborra.
„Varázslatos képei a magyar filmművészet csúcsait jelentik, és egyben tehetségének örök érvényű bizonyítékai" – méltatta Tóth János művészetét az újságíró.
Tóth János operatőr, rendező, dramaturg 1930. szeptember 1-jén született Tolnán. 1944 és 1949 között amatőr filmes és mozigépész volt. Első filmjei animációs rövidfilmek voltak. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1954-ben szerzett diplomát. Ettől kezdve a Mafilm operatőre volt, de dolgozott a Pannónia Filmstúdióban is. Érdeklődött az ősmozi iránt, részt vett a magyar némafilmek restaurálásában.
A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjaként és a nemzet művészeként nyolcvannyolc éves korában hunyt el.
27 September 2019  |  jankovics marcell tóth jános temetés