Vigadó Galéria (V. Bp., Vigadó tér 2.)
2015. szeptember 5. – szeptember 30.
Fóth Ernő (1934–2009) ▪ Fotó: Lugosi Lugo László

Memento – Fóth Ernő emlékkiállítása

A Magyar Művészeti Akadémia egyik alapító, posztumusz tiszteleti tagjára emlékezik Fóth Ernő emlékkiállításával a Vigadó Galériában. A 2009-ben elhunyt festőművész, egyetemi tanár dr. Szeifert Judit művészettörténész és Szemadám György képzőművész által válogatott munkái szeptember végéig lesznek láthatók.

Időtöredékek
Néhány gondolat Fóth Ernő művészetéről
 
Fóth Ernő (1934–2009) művészeti divatokat és kultúrpolitikai elvárásokat figyelmen kívül hagyó, azoknak ellenálló, következetes életművének új aspektusait mutatja be jelenlegi Memento című emlékkiállítása. A memento (jelentése: emlékeztető jel) a festő több képének is címéül szolgált, de egyben emblematikusan magába foglalja Fóth Ernő művészetének alapvető jellegzetességeit. Az egyik az emlékezés, emlékeztetés, az idővel, a múlttal való folyamatos párbeszéd. A személyes és az egyetemes múlt, a történetiség és az archaikus felületekből kibontakozó valóságdarabkák, fosszilis nyomok, illetve művészettörténeti utalások a töredékesség által kelnek életre Fóth Ernő képein.
A jel, jelhagyás Fóth Ernő munkáinak másik fő sajátossága. Kompozíciós elemei valóságszegmensek, amelyek a kopottas vagy roncsolt faktúrákba ágyazva, azok lírai vagy rusztikus szövedékéből kibontakozva közérthető jelekké válnak.
Fóth Ernő művészete szorosan kapcsolódik a jelenkori művészetben megfigyelhető, általam lírai archaizmusnak[1] nevezett tendenciához, annak idősebb kortársa. Az ide sorolható művek megjelenésükkel; töredékességükben, leletszerűségükben keltenek archaikus hatást. Líraiságukat visszafogott, természetközeli színeik és átgondoltan formált felületeik eredményezik.
Fóth Ernő művein a kulturális és művészeti örökség fragmentumai, de a mindennapi valóság darabkái leletszerűen jelennek meg. Kulturális és művészeti tradícióink töredékeinek, de éppúgy korunk jelenségeinek és hétköznapi tárgyainak is emléket állítanak képei, ezáltal mintegy a jövő leleteit modellezik.
Fóth Ernő művein az érdes faktúrák szertelen, organikus burjánzásából sokszor mértani formák kontúrjai sejlenek föl, amelyek rendszerezik, és letisztult keretbe foglalják a szerves felületeket. Sokszor a címek is természeti formákra, jelenségekre utalnak. Ezáltal a képek az organikus és geometrikus, a szerves és mesterséges, a természeti és az emberalkotta dualitását hordozzák.
A festményeit jellemző omló vakolatokra emlékeztető, illetve karcolt felületek, enyészetformákat hívnak életre, amelyek a roncsolás, az idő által bevégzett pusztító folyamat esztétikai értékeire is ráirányítják a figyelmet. Ugyanakkor képeinek szakrális és transzcendens tartalmai is érzékelhetők. A transzcendencia kifejezés[2] általános értelemben olyan valóságot jelöl, amelynek megismeréséhez az embernek át kell lépnie köznapi értelemben vett határait. Fóth Ernő képei ebben az átlépésben segítenek – közvetítők, szellemi átjárók, spirituális kapuk. Megnyitják, sőt eltörlik a határokat hétköznapi és transzcendens, profán és szakrális, organikus és ember alkotta, valamint pusztulás és keletkezés között is.
Fóth Ernő művészetének emlékező és emlékeztető, múltban gyökerező és a jövőre utaló üzenete minden korban, így ma is aktuális. Archaizáló világa, a fragmentumot és az anyagszerűséget eszközként használó festői szemlélete korszerűvé és egyben kortalanná teszik életművét.
 
Dr. Szeifert Judit


[1]     A fogalom bevezetésére Szeifert Judit: A töredék metaforái. Lírai archaizmus a kortárs magyar festészetben című cikkben került sor – in: Új Művészet, 2000/5. 6–11.
[2]     A transzcendencia a latin transcendo igéből származik. Jelentése: átlép, áttér, átkel.
4 Σεπτέμβριος 2015  |  emlékkiállítás fóth ernő