Samu Géza : Másvilágkép
Pesti Vigadó
2015. december 4. – 2016. február 11.

Másvilágkép

Samu Géza-emlékkiállítás a Vigadó Galériában

A Pesti Vigadóban 2016. februárig látogatható Samu Géza (1947–1990) szobrászművész Másvilágkép című kiállítása. A kiállítás kurátora P. Szabó Ernő művészettörténész, művészeti tanácsadója Kő Pál szobrászművész, Samu Géza személyes jó barátja. A kiállításra a Magyar Művészeti Akadémia katalógust adott ki, az Új Művészet folyóirat pedig 2015. decemberi számát a Samu Géza művészetéről szóló összeállításnak szentelte.

Másvilágkép címmel Samu Géza-emlékkiállítás nyílt a Pesti Vigadóban december 3-án. A február 11-ig látogatható tárlatot P. Szabó Ernő művészettörténész, a kiállítás kurátora nyitotta meg. Köszöntőt mondott Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.
„A tárlat címe ugyanaz, mint Samu Géza szobrászművész életműve csúcsteljesítményének is nevezhető Másvilágkép című alkotása" – mondta el a tárlatot megnyitó P. Szabó Ernő művészettörténész, aki kiemelte az alkotás szakrális üzenetét: „A múlandó emberi létnek a természet örök nagy körforgásába való kiterjesztéséről beszél ez a mű. Ugyanarról az átváltozásról és átváltoztatatásról, amelynek csodájára a táltosok voltak képesek egykor a történelem előtti időkben, s amelynek az Oltáriszentség magunkhoz vételekor válhatunk részeseivé magunk is." Mint elmondta, a tárlat meghívójára és katalógusára azonban nem az a mű került, hanem egy másik nagyszerű alkotás, a Cantata Profana, amely ebben a formájában díszlet- és jelmezterv volt eredetileg a pécsi Bóbita Bábszínház azonos című előadásában. Eredendően azonban ez is szobornak készült: „Szarvasagancs, élőágakból font szárnyak utalnak az emberi és természeti világ mitikus egységére, lehántolt fakéregből mintázott pajzsok formázzák az alakokat, amelyek emberből csodaszarvassá válnak." A művészettörténész az életmű további fontos alkotásaira (Szarvasteknő, 1970; Teknőszárnyú angyal, 1971; Kerekes angyal, 1972) utalva Samu Gézát olyan, a teremtett világon túlmutató szobrászművészként mutatta be, aki azokban az években is szabadságot tudott teremteni a művészetben, amikor ez a szabadságvágy másutt nemigen juthatott volna érvényre.    
A megnyitón szaxofonon közreműködött Dresch Mihály Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész.
„a szellem szárnyalására szövetkezett"

Kevés olyan kerek életművet ismerhetünk, amelyik négy évtizednyi lét és alig húsz esztendő munkás év után ekkora jelentőségű nyomot hagyott volna a magyar plasztikai világ sűrűjében, meghatározó művei sokaságával. A benne való eligazodás ugyanakkor egyszerű és egyértelmű, mert forrása a népi élet kinyitotta előtte kapuit és megosztotta vele titkait.
Samu Géza anyagait és technikáit tökéletesen birtokolta, a szellem szárnyalására szövetkezett azokkal a mondanivalókkal, melyek nem a közhelyekre épülő divat mámorát követték, hanem a föld, az ég, a munka és mindennapi ember belső üzeneteit fogalmazták meg fából és szívdobbanásokból. Szuverenitása azóta is utánozhatatlan.
A természet gesztusait folytató formavilága és ennek átütő lélektani hatása a sevillai világkiállítás ideje alatti tárlatán volt a legszemléletesebb 1992-ben. Akkor, amikor egy történelmi béklyóiból még alig szabadult ország nagyszerű szimbólumává lehetett a világ előtt, Makovecz Imre lélegzetelállító pavilonjának édestestvéreként. Rajtuk keresztül egy kis nép nagy fiai kaptak megkésett elismerést.
Nem is lehet ez az emlékező tárlat másutt igazán otthon, mint abban a Pesti Vigadóban, melynek falai között Liszt Ferenc és Dohnányi is bizonyították a magyar alkotó szellem szépségét és igazságát, s ahol ma a Magyar Művészeti Akadémia vállalta a művészet nemzeti identitásának őrzését és erősítését.
Ezúttal Samu Géza életműve ad erre okot, sorakoztat fel bizonyító műveket, hogy a szellemi birtokbavétel így a volt, a van és a lesz folyamatosságának nagyszerűsége végre nyilvánvalóvá váljék és általa az érték nemesedhessen mértékké.

                                                                            Professor emeritus Fekete György 

Tekintsék meg A mítoszteremtő című, Samu Gézáról készített portréfim előzetesét:


Samu Géza (1947–1999)
 
Samu Géza 1947. december 2-án született Kocsolán, Tolna megyében. Édesanyja napszámos, apja erdész, római katolikus vallásúak.
1960-ban meghal nagyapja, aki megtanította a falusi kézművesség alapfogásaira.
1966-ban érettségizik a Pécsi Művészeti Gimnáziumban, ötvösséget tanul.
1967-ben felveszik a budapesti Iparművészeti Főiskolára, innen átmegy a győri Hittudományi Főiskolára, tanulmányait egyik helyen sem fejezi be.
1967–69 uránbányászként, kézbesítőként, újságkihordóként, kiállításrendezőként dolgozik vidéken és Pesten.
1971 első egyéni kiállítása Budapesten egyértelmű szakmai és közönségsiker, Samu Gézát ekkortól generációja egyik legtehetségesebb képviselőjeként tartják nyilván, saját vallomása szerint a népi tárgykultúrához kötődő műveivel akkoriban „a szakma közép-európai-magyar anyanyelvét" kívánta megteremteni.
1972 tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának.
1970-es évek első harmadától rendszeresen részt vesz a Tokaji Művésztelep, majd a Tamási Művésztelep, a Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep és a Zalaegerszegi Művésztelep (Egervár), illetve a Dunakömlődi Népművész Tábor munkájában. 1983–84-ben a Nagyatádi Művésztelepen, 1989-ben a Népművelési Intézet dömsödi Képzőművészeti Táborában dolgozik.
1980-ban részt vesz a Fiatal Művészek Párizsi Biennáléján.
1981-ben Bukta Imrével kiállít a Pataky Galériában Budapesten, a kiállítást betiltják.
1982–84 a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának elnöke.
1983-ban nagy hatású kiállítást rendez a budapesti Műcsarnokban.
1985-ben kiállít a glasgow-i Third Eye Centre-ben a Kortárs Magyar Képzőművészet című kiállítás keretében.
1986-ban részt vesz a III. Nemzetközi Kisplasztikai Triennálén, Fellbachban.
1988-ban Bukta Imrével és Pinczehelyi Sándorral kiállít a XLIII. Velencei Biennálén.
1988–90 a Művészeti Alap I. sz. Kollektív Műtermének vezetője.
1990. október 6-án szívroham következtében meghal Békésszentandráson.


A kiállításra a Magyar Művészeti Akadémia kétnyelvű (magyar/angol) katalógust adott ki Makovecz Imre és P. Szabó Ernő írásaival.
4 Δεκέμβριος 2015  |  emlékkiállítás samu géza