A szabadság kompetenciája


(Nagy Gáspár-emlékkonferencia, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012. május 17.)
Soltész Márton

Miután verseit s a beléjük átmentett etikai alapállást megismertem, Nagy Gáspár lassanként a református egyetemen töltött esztendeim emblematikus, példaképi figurájává lett. A sors egyik különös ajándékának tekintem, hogy a Déryné cukrászdával szomszédos krisztinavárosi antikvárium 50 forintos könyvei között egy nap ráakadtam arra a Szivárvány-számra (1988. VII. évf., 25. sz.), melyben chicagói honfitársaink először olvashatták az Öröknyár című legendás költeményt. Később e sokat hurcolászott, mutogatott, kézről kézre adott lapszám más titkait is föltárta előttem. 

 

Csalog Zsoltról tervezett doktori disszertációm anyaggyűjtése közben derült ki például, hogy ugyanebben a számban, néhány lappal a Kibiztosított beszéd (1987) költőjének sorai után, a Doku 56 (1990) szerzőjének egy interjúrészlete olvasható. A két lelet azután - mintegy utólag - „értelmezni kezdte" egymást s a korszakot - annak irodalom-, politika- és emberfelfogását. Akik ugyanis Csalog Zsolt és Nagy Gáspár mellett e 25-ös Szivárványban szerepelnek (Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Csurka István, Csengey Dénes, Petri György, Mózsi Ferenc, Faludy György, Mécs Imre és Györgyey Klára) mind egyetlen nagy családhoz - az emberi egzisztencia etnikai, szellemi és vallási szabadságát vállaló és valló Mindenkori Ellenzékhez - tartoznak.

A konferenciáról készült tudósítás a Bárka Online-on olvasható!