Deim Pál festőművész életútja   Tősgyökeres, régi szentendrei család gyermekeként 1932. június 29-én született Szentendrén. Gimnáziumi tanárának, Bánáti Sverák József festőművésznek, a szentendrei Művésztelep egyik alapítójának bíztatására 1952-ben jelentkezett először a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolára, de felvételi kérelmét elutasították. 1952 és 1958 között a Honvéd Képzőművész Szakkörben Szalatnyay József festőművész irányításával dolgozott, és közben újra meg újra jelentkezett a főiskolára. Negyedszeri próbálkozásra, 1958-ban kezdhette meg tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Pap Gyula és Ék Sándor osztályába járt, de mesterének kezdettől Barcsay Jenőt, Gadányi Jenőt és Vajda Lajost tekintette. 1963-ban szerepelt az utolsó éves hallgatóknak a főiskola szemlélete ellen tiltakozó kiállításán, amelyet megnyitása után azonnal bezártak, majd 1963 és 1968 között részt vett a Zuglói Körnek nevezett művészcsoport munkájában (Bak Imrével, Csiky Tiborral, Csutoros Sándorral, Halmy Miklóssal, Hortobágyi Endrével, Molnár Sándorral és Nádler Istvánnal). 1960-ban, még főiskolásként Moszkvában és Leningrádban járt tanulmányúton, majd 1967-ben Brüsszelbe és Párizsba utazott, és 1968-ban két hétig a prilepi (Jugoszlávia) nemzetközi művésztelepen dolgozott, ahol megalkotta az életmű egyik legjelentősebb sorozatát, a „Feljegyzések egy kolostorban" című képegyüttest. A hatvanas-hetvenes évektől állandó résztvevő volt, és napjainkban is résztvevő a szentendrei a Pest megyei képzőművészek kiállításain, és sikerrel szerepelt, díjakat nyert a pályázatokon és az országos kiállításokon. Az 1970-es évektől kezdetben egyre több magángyűjtemény, később közgyűjtemény is megvásárolta alkotásait, s az 1980-as évektől számos díjjal ismerték el munkásságát. Tevékenyen részt vesz szülővárosa kulturális-művészeti életében, aktív tagja és esetenként vezetője a városi művészeti csoportosulásoknak, számos publikációt tesz közzé művészeti és helytörténeti témákban. A szentendrei művészeti és építészeti örökség megőrzésének egyik legtevékenyebb személyisége: közéleti tisztségeket vállalva, cikkeket írva, konfliktusokat vállalva küzd a város értékeinek megőrzéséért. Az új művésznemzedékek, a tehetséges fiatal alkotók pártfogójaként lépett fel: a szentendrei Vajda Lajos Stúdió művészei mindenkor számíthattak támogatására az 1989 előtti, a hatalommal vívott harcokban. Kezdeményezésére, hosszú előkészítő munkát követően nyitotta meg kapuit az 1990-es évek végén a szentendrei MűvészetMalom. 1956-ban alapított családot: felesége Schillerwein Ilona. Két gyermekük született, a fényképészként, fotóművészként dolgozó Péter 1959-ben és a mérnök Tamás 1964-ben. 1971 után a város „új" művésztelepén lévő műtermében dolgozik. Deim Pál tudatosan vállalt, a szentendrei művészeti hagyományokhoz szervesen kapcsolódó művészete – amelynek szellemi vezérlő csillagai Vajda Lajos és Barcsay Jenő, illetve e két mester szintetizáló érvényű munkássága volt – összetett egység: felöleli a festészeti, a grafikai és a szobrászati alkotóterületet, és a hagyományos műformáktól a rendhagyó, a tradicionális mű-kategóriákba besorolhatatlan munkákig ível. Széleskörű anyaghasználat, sokoldalú technika-alkalmazás jellemzi a Deim-művek körét: olajfestmények, pasztellek, kollázsok, egyedi és sokszorosított grafikák, muráliák, épületdíszítő domborművek, üvegablakok, kisplasztikák, monumentális plasztikák illeszkednek abba az oeuvre-be, amely meghatározó jelentőségű a 20. század második felének, és az új évezred első évtizedeinek magyar művészetében. (Wehner Tibor összeállítása)