The selected web content no longer exists.
Fehérlófia (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum)

A Fehérlófia Amerikában

Jankovics Marcell mesterműve, a 4K felbontásban felújított Fehérlófia a montreali Fantasia Filmfesztiválon volt látható először, majd a tengerentúli mozik is bemutatták volna, de a járványhelyzet miatt online forgalmazásba került, az amerikai kritikusok pedig el vannak ragadtatva tőle. Az amerikai bemutató kapcsán több neves sajtóorgánum – köztük a The New York Times is – foglalkozott az 1981-es, ám most amerikai–magyar koprodukcióban megújult alkotással. A külföldi kritikákból, médiavisszhangokból szemezgettünk.
A Fehérlófia digitális felújítása a Los Angeles-i Arbelos Films, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Magyar Filmlabor együttműködésében jött létre, és a forgalmazási jogot megvásárló Arbelos a járványhelyzet miatt online, azaz „virtuális mozikban" terjeszti a filmet.
Az online bemutatóra számos amerikai orgánum felfigyelt, és szuperlatívuszokban írtak „az Amerikában eddig be nem mutatott klasszikusról", „az animációs filmtörténet egyik gyöngyszeméről", „az európai filmes kultúrkincs egyik meghatározó darabjáról".
Az IndieWire kritikusa, Eric Kohn azt írta, hogy Jankovics műve „alighanem a legnagyobb pszichedelikus animációs film, amely valaha készült". A kritikus szerint a film a Sárga tengeralattjáróra (1968) és A vad bolygóra (1973) emlékeztet, és delejes hatása folytán egy percre sem hagyja nyugodni a nézőt.
A Playlist kritikusa, Jonathan Christian úgy véli, hogy Jankovics filmje nagyszerű példája annak, hogy az animáció műfaja akkor tud a leginkább kibontakozni, amikor a tehetség és a kreativitás nem hódol be sem a trendeknek, sem a megfelelésnek való vágynak. A kritikus szerint a film magával ragadó kecsességgel ötvözi a páratlan stílust és a lenyűgöző tartalmat, az olyan témákat, mint a pusztítás és a béke, amelyeket hipnotikus szimbólumokkal és számmisztikával gazdagít, és rámutat, hogy a film egy zseni munkája, amely megérdemli, hogy lássák, elemezzék és újra meg újra elővegyék. Charles Bramesco a Decideren azt írta, hogy  „a fényűzően hallucinációs szépség okán a filmnek alig akad párja", és hogy „Jankovics Marcell stílusa külön kategóriába tartozik". A Cartoon Brew kritikusa, Alex Dudok de Wit a XX. század egyik leglátványosabb mesterművének, az európai művészi animáció egyik csodájának tartja a Fehérlófiát.

Az eredeti cikkek itt olvashatók: