Fotó: tiszatajonline.hu

Kiss Annáé a 2015-ös Tiszatáj-díj

Kiss Anna költőnek adományozta az idei Tiszatáj-díjat a Tiszatáj folyóirat szerkesztősége és vele egyetértésben a lap fenntartásáért felelős kuratórium.
A szerkesztőség 1992 óta, néhány alkalmat kihagyva, évente választ díjazottat a folyóirathoz kapcsolódó szerzők köréből. A korábbi évek díjazottjai között találjuk többek között Ágh Istvánt, Baka Istvánt, Grendel Lajost, Kovács András Ferencet, Sütő Andrást, Tandori Dezsőt, Térey Jánost, Tornai Józsefet, valamint a múlt héten elhunyt Juhász Ferenc költőt is.
   A hatvanas években, amikor nemzedékek indultak el öntudatosan kiforgatott zsebekkel és üres tarisznyával a művészetek útján, magukat minden múltak tanácsától és terhétől mintegy felszabadítva, Kiss Anna a régiek megtalált és makacsul őrzött ajánlataival, évtizedekre elégséges ellátmányával köszönt be a magyar irodalomba. Első pillanattól olyan tovább-ajándékozó megajándékozottként definiálta magát, aki a tálentum szó eredeti értelmében rejlő felhatalmazáshoz és együttes megbízatáshoz igazítja életét és művét. Nyitókötetében, a Fabábuban (1971) megszületik a mese, vagy még inkább: megszületnek kvázi-meseként működő versalakzatai, melyeket Kiss Anna sorainak a kultúra áramszerű, hallgatag jelenlétével elmélyült kapcsolatot ápoló, par excellence nőies duktusa köt össze. Téveszthetetlen arányérzékkel kivitelezett mester-műveiben a létezett szó és a mögötte álló, eltűnt világok szólítása minden tanúságtevő küldetéstudattól mentesen kínál olvasni –, de még inkább hallgatnivalót befogadói számára. Mélységes anyagismerete és -szeretete, melynek segítségével szinte életre hívja, paskolja az egyszer, korábban már életté vált szó jelentéseit, annál is nagyobb bravúrra sarkallja időről-időre, mert mindezt egy vállalkozásától lényegileg idegen, némileg anakronisztikusnak is tetsző térben, a könyvvé és szöveggé vált irodalom közegében mutatja be. Világa olyannyira autonóm és csak rá valló, hogy bárhová helyezze „felvevőgépe sérült lencséjét" (Tovább!), bármeddig baktasson vissza az újra nomáddá tett vers útján, végülis a létezés megnyugtató hasonlóságaira és azonosságaira lel. Mestersége becsületéért esdeklő, katartikus Fohászához csatlakozva úgy vélhetjük, hogy míg Kiss Anna keze alatt új és új formákba, Kozmikus falvédőkbe kezd a szó szövőszéke, a legrosszabbnak tartott sorsból – hogy „elhibbant dolgok közt magunk is elhibbanunk" – írásai használata által szerencsésen kimenthetjük magunkat.

   Forrás: www.tiszatajonline.hu

 
December 15, 2015  |  kiss anna díjak-elismerések